étel, hordó

Bharata Kultúrtér

  • narancs.hu
  • 2012. június 28.

Gasztro

A hőségriadó kötelezővé teszi a könnyű ételeket. Kétségtelen, hogy délidőben, 37 fokban, az Almássy tér környékén nem éppen az étvágy érkezik elsőnek, ráadásul ilyenkor az ún. kiülős helyek sem használhatók. De tudjuk jól, enni kell, csakhogy salátabárba elvből nem megyünk.

Nem mintha az Almássy téren salátabárok vagy teraszok serege nézne velünk farkasszemet. Egy ijesztő Dohány utcai pizzérián kívül nem is nagyon van semmi. Amikor már éppen odébbállnánk (Blaha, Keleti?), vagy egyszerűen hazamennénk szendvicsezni, az egyik mellékutcában (Tivadar utca, ezt is most tudtuk meg) különös cégtábla csábít a mélybe: Bharata Kultúrtér.

Először arra gondolunk, hogy szitárhangos óvóhellyel van dolgunk, ám miután leereszkedünk a mélybe, gyorsan kiderül, hogy nemcsak lelki táplálékot vehet magához az éhes vándor - a fő profil a vegetáriánus gyorsétkeztetés, épp erre vágytunk.

Étlap nincs, viszont a pult mögött egy roppant kedves lány részletezi büszkén a felhozatalt. Van itt kuszkusz és rizs, vegafasírt, zöldségsaslik meg valamiféle pörköltszerűség szejtánból. Csupán 1990 forintba kerül a mindent átfogó kóstoló ("maharadzsa-menü"), amihez zöldségleves s a végén süti jár.

A leves zsenge és friss, leginkább a zöldborsóra emlékszünk belőle, de miután befejezzük, és figyelmünk a bőségtál felé fordul, rá kell döbbennünk, hogy a húsmentesség ellenére is pontosan olyan sűrű, bődületes adaggal van dolgunk, amit pár perccel azelőtt a hátunk közepére kívántunk. Sokszor ettünk már vega menüt, de a Bharata kínálata a vendéglátó látványos jóindulata ellenére sem marad emlékezetes: hiányzik belőle az ötlet, a könynyedség, frissesség, nem így a panírozás, ami olyannyira megnehezíti a dolgunkat, hogy a maharadzsa menüjének nagy része tányérunkon marad. A süti valóban kiváló, csupán egyszer ettünk ehhez hasonlót - jó tizenöt évvel ezelőtt, amikor még elfogadtunk édességet idegentől, konkréten Krisna Róbert bácsitól.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.