étel, hordó

János

  • ételhordó
  • 2015. szeptember 6.

Gasztro

Alighanem Budapest legrondább szállodája a Hotel Charles. Formavilága ugyan a hatvanas éveket idézi, ám annál jóval később épülhetett, és kívülről igen lepusztult benyomást kelt.

Leginkább valamelyik szovjet utód­állam kisvárosának főterét idézi, ha filmre vennék, egészen biztosan kigyulladna. Ráadásul a főváros egyik legszennyezettebb szakaszán, a Hegy­alja úton áll, egészen pontosan a Mészáros utca sarkán. Éttermébe utcán át is be lehet jutni, úgy hívják, hogy János, ne kérdezzék, hogy miért, fogalmunk sincs. Mint ahogy arról sem, hogy miért van terasza, hiszen pont előtte járatják motorjukat a zöldre várakozók, mindjárt két sávban is.

Egy ilyen kezdés után a benti viszonyokat is minimum a poklok poklának képzeli az egyszeri vendég, úgyhogy szinte csalódás, hogy gőzölgő, hatalmas üst helyett kifejezetten elegáns, nagyszerűen megterített asztalokkal teli helyiségbe érkezünk. Nemcsak a felszolgálók végzik a dolgukat tankönyvbe illőn, de a választék is eséllyel lehetne tanagyag nemcsak népek konyhája, de kreatív szakács szakon is.

A bazsalikompesto-leves (850 Ft) már önmagában is érdekes megoldás, hát még kéksajtos diócsipsszel. Fanyar, egyértelműen nyári fogás, annak ellenére, hogy melegen tálalják. Kevesebb sóval még jobb lenne. A töltött tészta vadasragu (2350 Ft) sem kevésbé fantáziadús. Már-már puha vaddisznóhús-darabkák figyelnek a főtt tésztában, a szaftos körítés pedig a vadast juttatja az eszünkbe. Meg azt, hogy éljen az olasz–magyar barátság, hiszen a cucc neve simán lehetne magyaros tortellini, de hál’ istennek, nem az.

A paprikás csirkét viszont csak paprikás csirkének (2550 Ft) lehet mondani. Korrekt comb, kellemesen tejfölös szafttal, közepes nokedlival. Ehhez képes elég merész váltásnak tűnik a vörös tonhal szezámlapon, kígyóuborkás rizstekerccsel (3550 Ft), hiszen itt egy (több) darabka Távol-Keletet kapunk a tányérba. A hal átlagon felüli, a köret pedig nem más, mint rendesen elkészített szusi (maki). Persze van hozzá szójaolaj is. Egy (európai) japán étteremben se mondhatnánk rá rosszat.

A végére a málnás-ribizlis túrótortát (990 Ft) hagyjuk, könnyű nyári süti a jobbak közül.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.