kertész lesek

Vakvarjú Buda

  • kertész lesek
  • 2017. augusztus 27.

Gasztro

A meglepetés erejével hat Albertfalván a Kondorosi úti uszoda szomszédságában található tágas kerthelyiség. A Fehérvári út felől panelek árnyékolják, a környező kis utcákban viszont kellemesnek tűnő családi házak a szomszédai. A név maga ismerősen cseng, a Vakvarjút – mennyiségi alapon – étteremláncnak is nevezhetnénk, hiszen az itteni ún. Vakvarjú Buda (a pontos cím: XI., Érem utca 2.) mellett a belvárosban, a Kopaszi-gátnál, a RAM Colosseumban és Újpesten is van belőle. Az étlapot végigböngészve elsőként a vicceskedő dizájn és a túlzott kenyérlángos-kínálat szembetűnő. Ezeken hamar túltesszük magunkat, hiszen sokkal érdekesebb dolgokra is lelhetünk, ráadásul fényképpel megtámogatva. A háromféle ízesítésű padlizsánkrém (1490 Ft) élőben talán még szebb is, mint a képen, a mellé adott kenyérlángos viszont arról győz meg, hogy tényleg ne erőltessük e specialitást. A tanyasi zöldborsólevest (990 Ft) piros fazékban hozzák, csirkeszárnyat és egy pingponglabda méretű galuskát is adnak mellé. Otthon sem kapnánk különbet, bár igazából a galuska emlékezetes. Az egészben sült pisztráng (2750 Ft) friss és ropogós, egy komolyabb parti büfében is nyerő lenne, ráadásul ott biztosan nem kapnánk hozzá friss spenótot és meglepően jó petrezselymes krumplit. A snidlinges gomolyával töltött jércemell brokkolikrémmel, karfiollepényen (2390 Ft) a fantázia szárnyalását reprezentálja igen meggyőzően. A hús és a töltelék jól egészíti ki egymást, viszont a karfiollepény inkább csak ötletnek jó. Vakvarjú schnitzel (2390 Ft) néven kellemes, szinte omlós rántott sertéskarajt kapunk, külön dicséretet érdemel az olajmentes lágy panír, ám a vélhetően pestóval feldobott krumplisaláta nem a legszerencsésebb megoldás. Az átlagnál könnyedebb és kevésbé cukros somlóival (980 Ft) zárunk. Csatos befőttesüvegben hozzák, és Vakvarjúnak nevezik. Ez legyen a legnagyobb bajunk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.