étel, hordó

Matrjoska bisztró

  • ételhordó
  • 2017. február 26.

Gasztro

Ha valami orosz, a hangsúly az igénytelenségen és az elpusztíthatatlanságon van, ami jól jöhet például egy UAZ terepjáróban, de egy tál levesnél már nem annyira. Nem kétséges, a VIII. kerületi Lőrinc pap téren található Matrjoska üzemeltetői erős küldetéstudattal láttak hozzá, hogy sikerre vigyék a vállalkozásukat, ha ugyanis csak azt nézzük, hogy milyen igényesen és mekkora krea­tivitással rendezték be bisztrójukat, arra jutunk, hogy feleennyivel is sikert arathatnának, ha hanyagolnák az orosz vonalat. Így viszont maguknak adták fel a leckét. Kedd délután teljesen üres a ház, lelkesedésből még sincs hiány, a felszolgálók cseppet sem fásultak, épp ellenkezőleg!

Az előétel után nekünk is mosolyogni támad kedvünk. A pofonegyszerű uborkás, hagymás hering, vagy­is a szeljodka (550 Ft) nagyon jó felütés. A fazékban tálalt borscs (1300 Ft) szintén kiváló, bár valószínűleg sokkal „finomkodóbb”, mint egy autentikus céklaleves. Brutális húsok helyett csak egyféle, szinte papírvékonyra szelt marhát főztek bele, ami persze kiváló, ám a hagyománytisztelet helyett azt jelzi, amit a Matrjoska honlapján is olvashatunk: „Eredeti orosz recepteket használunk, de nem szabunk határt az ízeknek. Igyekszünk minden ételünkbe a lehető legtöbb szeretetünket és fantáziánkat belevinni.”

Valószínűleg a bárányhúsos pelmenyit (2900 Ft) sem úgy készítik Nyizsnyij Novgorodban, mint a Lőrinc pap téren. A fűszeres-paradicsomszószos töltött tészta leginkább a tortellinire adott frappáns válasz. Persze puhább a tészta és kevésbé ravasz a hústöltelék, ám a paradicsomos mártás fűszerezése sokkal izgalmasabb az olaszokénál. A legnagyobb meglepetést az oroszosnak nem annyira mondható zellerkrémes, sült aranydurbincsfilé (3400 Ft) okozza. Nem is a dörzsölt körítés miatt, sokkal inkább azon egyszerű okból, hogy friss a hal. Annyira friss, hogy az aranyló szeletek láttán komolyan elgondolkodunk három kívánságon.

Persze beérjük a Napóleon tortával is (1300 Ft), ami olyan, mint a krémes, de sokkal töményebb. Biztosan vannak, akik még azt is ráfognák, milyen egészségtelen – mégis, milyen legyen a hamisítatlan cukrászáru?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.