A perzsa újév, a noruz a tavasz első napja, az iráni naptárban pedig az év első napja. Minden évben március 20-ra vagy 21-re esik, és 2008 óta az UNESCO szellemi kulturális örökségének részét képezi. A tavasz beköszöntével érkező megújulás, növekedés és újjászületés ünnepe. Talán a világon az egyik legszebb ünnep. A családok hagyományosan feldíszített asztalt állítanak fel ilyenkor, amely az ünnep kezdetétől fogva 13 napig megmarad. Az asztal neve háft szín (magyarul: hét sz), és ennek megfelelően legalább hét, „sz” betűvel kezdődő nevű, szimbolikus jelentéssel bíró alapanyag, illetve tárgy kerül rá. Szabdzi: friss búzafű, amely az újjászületést és termékenységet jelképezi; szumák, vagyis szömörce, az élet fűszere; szendzsed: szárított lótuszvirág, a szeretet szimbóluma; szir: a fokhagyma, amely távol tartja a rossz óment; szamanu: búzából készített édes puding, amely a türelemre utal: szerké: ecet, szintén a kor és a türelem szimbólumaként; és szib: az alma, mint a természetes szépség megtestesítője. Ezeken kívül tükör, gyertyatartó, vízben úszkáló aranyhalacska, pénzérme, jácint és festett tojás alkotja még az ünnepi asztalt. Az ünnepi menü részét képezi a rengeteg zöldfűszer, amelyek mind a tavasz érkezését jelentik. A kükü lehet az egyik tipikus fogás. Ami valójában nem más, mint egy zöldfűszeres frittata vagy tojáslepény. Az eredeti receptek szerint egyben sütik, és felszeletelik, de készíthetjük egyszemélyes adagokban, muffinsütőben is. Bármilyen zöldfűszer kerülhet bele, amelynek már szezonja van – újhagyma, friss spenót, medvehagyma, koriander, kapor, petrezselyem, minél többféle, annál jobb. Készítése kényelmes és gyors, akár egy hétvégi reggelire.