étel, hordó

Postakocsi Italiano

  • ételhordó
  • 2019. november 30.

Gasztro

Martonvásár 30 kilométerre van a fővárostól (ha negyvenre lenne, Maratonvásárnak hívnák), és leginkább Ludwig van Beethovenről nevezetes. A mester többször járt az itteni Brunszvik-kastélyban, itt írta egyebek mellett az Appassionata- és a Holdfény-szonátát. Beethoven 1800-ban és 1806-ban is postakocsival érkezett, és minden bizonnyal egyből a kastély felé vette az irányt, így nem nagyon izgatta, hogy a postaállomás valószínűleg abban az 1768-ban épült fogadóban működött – jelenlegi címe: Fehérvári út 1. –, amelyet már jó pár évtizede Postakocsi vendéglőnek hívnak. A jóisten tudja, hogy a robusztus, műemlék jellegű épületet az elmúlt 250 évben hányszor építették át, de az biztos, hogy vadászterme és kerthelyisége is van, sőt 1972-ben gyufacímkén örökítették meg, amikor „a velencei tópart vendéglőinek és éttermeinek népszerűsítésére nyolc darabból álló, piros nyomású sorozatot adott ki a Fejér megyei ÁFÉSZ”. De azóta sokszor változott a tulajdonos, és a mostani azt látta a legjobbnak, ha az „olasz vonalat” húzza be, ahogy erre a névben szereplő italiano szó is utal.

Nem csoda tehát, hogy a konyha elsősorban a pizzáknak és pastáknak oszt lapot, de azért a hazai ízeket sem hanyagolja. Mi több, a levesek sorában a magyarok állnak jobban, az étlapon a babgulyás (1590 Ft) és a húsleves gazdagon (1390 Ft) néz farkas­szemet a bazsalikomos paradicsomlevessel (1190 Ft). No meg a már-már tökéletes zöldborsó-levessel (1190 Ft). Nincsen agyonfűszerezve, a borsó szinte édes, a galuskát meg vagy otthonról hozták, vagy a falusi rokonok küldték. Nagyobb meglepetés, hogy a kemencében sült lasagnéról (2090 Ft) sem a napfényes tengerpart ugrik be, inkább az a régi konyhai manőver, amikor odahaza azért került elő a tűzálló tál – vagyis a „jénai” –, hogy anyánk, nagyanyánk mindenféle rakott dolgot készítsen: krumplit, kelt, karfiolt, palacsintát. Nos, a Postakocsi-féle lasagne inkább ezekhez a sűrű és nehéz ételekhez hasonlítható, de nincs ezzel sem baj. Biztosak lehetünk abban, hogy a Fiat gyárban három műszakban dolgozó torinói melósok megnyalnák utána mind a tíz ujjukat. Örvendezhetünk azon a fantá­zia­dús megoldáson is, hogy a borjúmájat (3490 Ft) a krumplipüré mellett fahéjas-szegfűszeges barackbefőttel körítették. Kár, hogy a máj langyos és az ínycsiklandó „zsályás barna vajon pirított borjúmáj” elnevezés is túlzás, bár lehet, hogy épp attól különleges, hogy nincs semmi íze. Kissé gyanús, hogy a desszertet úgy nevezik: somlói újragondolva, házi törökmézzel (1290 Ft), de amint azt képünk is bizonyítja, ez nem a szokásos nagyképűsködés. Igaz, hogy a Postakocsi édessége minden részletében eltér a megszokottól, mégsem mondhatjuk rá, hogy ne lenne somlói.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.