chili&vanília

Padlizsántonnato

Gasztro

Az alábbi receptet egyrészt a piacok nyári kínálata ihlette – megérkezett a padlizsán és a paradicsom –, másrészt egy híres olasz, talán kevésbé ismert fogás, a vitello tonnato, vagyis a tonhalas borjú, amely Észak-Olaszországból származik, s ott az egyik legnépszerűbb előétel. Az eredeti változata igen egyszerű: vékonyra szeletelt borjúhátszín vagy -comb, amelyet fehérborban, zöldségekkel párolnak, majd a húst leöntik könnyű, selymes tonhalas krémmel. A kombináció első hallásra talán szokatlannak tűnhet, de ez az az étel, amelyet alaposabb rákészülés nélkül, egyszerűen meg kell kóstolni, csakis úgy meggyőző. Ahány olasz, annyiféle elkészítési iskola. Az összeállítás tehát különösnek tűnhet, de az olaszok kulináris érzékében és ízlésében szerencsére bízhatunk – a furcsa páros remekül működik. Ebből lett egy nyári, vega változat – a húst szezonális zöldségekre cseréltem – a krémes, telt padlizsánhoz és az édes, lédús paradicsomhoz is kiválóan passzol a tonhalas öntet. Minden egyes elemet előre is el lehet készíteni, a konzerv halak pedig tele vannak ómega-3 zsírsavakkal, érdemes belőlük minél többet fogyasztani!

 

Sült padlizsán és paradicsom tejszínes

tonhalszósszal

Hozzávalók (4 adag)

 

Tonhalszósz

1 doboz konzerv tonhal

(15 dkg, natúr lében eltett)

1 dl majonéz

0,5 dl olívaolaj

2 szardellafilé

2 dl tejszín

só, bors

 

2 padlizsán felkarikázva

2 evőkanál olívaolaj

6 érett paradicsom, lehet több fajta

 

Pácolt pink hagyma

2 lilahagyma vékonyra szeletelve

4 evőkanál fehérborecet

½ kávéskanál só

1 evőkanál porcukor

Az öntethez robotgépben vagy botmixerrel teljesen simára pürésítjük a natúr lében eltett tonhalat (levével együtt), a majonézt, az olívaolajat, a szardellát és a tejszínt. A tejszínt csak a végén adjuk hozzá, és azzal már ne keverjük túl hosszasan. Az öntetnek sűrű tejszínállagúnak kell lennie, és előre el lehet készíteni, akár előző nap.

A sült padlizsánhoz a sütőt előmelegítjük 220 fokra (gáz: 7-es fokozat). A padlizsánokat középvastag (kb. 1,5 centis) karikákra szeleteljük. Egy alufóliával bélelt tepsit meglocsolunk olívaolajjal, megszórjuk sóval, borssal, és rátesszük a padlizsánokat. A tetejüket szintén megkenjük az olajjal. Húsz perc alatt aranyszínűre, krémesre sütjük. Langyosra hűtjük (vagy olívaolajos pácban a hűtőben tartjuk). Tálaláskor egy tálon elrendezzük a sült padlizsánkarikákat és a felszeletelt paradicsomot. Gazdagon meglocsoljuk a tonhalmártással, a tetejére zöldfűszereket (bazsalikom, petrezselyem, kapor), reszelt citromhéjat és pácolt pink hagymát szórunk. Utóbbihoz a felszeletelt hagymára fehérborecetet, sót és porcukrot szórunk, majd alaposan összeforgatjuk, és állni hagyjuk legalább egy órát. Ezalatt a hagyma gyönyörű rózsaszín árnyalatra vált. Hűtőben egy hétig eláll.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.