Ma már persze más szelek fújnak, de a balatoni csárda tartja magát. Továbbra is a turistabuszok célállomása, ahol többnyire mindenki jól jár: a közönségszervező, a tulaj, ahol a buszsofőrnek kotyogóban főzik az igazi kávét. Még a vendég sem veszít: eltöprenghet azon, hogy mi, magyarok mit eszünk azon a nyomorult koszton, amit goulashként reklámozunk.
| ||
A Kerekedi csárda Csopak és Füred között fekszik, vagyis áll: "a 71-es úton, ahol a babák állnak". Ha csak azok állnának. A nagyméretű, nádfödeles házban és körülötte komplett néprajzi gyűjteményt csodálhatunk meg a kocsikeréktől az elektromos fűnyíróig, köztük egy rakás értéket is, ám azzal, hogy műanyag gólyákat raktak a ház tetejére, tulajdonképpen sikerült mindent elrontani. Vagy legalább röhejessé tenni.
Viszont az árak is elég röhejesek, de emiatt cseppet sem szomorkodunk. Amikor lassan ötszázat elkérnek a parton egy lángosért, itt 390 a májgombócleves. Kár, hogy elsózták. Viszont a pisztrángjuk elég friss és ropogós. Fokhagymával, mandulával, petrezselymes krumplival és kiszolgálással (amire nem lehet egy rossz szavunk sem) együtt is olcsóbb majdnem egy ezressel (1980 Ft), mint a szerencsétlen hekk az akarattyai strandon. Amikor megérkezik a rántott libamáj (2400 Ft), már tényleg csak az ár-érték arányra tudunk figyelni. Tény, hogy gyanúsan olcsó, de nem is véletlenül: a krumplipüré értékelhetetlen, a májtól pedig leég a nyelvünk. Utána a "nagymama lekváros palacsintájával" (390 Ft) vigasztaljuk magukat, és nemhiába. Az idei első értékelhető palacsinta a Balaton partján, pedig már vége is a szezonnak.
