chili&vanília

A hét színe: zöld

Gasztro

Medvehagymás töltött csirke, parmezános zöldborsókrémmel

A piacok lassan beindulnak, mindjárt itt a spárga- és az eperszezon, de addig is van már mibe kapaszkodni: friss, zsenge spenót, újhagyma, medvehagyma, mángold, sokféle saláta zöldellik a standokon, a zöld hullám néha megtörik egy-egy csokor piros retekkel. Itt a helye megjegyezni, hogy a sok zöld szárat, levelet (például a reteklevelet és az újhagyma szárát) nem tanácsos kidobni, nemcsak azért, mert ezzel a pazarlást is elkerüljük, hanem azért is, mert nagyszerű tavaszi kiegészítőket készíthetünk belőlük, úgymint zöld olajat, pesztót, szójaszószos minisalátákat.

Zöldek ide, zöldek oda, azért a legtöbb családban a saláták, könnyű pürék mellé a hús­ételekre is van érdeklődés. Hétvégi családi ebédekre ajánlom az alábbi, klasszikus töltött csirkét, amelynél a hagyományos tölteléket medvehagymával ízesítjük, mellé pedig fűzöld borsópüré jár. A töltött csirkéről mint műfajról, hajlamosak vagyunk megfeledkezni, pedig dekadens egy étel – pirult, ropogós csirkecomb, a bőr kisülő zsírját magába szívja a puha, zsemlés töltelék (nem is beszélve mondjuk egy zöld fűszeres vajjal töltött kijevi csirkéről, vagy Bíró Lajos séf szuperhedonista kacsamájjal töltött sült csirkéjéről). Ha maradna a zöldborsópüréből, másnap hígíthatjuk alaplével, főzhetünk bele még borsót és pici nokedliket egy-egy tányér leves erejéig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.