A hőségriadó kötelezővé teszi a könnyű ételeket. Kétségtelen, hogy délidőben, 37 fokban, az Almássy tér környékén nem éppen az étvágy érkezik elsőnek, ráadásul ilyenkor az ún. kiülős helyek sem használhatók. De tudjuk jól, enni kell, csakhogy salátabárba elvből nem megyünk.
Nem mintha az Almássy téren salátabárok vagy teraszok serege nézne velünk farkasszemet. Egy ijesztő Dohány utcai pizzérián kívül nem is nagyon van semmi. Amikor már éppen odébbállnánk (Blaha, Keleti?), vagy egyszerűen hazamennénk szendvicsezni, az egyik mellékutcában (Tivadar utca, ezt is most tudtuk meg) különös cégtábla csábít a mélybe: Bharata Kultúrtér.
Először arra gondolunk, hogy szitárhangos óvóhellyel van dolgunk, ám miután leereszkedünk a mélybe, gyorsan kiderül, hogy nemcsak lelki táplálékot vehet magához az éhes vándor - a fő profil a vegetáriánus gyorsétkeztetés, épp erre vágytunk.
Étlap nincs, viszont a pult mögött egy roppant kedves lány részletezi büszkén a felhozatalt. Van itt kuszkusz és rizs, vegafasírt, zöldségsaslik meg valamiféle pörköltszerűség szejtánból. Csupán 1990 forintba kerül a mindent átfogó kóstoló ("maharadzsa-menü"), amihez zöldségleves s a végén süti jár.
A leves zsenge és friss, leginkább a zöldborsóra emlékszünk belőle, de miután befejezzük, és figyelmünk a bőségtál felé fordul, rá kell döbbennünk, hogy a húsmentesség ellenére is pontosan olyan sűrű, bődületes adaggal van dolgunk, amit pár perccel azelőtt a hátunk közepére kívántunk. Sokszor ettünk már vega menüt, de a Bharata kínálata a vendéglátó látványos jóindulata ellenére sem marad emlékezetes: hiányzik belőle az ötlet, a könynyedség, frissesség, nem így a panírozás, ami olyannyira megnehezíti a dolgunkat, hogy a maharadzsa menüjének nagy része tányérunkon marad. A süti valóban kiváló, csupán egyszer ettünk ehhez hasonlót - jó tizenöt évvel ezelőtt, amikor még elfogadtunk édességet idegentől, konkréten Krisna Róbert bácsitól.
