étel, hordó

Macska - Martonvásár

  • ételhordó
  • 2012. június 24.

Gasztro

Noha a közeli kisváros a nagy zeneszerzőre építi idegenforgalmát évtizedek (évszázadok?) óta, nemcsak az ősfák vetnek árnyékot a településre. Martonvásárt úgy szeli ketté a 7-es út, mint hentesbárd a csontos lapockát, az itteni kamionforgalom olyan sűrű, akár a Combinóé a Nagykörúton.

Megannyi Gumikacsa húzza a csíkot folyamatos zajban és közvetlen életveszélyben tartva a gyalogos és kerékpáros lakosságot - ha van stílusuk, biztosan a Roll over Beethovent teszik a cédéjátszóba, amikor átlépik a városhatárt.

Ennek ellenére vagy éppen ezért, a belterületen Budai útként szereplő 7-es mentén álldogál egy-két vendégfogadó, sőt a Macskának nevezett panzió nemcsak azoknak szolgáltat, akiknek fekhelyre van igényük. Az állandó robaj partján áll, ám belső kertje igazi oázis: gondozott fű, igényes fabútor, a fénypont egy jókora kemence. Ám hiába ragyog a nap, a viharos szél lehetetlenné tesz bármiféle kertész lest, a nyugodt fogyasztást legfeljebb akkor tudnák garantálni, ha egy félhektós teli bográcsból falatoznánk - talán csak azt nem kapná fel az aktuális orkán erejű.

Marad a belső helyiség, ami a faragott népi bútorok ellenére is inkább italkimérésre emlékeztet. Nincs vendég, "hangulat" annál inkább, és csak annyit mondunk, hogy karnisra karikázott, súlyos barna drapéria választja el a mosdók ajtaját a közeli asztaloktól - a többit az értő olvasó tisztelt fantáziájára bízzuk.

A kiszolgálás ellenben tökéletes, kedves asszony figyeli óhajunk. A választék a szokásos, meglepetést inkább az étlap "történelmi árfekvése" okoz. Egy csésze húsleves májgombóccal 360 Ft. Erre mondanák az örök pesszimisták, hogy "olyan is", mi inkább azt, hogy átlagos. Nem így a szűzérmék "Macska" módra (1480 Ft), amit szalonnás, kolbászos, gombás raguval bolondítottak meg. Versenyképes áru, azt a címet adnánk neki, A szűz pokoljárása, nekünk viszont, ha nem is mennyország, de hatásos élményanyag. Végeredményben a csodás diós gubáról (680 Ft) is hasonlókat mondhatunk, mézzel, mandulával meg két gombóc vaníliafagylalttal tették teljessé. Ez is rendben van, de teljesen rendben akkor lett volna a végeredményben kellemes ebéd, ha a kertben sikerül elkölteni.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.