Noha a beharangozóban „letisztult, innovatív belsőépítészeti megoldásokat” emlegetnek, főleg a hajókötelek maradnak emlékezetesek, és persze a szerencsétlen névválasztás, hiszen hiába tekinthető „földrajzilag” Hawaii gyöngyszemének Pearl Harbor, ha mindenkinek a második világháború jut az eszébe róla. Igaz ez akkor is, ha itt Pearlnek az emeleti bowlingtermet, Harbornak pedig a bisztrót nevezik. A személyzetet sem öltöztették be tengerészgyalogosnak vagy japán pilótának, az amúgy kedves és közvetlen srácok szerencsétlenkedésünket látva egyből mutatják, hogy hová akasszuk a kabátunkat. (Hol vagyunk már a múlt századtól, amikor még a „lesegítés” meg a ruhatár dukált?)

Noha kissé túlzónak érezzük azt a szöveget, hogy „ételeink vendégbarát kiszolgálással a legkiválóbb alapanyagokból, a legmodernebb konyhatechnoló­giával elkészítve kerülnek asztalodra”, a választékra nem lehet panasz. A Harbor padlizsánkrém zöldségkavalkáddal, pizzakenyérrel (1390 Ft) kifejezetten kedvünkre való, ami a lágy krémet és a ropogós pizzakenyeret illeti, bár a kavalkád kifejezés használata súlyos aránytévesztés. A narancsos sütőtökkrémleves pirított magvakkal (1190 Ft) legfeljebb a túlzásba vitt narancsléhasználattól emlékezetes, amivel sikerült annyira elnyomni a sütőtököt, hogy ennyi erővel kihozhattak volna csontlevest is. A pikáns, roppanós bundában sütött fetakrémes csirkemell (2790 Ft) korrekt, mint egy 40 éves könyvelő, akinek nincsenek szörnyű álmai; kétségtelen, hogy a bunda is derekasan roppan, de azt meg nem tudnánk mondani, hogy mitől pikáns.

Viszont a Harbor felfújt belga csokival és vaníliafagylalttal (1290 Ft) valóban izgalmas, így hát azt a nemrég szárnyra kapott, minden bizonnyal vitatható „szakértői” megállapítást igazolja, hogy a pesti cukrászdák színvonala meredeken zuhan, ezért, ha édességre vágyunk, inkább járjunk étterembe.