Kereskedő: Felháborító és dühítő, hogy miniszterelnökünk minket okol a magas élelmiszerárak miatt

  • narancs.hu
  • 2025. március 14.

Belpol

Egy községi boltüzelemtető tette helyre a kormánypropaganda állításait: „Ha nem lennék a kereskedelemben, valószínűleg én is elhinném, és felülnék ezeknek a rágalmaknak és álszent hazugságoknak.”

Talán nem ismerős mindenkinek a ricsei (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) Juhászkút Üzlet és Szolgáltatóházat üzemeltető Mini Magic Bt., de az elmúlt napok kormányzati kommunikációjára reagálva Facebookon mégis több, mint pontos helyzetleírással reagált Geri Péter üzletvezető. Mint az ismert, a magyar kormány elkezdte nyíltan a kereskedőket okolni az élelmiszerinfláció miatt, úgy előadva, mintha a kormány legújabb árstopja a gátlástalan boltosok mértéktelen étvágya miatt lenne szükséges.

A cégvezető írását minden vásárlójának és minden Magyarországon élő embernek címezte:

„Felháborító és dühítő, hogy miniszterelnökünk minket, azaz a kereskedőket okolja a magas élelmiszerárak miatt. Senkinek nem tűröm el, hogy alaptalanul vádoljon, és hazugságokkal uszítsa ellenem, ellenünk az embereket.

Szeretnék néhány dolgot tisztázni, és úgy gondolom, hogy kereskedőtársaim nevében is beszélhetek.

Először is, nem mi állapítottuk meg a 27%-os áfát, amely Európában a legmagasabb. Nem mi szabtuk ki azt a 11 különféle adót, amely az élelmiszereket terheli (ebből 9 adónemet a jelenlegi miniszterünk vezetett be). Ha ezeket összeadjuk, akkor egy körülbelül 50%-os értéket kapunk, amely teljes egészében az élelmiszereket sújtja – és mindez a kormány zsebében landol.

Vajon miért olcsóbbak a magyar termékek és minden egyéb élelmiszer külföldön? Mert ott nem terhelik ennyi adóval, és az áfa is alacsonyabb. Szóval nem mi vagyunk a fosztogatók, és nem mi vagyunk a nyerészkedők. Ezen a téren is a kormány húzza be a legnagyobb hasznot.

Ha akarnánk, sem tudnánk kiemelkedően magas árréssel dolgozni, mert mi, kiskereskedők, rá vagyunk kényszerülve, hogy versenyképes árakat alakítsunk ki – ez átlagosan körülbelül 30%-os árrést jelent. Ebből kell kigazdálkodnunk a rezsit, a béreket, a járulékokat, nem beszélve az iszonyatosan sok és magas áfáról valamint adókról, amelyet még be kell fizetnünk az államkasszába.

Eleve csillagászati áron jut el hozzánk minden egyes termék. Nem állítom azt, hogy nincsenek ezen a téren is kivételek és olyan kereskedők, akik próbálnak esetleg nagyobb haszonkulccsal dolgozni, de nyilván nem ez a befolyásoló tényező és önök vásárlók sem ott fognak vásárolni, ahol a többi bolthoz képest jóval magasabbak az árak. Ha nekem nem hisznek, kérdezzenek meg más kereskedőket, szakembereket, vagy sétáljanak be a legközelebbi nagykereskedésbe, és hasonlítsák össze az ottani árakat a mi árainkkal.

Fontosnak tartottam ezt tisztába tenni, mert ha nem lennék a kereskedelemben, valószínűleg én is elhinném, és felülnék ezeknek a rágalmaknak és álszent hazugságoknak. De higgyék el: nem miattunk ilyen magasak az élelmiszerárak, és nem mi vagyunk azok, akik kifosztják a magyar embereket.

Köszönöm, ha elolvasták és megtiszteltek figyelmükkel!”

Az árréstopok jövő héttől lépnek életbe, csak a legkisebb boltok mentesülnek alóla, aki pedig nem tartja be őket, nagyon súlyos büntetésekre számíthat. Harminc alapvető élelmiszernél alkalmazzák a megoldást.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.