Hétfőn lép hatályba az árrésstop az egymilliárd forintot meghaladó forgalmú kiskereskedelmi áruházakban, harminc mindennapos termék árrése lesz kötelezően legfeljebb 10 százalék, aminek árcsökkenés a célja. Mindezt a miniszterelnök jelentette be kedden mindazon termékekre vonatkozóan, amelyeknél „az árrés elszállt”. Mint mondta, az árrés a tojásnál 40, a vaj és a tejföl esetén pedig több mint 80 százalék volt, ez szerinte tarthatatlan. A kereskedők ajánlatai ráadásul messze elmaradtak a kormány elvárásaitól, ezért van szükség a rögzített árrés bevezetésére. Az előírás betartását „ellenőrizni is fogjuk” – mondta fenyegető éllel. A Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig a csütörtöki kormányinfón ennél is tovább ment: az ellenőrzés valamennyi termék árára vonatkozik, s ha más, árrésstop alá nem eső termékeknél akarják egalizálni a profit mértékét a kereskedők, akkor a kormány közbe fog lépni. Pénzbírsággal vagy végső esetben az üzlet bezárásával, de ha ez se elegendő, akkor a kormány nem riad vissza szigorúbb beavatkozástól sem. A láncokat aztán Orbán is újból megfenyegette péntek reggeli rádióműsorában (a kormánynak van durvább módszere az árréssotpnál, mondta).
Gulyás Gergely is következetesen keverte a beszerzési és eladási ár különbözetét eredményező árrést a kereskedők nyereségével. Előbbi esetében a 10 százalékból kellene kihozni a teljes működési költséget rezsivel, bérekkel, marketingkiadásokkal és persze a mindenféle különadóval egyetemben. (Ha ugyanis úgy lesz, ahogyan Gulyás mondta, akkor a többi termékre sem terhelhetik át a veszteséget, vagyis a teljes áruforgalomra lenne érvényes a 10 százalékos árrésmaximum.) Ez viszont lényegében a bértömegre sem nyújt fedezetet, aminek nagyon súlyos következményei lehetnek. Az eddigi utolsó lezárt üzleti évben, 2023-ban a legjobb eredményt elérő Lidl is alig 2,3 százalékos, a Penny pedig 1 százalékos bevételarányos nyereséget ért el, az Auchannak (amely csaknem felerészben a kormány egyik oligarchája, Jellinek Dániel kezében van) éppenhogy nulla feletti eredménye volt, az Aldi, a Spar és a Tesco egyenesen veszteséges volt.
A kormány indoka az általa várt mértéket meghaladó sokkszerű infláció (januárban a fogyasztói árak átlagosan 5,5 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat, egy hónap alatt átlagosan 1,5 százalékkal emelkedve), amelyen belül az élelmiszerek drágulása rendre kétszámjegyű volt. Arra minden alkalommal felhívják a figyelmet az ágazat szakértői, hogy a rekordmagas áfa önmagában árhátrányt okoz, a forint évek óta tartó szándékolt leértékelése pedig garantálja az élelmiszerek jó részének drágulását. Ráadásul a hazai élelmiszer-gazdaság is nemzetközi térben versenyez, nem vonhatja ki magát a külső tényezők, például az energia árának hatása alól.
