chili&vanília

A hét színe: zöld

Gasztro

Medvehagymás töltött csirke, parmezános zöldborsókrémmel

A piacok lassan beindulnak, mindjárt itt a spárga- és az eperszezon, de addig is van már mibe kapaszkodni: friss, zsenge spenót, újhagyma, medvehagyma, mángold, sokféle saláta zöldellik a standokon, a zöld hullám néha megtörik egy-egy csokor piros retekkel. Itt a helye megjegyezni, hogy a sok zöld szárat, levelet (például a reteklevelet és az újhagyma szárát) nem tanácsos kidobni, nemcsak azért, mert ezzel a pazarlást is elkerüljük, hanem azért is, mert nagyszerű tavaszi kiegészítőket készíthetünk belőlük, úgymint zöld olajat, pesztót, szójaszószos minisalátákat.

Zöldek ide, zöldek oda, azért a legtöbb családban a saláták, könnyű pürék mellé a hús­ételekre is van érdeklődés. Hétvégi családi ebédekre ajánlom az alábbi, klasszikus töltött csirkét, amelynél a hagyományos tölteléket medvehagymával ízesítjük, mellé pedig fűzöld borsópüré jár. A töltött csirkéről mint műfajról, hajlamosak vagyunk megfeledkezni, pedig dekadens egy étel – pirult, ropogós csirkecomb, a bőr kisülő zsírját magába szívja a puha, zsemlés töltelék (nem is beszélve mondjuk egy zöld fűszeres vajjal töltött kijevi csirkéről, vagy Bíró Lajos séf szuperhedonista kacsamájjal töltött sült csirkéjéről). Ha maradna a zöldborsópüréből, másnap hígíthatjuk alaplével, főzhetünk bele még borsót és pici nokedliket egy-egy tányér leves erejéig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.