A Viharsarok kapujának is nevezett nagyközség már régóta rászolgált a városi rangra. Hogy mást ne mondjunk, többen laknak itt, mint például a szintén Békés megyei Medgyesegyháza városában. Ráadásul itt van az ország ötödik legnagyobb állóvize, a Kákafoki-holtág is, amely a Hármas-Körös szeszélye folytán jött létre, ennek köszönhetően ma már egymásba érnek a nyaralók, és alföldi szinten dübörög errefelé az idegenforgalom. A faluban a sok-sok kocsma mellett négy étterem, hamburgerező és cukrászda is van, és akkor még nem számoltuk a szezonális (strandi) büféket.
A Zöld Sas nevű egység a „városközponthoz” közeli Kálvin utcában működik, a református templom szomszédságában. Megközelítése minősíthetetlen útviszonyok legyőzésével lehetséges, külseje afféle kiülős presszót idéz a kilencvenes évek elejéről, bár a terasz fapados bútorzata az erdei vadetetőket idézi meg. A vasárnapi ebédidőben erős félház fogad, de a közönség java nem tűnik üdülővendégnek, ám a helyi siker titka nem csak az alacsony árfekvésben és a méretes adagokban rejlik. Sokat számíthat, hogy a májgaluskalevesről (650 Ft) nem a Vegeta zacskójáról lekacsintó szakács jut az eszünkbe, és nem is leveskockák sárga-piros dobozkája. Ugyanúgy házi készítménynek tűnik, mint a vendéglátás taposóaknájának tartott – itt teljesen korrekt – pacalpörkölt (1450 Ft) vagy az alapos előkészítést igénylő – itt fantasztikus – kovászos uborka (450 Ft). A falusi lagzikat idéző kínálatból (van birka- és zúzapörkölt, orjaleves és marhalábszár is) a helyi specialitásnak tűnő Zöld Sas tekercs (1350 Ft) a kakukktojás. Neve a régi Üllői úti stadion éttermében kapható „Fradi-tálra” rímel – az párizsi szelet volt rizibizivel –, de itt szó sincs a színek játékáról, kolbásszal töltött rántott szelettel emlékeznek az aranylábúakra. Szerencsére a töltelék nem Fradi-kolbász, bár ez sem menti meg attól, hogy ne a „tipikus magyar vendéglői főételt” lássuk benne: a hús száraz, a panír olajos, a végeredmény pedig az elnehezülés. Szerény vigasz, hogy a túrós palacsintával (250 Ft/db) visszatér asztalunkra a jó értelemben vett házi koszt.
