A 2015. szeptember 21-i kormányhatározat lényegében arra utasítja a Nemzeti Földalapot (NFA), hogy minden értékesíthető állami szántóterületet – nagyjából 380 ezer hektárt – nagyon rövid határidőn belül adjon el. A folyamat felelőse a földművelésügyi miniszter. Az utasítás első mondata egyébként szerfölött jellemző: e szerint a rapid földértékesítés igazából nem is a kabinet ötlete, hanem a társutas Magoszban (Magyar Gazdakörök Országos Szövetsége) és a szintén társutas ágazati kamarai adminisztrációban testet öltő népakarat megnyilvánulása.
A sietség oka
A kormányrendelet intézkedő része szerint a vásárlások „20 éves elidegenítési és terhelési tilalom, valamint a Magyar Állam visszavásárlási jogának kikötésével, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Zrt. által a vásárlásokhoz igénybe vehető földvásárlási hitelprogram meghirdetésével” történhetnek. Egy másik rendelkezésben a kormány „felhatalmazza a földművelésügyi minisztert, hogy (…) a földrészletek értékesítésére 2015. december 31. napjáig sor kerülhessen”.
A határidő teljesíthetetlennek látszik. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter bejelentette, hogy az év végéig „nyilvános árveréseken, tiszta, átlátható viszonyok között lehet földet vásárolni. Helyben lakó gazdák tudnak licitálni, s a piaci ár plusz 10 százalékról indul az árverés. Arra számítunk, hogy az elkövetkező néhány hónapban mintegy ötvenezer ingatlan értékesítése történik meg. Ezek egyébként legnagyobb részt kisebb, tíz hektár alatti területek, mintegy 41 ezer ebbe a kategóriába tartozik.”
Megbízható forrásból származó információink szerint az ügy gyakorlati lebonyolításáért felelős Nemzeti Földalapnál kisebbfajta pánik tört ki a rendelkezés megjelenésekor. Összesen több mint 51 ezer licitet kell formálisan, a pillanatnyi jogi helyzet szerint (erre alább visszatérünk) támadhatatlan módon lebonyolítani, ami szerintük az év végéig kivitelezhetetlen. „Ez egy selyemzsinór, csak még nem tudjuk, hogy a mi nyakunkra, vagy a miniszterére kerül” – fogalmazott az egyik megyei földalapos tisztviselő, hozzátéve, ő perek százaira számít csak a saját térségében.
És alighanem igaza van. A gondok sora ott kezdődik, hogy a polgári jog egyik alapvető szabálya szerint tisztességtelennek minősül az a szerződés, amelyet egyéb magasabb szintű jogszabály törvénytelennek minősít, de a jogalkalmazó azt nem veszi figyelembe. A kormány szeptember elején jelzést kapott arról, hogy a tavaly életbe lépett magyar földforgalmi törvény okán megindult kötelezettségszegési uniós eljárás éppen úgy elmeszeli a vonatkozó jogalkotást, mint például a szabad pálinkafőzés ügyében. Az európai közösség lényegét érintő két alapjogot ugyanis biztosan sért a magyar földbirtokszerzési szabályozás. Az egyik a szabad letelepedés joga: vagyis ha például egy német gazda nálunk akar birtokot szerezni és itt élni a továbbiakban, ezt adminisztrációs eszközökkel (például szakmai minimumok előírásával, bizonyos időre szóló helyben lakás megkövetelésével, vagy a helyi „gazdaközösség” engedélyéhez kötésével) korlátozni nem szabad. A kormánypárti oldalon sokat emlegetett más országbeli uniós példák ebben az ügyben erősen sántítanak, mert az ott ma is élő korlátozások kifejezetten a nagybirtokok esetében érvényesülnek; öt–tíz hektárt uniós polgár bármikor vehet akár Dániában, akár Franciaországban. A másik megsértett uniós alapvetés a szabad tőkeáramlás elve. Amikor 2004-ben beléptünk a közösségbe, ez alól kaptunk termőföldügyben átmeneti felmentést (moratóriumot), azaz külföldi