A Magyar Nemzeti Bank legutolsó, 2023-as versenyképességi jelentésében az áll, hogy a visegrádi országokkal szemben 2021 júniusa óta kialakult inflációs különbözet közel kétharmadát az élelmiszerek okozták. 2021 közepe és 2023 novembere között az élelmiszerek magyarországi fogyasztói ára összesen 56,7 százalékkal emelkedett, ami több mint másfélszerese a másik három visegrádi ország (33,8 százalék) és mintegy kétszerese az Európai Unió (27,3 százalék) átlagos élelmiszerár-emelkedésének. Ennél azonban sokkal fontosabb adatok mutatnak rá arra, hogy a magyar agrárium súlyos szerkezeti hátrányokkal terhelve állítja elő az inflációs többletet. Az uniós országok közül a magyar élelmiszeripar munkatermelékenysége a második legalacsonyabb: az egy munkavállalóra jutó hozzáadott érték egyedül a bolgár élelmiszeripar termelékenységét előzi meg. A KSH által közölt számok pedig ezt kibontva még mellbevágóbban kijózanítóak. Az egy munkaerőegységre jutó bruttó hozzáadott érték (GDP) Magyarországon szintén 2023-ban 14,8 ezer euró volt, az EU átlaga (2020-as adat) 29,2 ezer, Olaszországé 40,2 ezer, Franciaországé 55,9 ezer, Németországé 66,9 ezer, a listát vezető Hollandiáé 82,4 ezer euró. A szomszédban az osztrák agrárium 36,6 ezer, a szlovák 23,6 ezer eurót állított elő. S bár mögöttünk áll Románia, Horvátország, Szlovénia és Lengyelország is, a KSH megjegyzi, hogy a mutató értékét számos tényező befolyásolja, többek között a kibocsátás szerkezete, a ráfordítások nagysága vagy a termelési technológiák fejlettsége.
A jegybanki értékelés szerint az alacsony termelékenység érzékenyebbé teszi az ágazatot a költségsokkokkal szemben, a termeléshez szükséges alapanyagok, energia és az egyéb működéshez szükséges költségelemek emelkedése alacsonyabb termelékenység mellett jellemzően csak nagyobb mértékű áremeléssel gazdálkodható ki. „A magyar élelmiszerek termelői és fogyasztói árai is az uniós átlaghoz képest több, mint kétszer olyan erősen reagálnak azokra a nemzetközi költségsokkokra, amelyek egész Európát érintik. A termelői és fogyasztói árakban egyaránt jelentkező nagyobb költségérzékenység megerősíti, hogy a versenyképességi hiányosságok a magyar élelmiszeripari lánc egészére kiterjednek.”
Mindebből logikusan következik, hogy a boltok minimális nyeresége előtt mások fölözik le az elmúlt évek brutális drágulásának hasznát.
Az MNB mindenekelőtt megállapítja, hogy az élelmiszeripari cégek között nincs elégséges verseny, ami hozzájárult az európai uniós viszonylatban is magas profit vezérelte inflációhoz. A 2022. évi beszámolók alapján az élelmiszeriparban a nominális profitok 55 százalékkal emelkedtek az előző évhez képest, ami a 2013–2019 közötti időszakban megfigyelhető évi átlagos profitnövekedés több mint 18-szorosa. Az élelmiszerárakban megjelenő inflációhoz az élelmiszeripar beszállítói ágazatai is jelentősen hozzájárultak. Az élelmiszergyártás legnagyobb beszállítójának tekinthető mezőgazdasági szektor 2022-es profitja 47 százalékkal nőtt az előző évhez képest, ami a 2013–2019 közötti átlag 2,5-szerese. Jelentősen emelkedtek a profitok a szintén jelentős élelmiszeripari beszállítónak számító papírgyártás ágazatban (csomagolóanyag-beszállítók) és a logisztikai szektorban is. A beszállítók és az élelmiszergyártók által realizált profitnövekmény összeadódva fejtette ki jelentős hatását a hazai élelmiszerek fogyasztói áraira – fogalmaz az MNB.
Ez fehéren-feketén azt igazolja, hogy a növekvő koncentrációjú élelmiszer-előállító óriások áremelései a közvetlen felelősei a boltokban kimutatott vérfagyasztó drágulásnak.
Ebben a körben találjuk a Csányi Sándor és Mészáros Lőrinc kezében lévő konglomerátumokat is, továbbá azokat a nagy cégcsoportokat, amelyek jellemzően szintén nem állnak távol a jelenlegi kormánytól. A közeli jövő kérdése, hogy – ha az árrésstopot z bejelentetteknek megfelelően hajtják végre – a borítékolhatóan általános veszteségbe forduló kiskereskedői láncok képesek lesznek-e egyenrangú félként fellépni az árakat diktáló beszállítókkal szemben.
(Címlapkénpünk illusztráció)
