A rendszerváltás idején – sok egyéb mellett – az egykori kávéházak iránti nosztalgia is a tetőfokára hágott. Szakmunkák születtek a kávéházak és az eszpresszók közötti különbségekről, bár az előbbiek közül legfeljebb egyet tudtak mutogatni: az akkor Hungária néven üzemelő New York Kávéházat. Persze ez sem volt igazi kávéház, inkább egy skanzen, ahol a karzaton Népsportot lapozgató Fenyő Miklós testesítette meg a Nyugat ötödik nemzedékét.
Tudomásunk szerint a Nagymező és a Paulay Ede utca sarkán álló Két Szerecsent azzal a céllal nyitották meg az ezredfordulón, hogy felidézzék az ún. kávés hagyományokat, jelentsen az bármit is. Persze soha nem tudjuk meg, hogy a túlélés záloga a színvonal volt-e, vagy a környék felkapása, de annyi biztos, hogy a hely lassan két évtizede működik, bár miután bővítették, inkább bisztrónak, mint kávézónak mondható, és a környék turisztikai kitettségének köszönhetően látszólag nem is kell megerőltetnie magát.
Tényleg csak a szerencsének köszönhetjük, hogy szombaton, kora délután találunk szabad asztalt. A választék visszafogott, de vonzó. A heti ajánlatok közül a tavaszi zöldborsólevesben (1190 Ft) nem csalódunk, attól jó, hogy nincs benne semmi különös. A fogasfilé zsenge tökrizottóval (3690 Ft) telitalálat, a köret nemcsak a kreatív volta miatt érdekes, de tökéletesen passzol a kifogástalan halszelethez is. A paradicsomos-parmezános rakott padlizsánt már az állandó ajánlatok között nézzük ki. Vastálban hozzák, nagyon gusztusos, de a paradicsom annyira uralkodik rajta, hogy a padlizsán háttérbe szorul. Meg nem mondjuk, hogy volt-e rajta parmezán. A mascarponekrémes széles metélt (1990 Ft) veri a hazai olaszos éttermi átlagot, igaz, csak célfotóval. A túrógombóc friss eperrel (1390 Ft) nincs túlédesítve, a túró és a tejföl aránya megfelelő benne, a zsemlemorzsabunda kellemes, és az eper sem csak azért jó, mert friss, hanem illik is hozzá.
