Megannyi Gumikacsa húzza a csíkot folyamatos zajban és közvetlen életveszélyben tartva a gyalogos és kerékpáros lakosságot - ha van stílusuk, biztosan a Roll over Beethovent teszik a cédéjátszóba, amikor átlépik a városhatárt.
Ennek ellenére vagy éppen ezért, a belterületen Budai útként szereplő 7-es mentén álldogál egy-két vendégfogadó, sőt a Macskának nevezett panzió nemcsak azoknak szolgáltat, akiknek fekhelyre van igényük. Az állandó robaj partján áll, ám belső kertje igazi oázis: gondozott fű, igényes fabútor, a fénypont egy jókora kemence. Ám hiába ragyog a nap, a viharos szél lehetetlenné tesz bármiféle kertész lest, a nyugodt fogyasztást legfeljebb akkor tudnák garantálni, ha egy félhektós teli bográcsból falatoznánk - talán csak azt nem kapná fel az aktuális orkán erejű.
Marad a belső helyiség, ami a faragott népi bútorok ellenére is inkább italkimérésre emlékeztet. Nincs vendég, "hangulat" annál inkább, és csak annyit mondunk, hogy karnisra karikázott, súlyos barna drapéria választja el a mosdók ajtaját a közeli asztaloktól - a többit az értő olvasó tisztelt fantáziájára bízzuk.
A kiszolgálás ellenben tökéletes, kedves asszony figyeli óhajunk. A választék a szokásos, meglepetést inkább az étlap "történelmi árfekvése" okoz. Egy csésze húsleves májgombóccal 360 Ft. Erre mondanák az örök pesszimisták, hogy "olyan is", mi inkább azt, hogy átlagos. Nem így a szűzérmék "Macska" módra (1480 Ft), amit szalonnás, kolbászos, gombás raguval bolondítottak meg. Versenyképes áru, azt a címet adnánk neki, A szűz pokoljárása, nekünk viszont, ha nem is mennyország, de hatásos élményanyag. Végeredményben a csodás diós gubáról (680 Ft) is hasonlókat mondhatunk, mézzel, mandulával meg két gombóc vaníliafagylalttal tették teljessé. Ez is rendben van, de teljesen rendben akkor lett volna a végeredményben kellemes ebéd, ha a kertben sikerül elkölteni.
