étel, hordó

Raffaello

  • ételhordó
  • 2022. március 23.

Gasztro

Kelenföldi örömök

Elképzelni is nehéz, hogy száz évvel ezelőtt nyomortelep lakói tengették életüket annak a névtelen XI. kerületi csomópontnak a környékén, ahol összefut a Hamzsabégi, a Tétényi, a Bartók Béla és a Karolina út, és a fölötte átívelő hídon pedig a Déli összekötő felől érkező vonatok érik el hamarosan Kelenföldet, illetve fordítva. A legjellegzetesebb tájelem mégsem ez, nem is az ezerszemű lámpás kereszteződés, inkább az az ötemeletes „örökmodern” társasház, amely az 1960-as évek elején épült, és azóta sem veszített varázsából. (Ezt vegyék halál komolyan!)

A Karolina út 72. azonban nemcsak küllemével tűnik ki a környék épületei közül, de azzal is, hogy minden időben étterem működött a földszintjén. „A Karolina út sarkán, a vendéglőben a BKV dolgozói tartották zártkörű rendezvényüket. (…) Az üzlet vezetője – ugyancsak munkásőr – szívélyesen invitált bennünket egy forró kávéra. Csendesen szemléltük a vendégek távozását, a pincérnők s a felszolgálók akkurátus mozdulatait, ahogyan pillanatok alatt eltüntették a piszkos poharakat, a dugig tömött hamutartókat” – olvasható a Polgári Védelem című lap 1971-es karácsonyi számában. Akkor a lap száguldó riportere a XI. kerületben razziázó rendőrökkel töltötte az éjszakát, mi viszont 2010-ben ezt írtuk: „Örömmel jelentjük, hogy a Da Raffaellóé az egyik legtisztességesebb konyha az olaszozó vonalon.” Ebből is látszik, hogy negyven év alatt mekkorát fordult a világ; lám, a rendezvények lebonyolítására alkalmas csikkes vendéglő is pazar pizzériává változott piaci viszonyok közepette. A helyet akkor Da Raffaellónak hívták, teljesen odavoltunk érte, ezért is kerestük fel ismét. Tizenkét év múltán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.