kertész lesek

Kiskőrössy halászcsárda

  • kertész lesek
  • 2015. október 3.

Gasztro

Tavaly adta hírül a helyi sajtó, hogy „a szegedi halászlé hivatalosan is bekerült a Magyar Nemzeti Értéktárba, ami a hungarikummá válás előszobájának tekinthető”, és ez azért meglepő, mert azt hittük, hogy már réges-régen az. Hát nem az – ellentétben a karcagi birkapörkölttel, Fazekas Sándor miniszter szülőföldi házi kosztjával vagy a Béres cseppel –, de ez legyen azoknak a baja, akik e dicsőség érdekében képesek előszobázni.

Ha Szegeden vagyunk, mégis merre próbálkozzunk? Szokás szerint olyat lépünk, amit csak az amatőrök. Nem a horgászt, a hajóskapitányt, de még csak nem is a villamosvezetőt kérdezzük, hanem a taxisofőrt. Mondanunk sem kell, hogy végtelennek tűnő fuvar indul, egy idő után úgy hisszük, hogy ez már nem is Szeged, hanem, mondjuk, Szolnok. Lakó- és gyártelep mellett húzunk el a Tisza mentén, hogy végül egy olyan partiövezetben álljunk le, ahol a házikók többsége cölöpre épült, szóval minimum ártérre érkeztünk. Közel s távol csak egy olyan épület van, amit nem emeltek a magasba, ez lenne hát az úti célunk, a Kiskőrössy halászcsárda, amelynek a „története az 1930-as évekig nyúlik vissza”. Hogy ez a nyolc évtized hány kényszerszünettel járt, arról nem szól a beharangozó, ám elnézve az épület homlokzatára festett dátumos vonalakat, amely az áradások utáni vízmagasságokat jelöli, elég gyakran előfordulhat ilyesmi. Pánikra semmi ok, most olyan kevés víz van a Tiszában, hogy a pecások a gyerek homokozólapátjára ragasztják a csalit. Mégis alig hiszünk a szemünknek, hogy a nagy távolság (a pontos cím: Algyői út 17.) és a szerda délután ellenére is alig van szabad asztal.

Haltepertővel indítunk (850 Ft), és elsőre azt sem hisszük el, hogy halból van. Kívül ropogós, belül omlós, még sózni sem kell, sőt a fogpiszkálóra tűzés és az ezzel járó bénázás (nem tartja meg) sem zavar. Le vagyunk nyűgözve, és még nem is kértek érte sokat! De ez akkor is csak bevezető, felkészülés a halászlére (2000 Ft), ami kinézetre pontosan olyan, ahogy a bedekkerek fényképein: krómozott bográcsban lángoló vörös folyadék, kiálló szürke-barna-fehér darabkákkal. Így elmondva persze ijesztő, de higgyék el, élőben lenyűgöző! És az íze sem hasonlítható a balatoni vagy a velencei rokonéhoz, pedig azokról sem mondtunk rosszat. Az lehet a titok nyitja, hogy van itt valami pluszíz, amit nehéz lenne szavakba önteni. Kevesebb zsírral még jobb lenne az egész.

Mégsem járja, hogy ez legyen a vége. Mert van itt minden, a pontytól a csukáig (meg a lazacsteakig, de ki rendel itt ilyet?). Végül süllőt (65 Ft/dkg) választunk, egy kábé félkilós példány érkezik. Ha ilyet mérne a parti hekkes, minden bizonnyal összefutna a fél strand, ám ilyen előzmények után már nem okoz komolyabb lelkesedést.

A végén eszünk egy átlagos túrós palacsintát (250 Ft), tényleg csak az illem kedvéért.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.