kertész lesek

Pizza 7 – Pettend

  • kertész lesek
  • 2020. szeptember 13.

Gasztro

„Régi hagyományai vannak a pettendpusztai Muskátli bisztrónak, amely a 7-es műút utasainak kedvenc pihenőhelye. Itt konyhabővítésre kerül sor, hogy hideg- és melegétel-forgalmának növekedésével lépést tarthasson konyhai kapacitása. A szövetkezet elérte végre, hogy minden egységében van hűtőpult vagy hűtőszekrény, s ezzel minőségileg is javult az élelmiszer- és italszolgáltatás” – foglalta össze a környéki földműves szövetkezet működésének leg­újabb fejleményeit 1966-ban a Fejér Megyei Hírlap. De hamar kiderült, hogy nemcsak a konyhabővítésen és a hűtőpulton múlik a korszerű vendéglátás. A megyei lap 1980-ban már úgy üdvözölte a Muskátli korábban kinevezett üzletvezetőjét, hogy „életet lehelt a falak közé”, s neki köszönhetően ismét telt házzal működik a vendéglő, a korábbiaktól eltérően nemcsak az italfogyasztás okán.

Úgy tűnik, hogy az efféle „győztes csapaton ne változtass” hozzáállás negyven év óta tartja magát, hiszen a 7-es úton Pettendnél tényleg csak apró lépéseket tettek a korszerűsödés elképzelt irányába: a Muskátli nevet (2004-ben) lecserélték Pizza 7-re, elkezdtek pizzát sütni, dönert nyesni, de ami a külsőségeket illeti, nagyon megállt az idő. Az országútra néző teraszról szántóföldet, magányos buszmegállót sasolhatunk, a vendéglő épülete egy közérttel nőtt össze, és a lambériából a külső homlokzatra is jutott. Az ugyancsak fakerítéses terasz már-már vadnyugati hangulatot kölcsönöz, feltűnés nélkül nem lehet megközelíteni, és mindig akad egy laposan néző törzsvendég, aki itala fölött merengve múlatja az időt. A személyzet kevésbé gyanakvó. Kedvesek a pultban, kedvesek, amikor kihozzák az ételt, amelynek árfekvéséről ugyancsak elmondható, hogy maradt a régiben.

A csontleves májgombóccal (500 Ft) a napközis ebédeket juttatja az eszünkbe, még egy kis sárga- és fehérrépa is jutott bele. A májgombóc inkább galuska, amit majoránnával próbáltak feldobni. A párizsi csirkemell (1200 Ft) sem okoz meglepetést; korrekt üzemi koszt kellemetlen mellékhatásoktól mentesen. A paradicsomsalátán (400 Ft) a hagyma sem segít, de a fűszeres krumpli (550 Ft) sóval javítható. A lecsós pizza (1000 Ft) helyi specialitás, nem lepne meg, ha ugyanezt a feltétet látnánk a magyaros sertésszeleten is. A tészta kissé száraz, de legalább ropogós. A P7 csemege nevű desszert (550 Ft) kőkemény, de nem fizikai értelemben: somlói galuskát kevertek össze gesztenyepürével – az eddigiekhez hasonlóan megbízható menzai minőségben.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.