étel, hordó

János

  • ételhordó
  • 2015. szeptember 6.

Gasztro

Alighanem Budapest legrondább szállodája a Hotel Charles. Formavilága ugyan a hatvanas éveket idézi, ám annál jóval később épülhetett, és kívülről igen lepusztult benyomást kelt.

Leginkább valamelyik szovjet utód­állam kisvárosának főterét idézi, ha filmre vennék, egészen biztosan kigyulladna. Ráadásul a főváros egyik legszennyezettebb szakaszán, a Hegy­alja úton áll, egészen pontosan a Mészáros utca sarkán. Éttermébe utcán át is be lehet jutni, úgy hívják, hogy János, ne kérdezzék, hogy miért, fogalmunk sincs. Mint ahogy arról sem, hogy miért van terasza, hiszen pont előtte járatják motorjukat a zöldre várakozók, mindjárt két sávban is.

Egy ilyen kezdés után a benti viszonyokat is minimum a poklok poklának képzeli az egyszeri vendég, úgyhogy szinte csalódás, hogy gőzölgő, hatalmas üst helyett kifejezetten elegáns, nagyszerűen megterített asztalokkal teli helyiségbe érkezünk. Nemcsak a felszolgálók végzik a dolgukat tankönyvbe illőn, de a választék is eséllyel lehetne tanagyag nemcsak népek konyhája, de kreatív szakács szakon is.

A bazsalikompesto-leves (850 Ft) már önmagában is érdekes megoldás, hát még kéksajtos diócsipsszel. Fanyar, egyértelműen nyári fogás, annak ellenére, hogy melegen tálalják. Kevesebb sóval még jobb lenne. A töltött tészta vadasragu (2350 Ft) sem kevésbé fantáziadús. Már-már puha vaddisznóhús-darabkák figyelnek a főtt tésztában, a szaftos körítés pedig a vadast juttatja az eszünkbe. Meg azt, hogy éljen az olasz–magyar barátság, hiszen a cucc neve simán lehetne magyaros tortellini, de hál’ istennek, nem az.

A paprikás csirkét viszont csak paprikás csirkének (2550 Ft) lehet mondani. Korrekt comb, kellemesen tejfölös szafttal, közepes nokedlival. Ehhez képes elég merész váltásnak tűnik a vörös tonhal szezámlapon, kígyóuborkás rizstekerccsel (3550 Ft), hiszen itt egy (több) darabka Távol-Keletet kapunk a tányérba. A hal átlagon felüli, a köret pedig nem más, mint rendesen elkészített szusi (maki). Persze van hozzá szójaolaj is. Egy (európai) japán étteremben se mondhatnánk rá rosszat.

A végére a málnás-ribizlis túrótortát (990 Ft) hagyjuk, könnyű nyári süti a jobbak közül.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.