étel, hordó

Matrjoska bisztró

  • ételhordó
  • 2017. február 26.

Gasztro

Ha valami orosz, a hangsúly az igénytelenségen és az elpusztíthatatlanságon van, ami jól jöhet például egy UAZ terepjáróban, de egy tál levesnél már nem annyira. Nem kétséges, a VIII. kerületi Lőrinc pap téren található Matrjoska üzemeltetői erős küldetéstudattal láttak hozzá, hogy sikerre vigyék a vállalkozásukat, ha ugyanis csak azt nézzük, hogy milyen igényesen és mekkora krea­tivitással rendezték be bisztrójukat, arra jutunk, hogy feleennyivel is sikert arathatnának, ha hanyagolnák az orosz vonalat. Így viszont maguknak adták fel a leckét. Kedd délután teljesen üres a ház, lelkesedésből még sincs hiány, a felszolgálók cseppet sem fásultak, épp ellenkezőleg!

Az előétel után nekünk is mosolyogni támad kedvünk. A pofonegyszerű uborkás, hagymás hering, vagy­is a szeljodka (550 Ft) nagyon jó felütés. A fazékban tálalt borscs (1300 Ft) szintén kiváló, bár valószínűleg sokkal „finomkodóbb”, mint egy autentikus céklaleves. Brutális húsok helyett csak egyféle, szinte papírvékonyra szelt marhát főztek bele, ami persze kiváló, ám a hagyománytisztelet helyett azt jelzi, amit a Matrjoska honlapján is olvashatunk: „Eredeti orosz recepteket használunk, de nem szabunk határt az ízeknek. Igyekszünk minden ételünkbe a lehető legtöbb szeretetünket és fantáziánkat belevinni.”

Valószínűleg a bárányhúsos pelmenyit (2900 Ft) sem úgy készítik Nyizsnyij Novgorodban, mint a Lőrinc pap téren. A fűszeres-paradicsomszószos töltött tészta leginkább a tortellinire adott frappáns válasz. Persze puhább a tészta és kevésbé ravasz a hústöltelék, ám a paradicsomos mártás fűszerezése sokkal izgalmasabb az olaszokénál. A legnagyobb meglepetést az oroszosnak nem annyira mondható zellerkrémes, sült aranydurbincsfilé (3400 Ft) okozza. Nem is a dörzsölt körítés miatt, sokkal inkább azon egyszerű okból, hogy friss a hal. Annyira friss, hogy az aranyló szeletek láttán komolyan elgondolkodunk három kívánságon.

Persze beérjük a Napóleon tortával is (1300 Ft), ami olyan, mint a krémes, de sokkal töményebb. Biztosan vannak, akik még azt is ráfognák, milyen egészségtelen – mégis, milyen legyen a hamisítatlan cukrászáru?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.