Magyarországon nem vásárolhatott földet. Az engedmény tavaly májusban érvényét vesztette; ezért is hozta össze a kormány a földforgalmi törvényt, amely elvileg továbbra is védi a külföldi spekulációs tőkétől a magyar földet (a valóságban nem, de ez egy másik cikk témája lehetne), és amelyről már megalkotása pillanatában tudta a kormány is, hogy nincs összhangban az említett uniós alapelvekkel. Brüsszel valamilyen formában – fenyegetéssel (például a támogatások folyósításának felfüggesztésével), jogi úton (kínos diplomáciai egyeztetésekkel kiegészítve), vagy bizonyos kereskedelmi intézkedésekkel (mondjuk a magyar termékek fokozott egészségügyi ellenőrzésével) – előbb-utóbb visszavonatja a magyar birtoktörvény legkritikusabb pontjait. Ezzel tán még kalkulált is a magyar kormány. Azzal viszont már nem, hogy az amúgy lomha uniós adminisztráció, amely egy szimpla üggyel, a jövedéki adót sértő pálinkarendelkezés vizsgálatával is két évet bírt tökölődni, alig öt hónap alatt döntésre jut a magyar termőföld-szabályozás ügyében. (A hivatalos kötelezettségszegési eljárás 2015 áprilisában indult.) Brüsszeli forrásunk szerint november második felében hivatalosan is bejelenti az EU illetékes vizsgálóbizottsága az alapelvek megsértésének tényét; onnantól harminc napunk lesz kifogást emelni ez ellen, amit az unió újabb harminc napon belül elbírál.
Szakértőnk szerint nagyjából január közepéig van mód korrigálni a törvénybe foglalt törvénytelenségeket – ezért a kormányrendeletben meghatározott szoros határidő. A kabinet illetékes tagjai ugyanis ráébredtek: ha a jövőben az unióban szokásos nyilvános eljárásban zajlik a magyar földforgalom, az igencsak megnehezíti a haverok kedvezményes birtokhoz juttatását.
A bosszú mint tényező
Az állami földek pánikszerű értékesítése imént vázolt valódi okának „elkommunikálására” elképesztő kormányzati magyarázatok születtek. A szakminiszter szerint „a gazdák szeretnének minél több területet vásárolni, minél több saját területet birtokolni és használatba venni”. Szerinte „aki ezt ellenzi – különösen a balliberális ellenzék –, igazából a külföldiek kezére akarja játszani e területeket” – Fazekastól ennyire telt. A program finanszírozási felelősévé megtett Lázár János miniszterelnöki miniszter pedig az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának földügyeket ellenőrző albizottsági ülésén tett két hangzatos kijelentést. Az egyiket sokat idézték, miszerint az állami gazdálkodó cégek menedzsmentje, ha szocialista, ha fideszes – lop. Lázár másik okfejtésétől az agrárszakma fele még ma is pislog. Azt mondta ugyanis a miniszter, hogy már minden állami gazdaságot eladtunk, minek az államnak föld, az állam nem akar és nem is tud jól gazdálkodni. (Azóta sem kérdezte meg Lázártól senki, hogy ha az állam valóban rossz gazda, akkor minek neki veszteséges gáz- és elektromos áramszolgáltató, miért akar visszavenni vízműveket, és így tovább.)
A miniszterelnöki minisztérium vezetőjének ezek szerint fogalma sincs arról, hogy mi szerepel a kormányzati programjukban. Abban ugyanis szó nincs állami földek értékesítéséről – sőt az állami földvagyont a Nemzeti Földalap megerősítésével folyamatosan növelni kívánja, és a gyarapodó területek kedvezményes bérbeadásával (tehát nem eladásával) óhajtja segíteni a nemzeti agrárstratégia kitüntetett körét, a munkahelyteremtő és -megőrző családi kis- és középgazdaságokat. A jelek szerint az eredetileg „évtizedekre szóló” nemzeti agrárprogram egyik alaptézise csendben le lett húzva a rötyin, a napi érdekek erősebbnek bizonyultak.
