Többször elsirattuk a Ráday utcát – meglehet, feleslegesen. Igaz, hogy a Kálvin térhez közelebb eső részére még mindig kitűzhetnék a Zone Touristique feliratú zászlót, de beljebb, a Bakáts tér közelében a változatosság jegyében mintha megmozdult volna valami. Egy hónapja sincs, hogy a 29-es szám alatt lévő Inka Grill Bisztró perui ételeiért lelkesedtünk, de pár házzal arrébb, a Mátyás utca sarkán is érdekes dolgok történnek. A Holló és Róka nevű hely azzal a szöveggel nyitott tavasszal, hogy „nem mese, elhoztuk nektek Budapest első RACLETTE bárját”, ami nagy bátorságra vall, hiszen kevesen tudják, hogy mi az a raclette. Nos, betű szerint elsősorban olyan svájci vagy francia eredetű félkemény tehénsajtról van szó, amit kifejezetten azért állítanak elő, hogy felmelegítsék, majd főtt krumplira, pirítósra folyatva fogyasszák mindenféle zöldkörettel. A Ráday utcai egység nem árul zsákbamacskát, jelzik, hogy náluk magyar sajtot csorgatnak…
Az már a bevezető sajttálból (1890 Ft) kiderül, hogy itt nem azt a tejipari mellékterméket mérik, amit „rántani való” néven árulnak a közértben; a lágy és félkemény sajtokból álló válogatás kellemes, az élményt tovább fokozza az olajbogyó és a kiváló péksütemény. Ugyancsak dicsérni kell a parmezános padlizsánt is (1250 Ft), nem holmi hintett padlizsánkrém, inkább derekas egytálétel paradicsommártással. És hát derekas egytálétel az ún. tradicionális raclette is (1990 Ft), leginkább a rakott krumplira emlékeztet. A krumplin szétkenődő sajt amúgy nem rossz, mégis valami hiányzik belőle (meg nem mondanánk, hogy mi), de az nem segít, hogy uborkát és gyöngyhagymát is kapunk mellé. A legnagyobb meglepetést a mediterrán lecsónak nevezett étel (1890 Ft) okozza. Már a sima lecsó sima kolbásszal is első osztályú, mi mégis abba szédülünk bele, hogy kecskesajtot tettek bele, aminek a külső részét valahogy ropogóssá tudták varázsolni.
A desszertről legyen elég annyi, hogy crème brûlée volt (890 Ft), amit csatos üvegben hoztak ki, mint egy dagadt bambit.
