étel, hordó

János

  • ételhordó
  • 2015. szeptember 6.

Gasztro

Alighanem Budapest legrondább szállodája a Hotel Charles. Formavilága ugyan a hatvanas éveket idézi, ám annál jóval később épülhetett, és kívülről igen lepusztult benyomást kelt.

Leginkább valamelyik szovjet utód­állam kisvárosának főterét idézi, ha filmre vennék, egészen biztosan kigyulladna. Ráadásul a főváros egyik legszennyezettebb szakaszán, a Hegy­alja úton áll, egészen pontosan a Mészáros utca sarkán. Éttermébe utcán át is be lehet jutni, úgy hívják, hogy János, ne kérdezzék, hogy miért, fogalmunk sincs. Mint ahogy arról sem, hogy miért van terasza, hiszen pont előtte járatják motorjukat a zöldre várakozók, mindjárt két sávban is.

Egy ilyen kezdés után a benti viszonyokat is minimum a poklok poklának képzeli az egyszeri vendég, úgyhogy szinte csalódás, hogy gőzölgő, hatalmas üst helyett kifejezetten elegáns, nagyszerűen megterített asztalokkal teli helyiségbe érkezünk. Nemcsak a felszolgálók végzik a dolgukat tankönyvbe illőn, de a választék is eséllyel lehetne tanagyag nemcsak népek konyhája, de kreatív szakács szakon is.

A bazsalikompesto-leves (850 Ft) már önmagában is érdekes megoldás, hát még kéksajtos diócsipsszel. Fanyar, egyértelműen nyári fogás, annak ellenére, hogy melegen tálalják. Kevesebb sóval még jobb lenne. A töltött tészta vadasragu (2350 Ft) sem kevésbé fantáziadús. Már-már puha vaddisznóhús-darabkák figyelnek a főtt tésztában, a szaftos körítés pedig a vadast juttatja az eszünkbe. Meg azt, hogy éljen az olasz–magyar barátság, hiszen a cucc neve simán lehetne magyaros tortellini, de hál’ istennek, nem az.

A paprikás csirkét viszont csak paprikás csirkének (2550 Ft) lehet mondani. Korrekt comb, kellemesen tejfölös szafttal, közepes nokedlival. Ehhez képes elég merész váltásnak tűnik a vörös tonhal szezámlapon, kígyóuborkás rizstekerccsel (3550 Ft), hiszen itt egy (több) darabka Távol-Keletet kapunk a tányérba. A hal átlagon felüli, a köret pedig nem más, mint rendesen elkészített szusi (maki). Persze van hozzá szójaolaj is. Egy (európai) japán étteremben se mondhatnánk rá rosszat.

A végére a málnás-ribizlis túrótortát (990 Ft) hagyjuk, könnyű nyári süti a jobbak közül.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.