A BKV már több mint ötven éve lakja az Akácfa utca 15. számú épületet, ám egykor az utca túloldalán lévő házak földszintjén is egymásba értek a tömegközlekedési irodák. A székházzal szemben legutóbb hetedhét országra szóló jegy- és bérletpénztárral igyekeztek a szolgáltatások színvonalát emelni – ma már ennek is csak a hűlt helyét találjuk –, de korábban itt volt a talált tárgyak osztálya, a panasziroda, még korábban a BKV üzemi lapjának, a BKV Hírlapnak a szerkesztősége, sőt a vállalat fotólaborja is.
Azóta nagyon fordult a világ. Az egykori BKV-túlpartot is birtokba vette a nemzetközi vendéglátóipar, amelyből a Távol-Keletet az Akácfa utca 16. alatt található üzlethelyiségben Vietnam képviseli, a Hu Lu Lu nevű étteremmel. „Szeretnénk hazánk ételeit megosztani az egész világgal, szeretnénk megmutatni a helyi konyha lényegét” – olvasható a honlapjukon a szokásos udvariaskodó nagyotmondás, de ennél sokkal érdekesebb, hogy a névadásról is ejtenek néhány szót: „Az étterem családi vállalkozás. A család egysége nagyon fontos számunkra. A kisfiunk, Beu születése megerősített, összekovácsolt még inkább minket. Játék közben mondogattuk viccesen egymásnak, hogy Apa Hu lu luuuuu, Beu Hu lu luuuu, Anya Hu lu luuuuu és így született meg a Hu Lu Lu név.”
Természetesen a pho leves áll az ételválaszték fókuszában, négyféle kapható mérettől függően 1190, illetve 1590 forintért, a marhahúsosat és a kacsásat pedig 1390/
1790 Ft áron adják, és természetesen a kis adag is akkora, hogy két ember is jóllakhat tőle. A változatosság kedvéért a tofusat kóstoljuk meg, ami nagy hiba. A tofu olyan, mint valami szivacs, a zöldségek szétfőttek, az egyetlen pozitívum, hogy a leves édeskés ízére azt mondhatjuk: szokatlan. Mindez azért is szomorú, mert az előételek, a nyári tekercs (360 Ft) és a húsos batyu (490 Ft) kimondottan ízletesek.
A képünkön látható ún. thap camot (2390 Ft) – amit vastányéron sült vegyestálnak fordítanánk – a tállal együtt hozzák. Noha a gőzölgő, sistergő húsok látványa a megtestesült étvágygerjesztés, sajnos a sült zöldségekből, rákból, marhából és csirkéből álló tartalom meglehetősen „rapszodikus”. A marhával nincs baj, de a csirke ehetetlen, a többiek meg valahol félúton a kettő között. Ezek után a desszert csak sovány vigasz, pedig ilyen jó sült banánt (600 Ft) soha nem ettünk.
