kertész lesek

Kerekedi csárda

  • kertész lesek
  • 2013. szeptember 29.

Gasztro

A 19. században még az Alföld volt a csárda intézményének legfőbb helyszíne, a 20. század közepére-végére már a Balaton környéke volt hangos a muzsikaszótól. Persze a két a dolog csak a nevében egyezett, míg a régi csárda maga volt a megtestesült funkcionalitás, néhány kivételt leszámítva az új vendéglátás legsötétebb bugyra lett, elsősorban a külföldi vendég megkopasztásának emblematikus helyszíne.

Ma már persze más szelek fújnak, de a balatoni csárda tartja magát. Továbbra is a turistabuszok célállomása, ahol többnyire mindenki jól jár: a közönségszervező, a tulaj, ahol a buszsofőrnek kotyogóban főzik az igazi kávét. Még a vendég sem veszít: eltöprenghet azon, hogy mi, magyarok mit eszünk azon a nyomorult koszton, amit goulashként reklámozunk.

false

A Kerekedi csárda Csopak és Füred között fekszik, vagyis áll: "a 71-es úton, ahol a babák állnak". Ha csak azok állnának. A nagyméretű, nádfödeles házban és körülötte komplett néprajzi gyűjteményt csodálhatunk meg a kocsikeréktől az elektromos fűnyíróig, köztük egy rakás értéket is, ám azzal, hogy műanyag gólyákat raktak a ház tetejére, tulajdonképpen sikerült mindent elrontani. Vagy legalább röhejessé tenni.

Viszont az árak is elég röhejesek, de emiatt cseppet sem szomorkodunk. Amikor lassan ötszázat elkérnek a parton egy lángosért, itt 390 a májgombócleves. Kár, hogy elsózták. Viszont a pisztrángjuk elég friss és ropogós. Fokhagymával, mandulával, petrezselymes krumplival és kiszolgálással (amire nem lehet egy rossz szavunk sem) együtt is olcsóbb majdnem egy ezressel (1980 Ft), mint a szerencsétlen hekk az akarattyai strandon. Amikor megérkezik a rántott libamáj (2400 Ft), már tényleg csak az ár-érték arányra tudunk figyelni. Tény, hogy gyanúsan olcsó, de nem is véletlenül: a krumplipüré értékelhetetlen, a májtól pedig leég a nyelvünk. Utána a "nagymama lekváros palacsintájával" (390 Ft) vigasztaljuk magukat, és nemhiába. Az idei első értékelhető palacsinta a Balaton partján, pedig már vége is a szezonnak.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.