étel, kihordó

Il Mulino

  • ételhordó
  • 2021. április 7.

Gasztro

Étel, házhoz – olasz étteremből.

Nem mondhatnánk, hogy fordulatokban bővelkedő a hazai olasz éttermek története. A nyolcvanas évek szerény pizzériáihoz a Dolly Roll együttes zenéje passzolt, a fejlődés útját pedig a Giovannira, Dinóra és Marcellóra átkeresztelt gebinesek jelölték ki olyan ételekkel, amelyeket Itáliában kizárólag rémálmokban készítenek. De attól kezdve, hogy az olaszországi társasutazásokat már nemcsak a tarvisiói bőrdzsekitúrák jelentették, a nívóra vonatkozó hazai igények is kialakultak. Igaz, hogy még most is sikerrel működnek vállalhatatlan „olaszos” helyek, bátran kijelenthetjük, hogy az elmúlt 25 évben a műfaj lassú hegymenetének lehettünk tanúi.

A pizzafutár tekinthető az ételszállító prototípusának, így okkal gondolnánk, hogy az olasz és olaszos éttermeket nem viseli meg annyira a járvány. Csakhogy mostanában boldog-boldogtalan bevállalja a pizzasütést, ami nyilván segíti az üzletmenetet. Talán ez lehet az oka annak is, hogy a Klauzál téri Il Mulino megcsavarta ezt a felállást. Nem azzal, hogy levette a pizzákat az étlapról, hanem úgy, hogy hozzátett olyan, alig ismert fogásokat is, mint a cotoletta di pollo (1900 Ft) vagy a scaloppine ai funghi (2400 Ft), amelyeket ha rántott csirkemellnek, vagy gombás szeletnek neveznek, talán ismerősebben hangzik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.