Jóval erősebbnek – személyes vonalon is. A november 15-ével induló első licitkörre az NFA ugyanis azoknak az állami területeknek az árverési hirdetményeit jelentette meg, amelyek az Orbán Viktorral korábban szoros kapcsolatot tartó Simicska Lajos és Nyerges Zsolt nagybefektetők érdekeltségében lévő Mezort-csoporthoz tartoznak. Győr-Moson-Sopron megyében a mosonmagyaróvári Lajta-Hanság Zrt., Vas megyében a Sárvári Mezőgazdasági Zrt. és a Szombathelyi Tangazdaság Zrt. államtól bérelt földjei kerültek fel elsőként az értékesíteni kívánt területek listájára.
Az állam által most meghirdetendő területek jelentős része (bő harmada, más információk szerint némi áttételek révén a fele) az úgynevezett „piszkos tizenkettő” használatában van. Ezek voltak azok a volt állami gazdaságok, amelyeket az Orbán-kabinet 2001-ben egy hihetetlenül átlátszó, ajándékozásszerű eljárásban a hozzá közel álló befektetőknek átadott – állami földekkel együtt, mégpedig a földtörvény akkori, szinte személyre szabott módosítása révén vagyonértékű kedvezményes bérlettel, ötven (!) évre. A Mezort-csoportnak az állammal akkor megkötött szerződése szerint 2051. november 30-ig joga van használni e területeket – és ezekre írnak ki most értékesítési pályázatot az NFA-nál.
Az érvényes polgári jog szabályai szerint a tulajdonszerzés jogai egy korábbi használati szerződés értékét csak azok lejárta után módosíthatják. Magyarán: ha valaki vesz most kétezer hektárnyi Simicska-földet, akkor évente csak a 14 éve kelt állami bérleti szerződés szerény összegét (információink szerint a teljes cégcsoport területére vetítve átlagosan és hektáronként 20-21 ezer forintot, vagyis a térségi átlag alig harmadát) szedheti be; és ha megéri, 2051-ben emelhet újra a bérleti díjon.
Éhség
A meghirdetendő 380 ezer hektár döntő többsége ha nem is ötven évre, de középtávra lekötött terület. Jelentős része az utóbbi években „földmutyiként” elhíresült állami földbérleti rendszerben került a többnyire politikai szempontok alapján kiválasztott új használójához. A mostani konstrukcióból ordít annak a szándéka, hogy zömmel ezek a „barátok” legyenek a most még bérelt állami területek új tulajdonosai. Ezért kell behozni finanszírozóként a nem „bankképes” (például korábbi hiteleket fizető) pályázók megsegítésére az MFB-t (miközben több nagy kereskedelmi bank, de főleg a földügyekre komoly szakmai apparátust kiépítő OTP vezetése majd felrobban mérgében).
És itt érkeztünk el a lényeghez. Raskó György agrárközgazdász – többek közt az ATV-ben – szabatos mondatokban cáfolt mindenféle ostoba érvet az úgynevezett „gazdálkodói földéhségről”, a több termelés igényéről és a hasonló maszlagokról. Támogatásigény van, nem földéhség. A termelésben nem látszik érdemi elmozdulás, a hektáronként csaknem 70 ezer forint, művelési kötelezettséggel alig terhelt uniós támogatás viszont fix bevétel. Az emlegetett 380 ezer hektár után az állam összesen mintegy 300 milliárd forint árbevétellel számol, vagyis egy hektár átlagos értéke messze egymillió forint alatt lesz – miközben az MFB 2,5 százalékos kamatra adhat akár úgy is húsz évre kölcsönt, hogy az üzlet fedezete nem a föld, hanem az uniós támogatás meghatározott, a banknak átengedményezett része lesz az üzlet fedezete. Bomba üzlet – annak, akit a közelébe engednek.
