Péklapát 3.

Hozott anyagból – Budai Pékség, Food Fusion

  • Tófalvy Tamás
  • 2013. október 1.

Gasztro

A fogyasztók naiv pékszakmai álmodozásaiban a pékség és a péküzlet egy és ugyanazon létesítmény, ahol maga a pék szolgálja fel az épp akkor a kemencéből kivett kenyeret, modern, rohanó világunkban azonban a helyzet jellemzően nem ilyen idilli. Két olyan üzletben is jártam, ahol saját bolttal nem rendelkező, nagyon eltérő profilú pékségek, a Délifrance és a Marmorstein termékeit árulják. És még egy kiváló sör is bejött a képbe.

Budai Pékség

false

 

Fotó: Facebook

Amikor egy szombati reggelen be- (illetve inkább le-) léptünk a Budai Pékségbe, éppen borús volt az ég, esett az eső, azaz minden humán meteorológiai kritérium szerint rendkívül lehangoltnak kellett volna lennem. Az utcaszint alatt elhelyezkedő, kicsi üzlethelyiségből viszont olyan kedves, közvetlen hangulat áradt, hogy képes volt teljesen elfeledtetni velem ezt a körülményt. És ez a benyomás a vásárlás és ottlét alatt mindvégig megmaradt, mindannyian kaptunk valamilyen kedves gesztust: a kért fél bagett helyett egy egészet a fél áráért, a zárás előtt kért croissant-t a cég ajándékaként vagy éppen grátisz vajat az egyik péksüteményhez. A legnagyobb bónuszt minden bizonnyal Benjámin (szül. 2011) kapta, aki némi beígért „varázslás” kíséretében a pult mögött nyomkodhatott mindent végig, amíg mi az egyik asztalnál ettünk.

Közben beszélgettem is egy keveset az egyik menedzserrel, akitől megtudtam, hogy bár a nevük pékség, ők maguk nem sütnek kenyeret, hanem többek között két fő beszállítótól hozatják: az egyik a kézműves termékeiről ismert Marmorstein, a másik pedig a mélyhűtött nagyipari termékeket előállító francia multi, a Délifrance. A Marmorstein-szelekcióból egy mákkal megszórt bagettet (a fél ára 350 Ft) választottam, ízre és állagra is érezhetően jó minőségű volt, de sajnos a műfajban csak a szuperfriss állapotú darabok az igazán finomak (a félnapos bagettekkel Párizsban is ölni lehetne, valószínűleg ezért is olyan ritka Párizsban a félnapos bagett), erről a stádiumról pedig akkorra már lemaradtam. A Délifrance által szállított és helyben megsütött vajas croissant (195 Ft) esete pont fordított volt: hiába volt mélyhűtött tömegtermék, az alapanyagok jó minősége és a frissen sültség ténye miatt az élmény majdnem megkülönböztethetetlen volt a házitól. Az eszpresszó ugyan nem emelkedett túl az átlagszinten és összességében a kulináris élmények sem a korrekt színvonalon, de a tanítani valóan szuper kiszolgálás és példás üzletvitel miatt az összbenyomás egyszerűen kiváló.

1122 Budapest, Maros u. 23–25. Facebook.

 

 

 

Food Fusion

false

 

Fotó: Facebook

A Batthyány téri vásárcsarnok szomszédságában kialakult kvázi-sétálóutcás mininegyedben található Food Fusionnal már kicsit bonyolultabb a helyzet, mert nem péküzletről, hanem inkább generál-delikáteszről van szó, ahol éppen kenyeret is árulnak. Bár van két kis szék és egy pultocska, ami mellett lehet enni-inni, egyértelműen a körben polcokon elhelyezett termékek és az elviteles filozófia uralja a teret. A dedikáltan beülős helyekkel ezért nem volna igazságos egy terepen versenyeztetni a Food Fusiont, de az első, önkéntelenül meghatározóan lehangoló benyomás mégsem ennek a vonásának volt köszönhető. Amikor afelől érdeklődöm, hogy a háromnegyed kilós rozskenyérnek el lehet-e vinni a felét (zárás előtt nem sokkal, kihalt üzlet), az itthon olyannyira ismerős szájhúzás és a „nem szoktak örülni” vonakodás az első válasz, aztán amikor erre megbicsaklik a vásárlói lendületem, később mégis zöld jelzést kap a tranzakció (350 Ft), és amúgy később mindenben kedvesen segítenek.

A fő pékáru-beszállítók itt is a Marmorstein és a Délifrance: a rozskenyér az előbbitől van. Tömény, mokány, kompromisszummentesen sűrű és nehéz kenyér, kellemesen savanykás aromával. Közel volna a tökéleteshez, de talán ez a darab is többet állt a pult tetején a kelleténél. (A vásárláskor mutatott minőségét viszont még három napig rezzenéstelenül tartotta.) A Délifrance-spektrumból egy csokis croissant-t kóstolok meg (220 Ft), a feltehetően a magyar közönségnek formába öntött, pain au chocolat-pótló termék frissesség híján leginkább ehetőnek nevezhető, de nem esküdnék meg rá, hogy bekötött szemmel meg tudnám különböztetni egy jobban sikerült Fornetti-modelltől.

Nem hiába hangzik az ismert szólásunk úgy, ahogy; a kenyerek mentén nyilván sorsszerű volt rábukkannom a Legenda sörfőzde Pokerface márkanevű IPA-sörére, ami egyszerűen lenyűgözően jónak bizonyult, megkockáztatom, hogy kategóriájában és típusában a legjobb, amit eddig hazai mesterektől ittam (590 Ft), a rozskenyérrel szimultán fogyasztva pedig tökéletes, rusztikus, minimalista ízélmény az eredmény.

1011 Budapest, Iskola utca 34. Facebook.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.