étel, hordó

Kisvigadó

  • ételhordó
  • 2019. április 14.

Gasztro

Csak az ötven felettiek emlékezhetnek azokra a harsány megmozdulásokra, amik a Villányi úti arborétum közelében voltak a nyolcvanas években, a Szent István Egyetem birtokában lévő természetvédelmi területről ma már csak azt olvashatjuk, hogy „csaknem 2000 fás-

szárú dísznövény fajt és fajtát, több száz hagymás virágot és csaknem 250-féle egyéb évelő dísznövényt foglal magában”. Vélhetően így volt ez 30-35 évvel ezelőtt is, ám akkor az arborétum az egyik legmenőbb koncerthelyszínt, a KEK-et (Kertészeti Egyetem Klubja) is „magában foglalta”. Arról nincsenek adatok, hogy mindez milyen hatással volt az itteni növényzetre, de abban szinte biztosak vagyunk, hogy a Villányi út túloldalán, a 34. számú ház alatt álló kisvendéglő semmit nem változott azóta. Nem is tévedtünk nagyot. „Vendéglő-sörözőnk 1992-óta várja régi és új vendégeit, »a vendéglátó-ipari egység« valódi története még ennél is régebbi múltra tekint vissza, amelyről az egykori KEK-diákok tudnának néhány sziporkázó anekdotával szolgálni” – olvassuk a Kisvigadó honlapján, és annyi szent, hogy odabent inkább vendéglőnek tűnik, mint sörözőnek. Szombaton, ebédidőben majdnem az összes asztal foglalt, a berendezés ugyanúgy a múlt századot idézi, mint a gondterheltnek tűnő felszolgálók. Ételszag nincs, de a kelleténél nagyobb a huzat. A burgonyakrémleves (690 Ft) melegítőnek kiváló, egy leheletnyivel lehetne sűrűbb, és adhattak volna egy kicsit többet a kolbászból is. A mozzarellával töltött hekkfilét (2090 Ft) ijesztő kombinációnak és helyi specialitásnak is mondhatnánk, de a végén csak kellemes, bár könnyen feledhető élményként emlékszünk rá. Az időutazás jegyé­ben – először ebben az évszázadban – kipróbáljuk a milánói sertésbordát (2290 Ft, képünkön), vagyis a spagettis rántott húst, amire akár hungarikumként is tekinthetne a köz, hiszen az átkosban, a brassói mellett ez volt a legbaljóslatúbb fogás. Ha ez a mérce, akkor a Kisvigadó milánóija csoda a javából, ami persze nem csoda. Egyszerűen arról van csak szó, hogy a húst és a tésztát rendesen megcsinálták, bár ez 2000 előtt nem volt bevett gyakorlatnak mondható. És ha már ott tartunk, hogy régen minden rosszabb volt, arra sem nagyon emlékszünk, hogy az efféle helyeken a mostanihoz hasonló lekváros palacsintát (690 Ft) kaptunk volna.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.