Összesen nyolc részletben utalná át a helyreállítási és rezilienciaépítési alap hazánknak megállapított részét az unió 2026-ig, és minden részlethez tartozik egy feladatlista is, célok és mérföldkövek. Az első két részlet 814-814 millió euró, a harmadik 639, a negyedik 465, az ötödik 639, a hatodik ismét 465, majd a hetedik 639, a nyolcadik pedig 1367 millió euró, összesen 5,2 milliárd euró, vagyis 2299 milliárd forint. Az első részlethez tartozó vállalásokat 2023 első negyedévében kell elvégezni – olyan is van, aminek az idei év vége a határideje.
A kifizetés csak akkor indul meg, ha bizonyos vállalások már teljesültek, vagyis az ígéret önmagában nem lesz elég. Az Integritás Hatóság például idei vállalás volt, de van még ilyen szép számmal – és nem mind áll ilyen szépen. Az utolsó részletért csak 2026 végére kell teljesíteni az ott összefoglaltakat – itt több adózási téma is szerepel, például agresszív adótervezés elleni intézkedések, de kapott helyet néhány egészségügyi fejlesztés vagy közbeszerzéssel kapcsolatos adminisztratív teendő is.
Ha végigvesszük a vállalásokat, kiderül, hogy cseppet sem lesz könnyű végrehajtani azokat, a kormánynak számos területen kell rendkívül komoly engedményeket tennie. És nemcsak kamuhatóságok felállításáról van szó. Olyan területeken is változtatásokat követelt meg az Európai Bizottság, amely témák eddig fel sem merültek – pontosabban a hazai közbeszédben nem, mert a tárgyalások során nyilván igen, csak a kormánydelegáció nem szívesen reklámozta mindezt. A kifizetések adott időszakban végrehajtandó vállaláshoz kötöttek, egyenként eltérő területen és témában.
Néhány főbb vállalás
- Oktatás – béremelés, hátrányos helyzetűekkel foglalkozó intézményben kiemelt bérezés
- Nyugdíj – elszálló kiadás csökkentése
- Egészségügy – praxisközösségek
- Zöld – napkollektor-visszatáplálás lehetővé tétele, szélenergia támogatása
- Adó – különadók kivezetése
- Közigazgatás – átláthatóság mindenek felett
Oktatás
A kormány azzal igyekezett lehűteni a pedagógustüntetéseket – még a fenyegetőzések és kirúgások előtt –, hogy a béremelés az uniós pénzek megérkezésének függvénye. Ez alapvetően nonszensz, hiszen a közszféra bérrendezése költségvetési kérdés, ugyanakkor a helyreállítási alapot olvasva mégis felbukkan ez a téma. Csakhogy nem arról van szó, hogy a kormány az általa kiagyalt bérrendezés forrását elkéri az EU-tól, hanem arról, hogy a közoktatási rendszer reformjának részeként a tanári pályát is vonzóvá kell tenni.
Vagyis kell bérfejlesztés, de nem a helyreállítási alapból.
A reform végrehajtásának finanszírozását kizárólag a nemzeti költségvetés és az uniós alapok (ESZA+) biztosítják. A helyreállítási és rezilienciaépítési terv nem tartalmaz ezzel az intézkedéssel kapcsolatos költségeket, ezt maga a helyreállítási terv is hangsúlyozza.
Az intézkedés részeként a diplomás pedagógusok átlagbérének 2025 végére fokozatosan el kell érnie a felsőfokú végzettséggel rendelkezők átlagbérének legalább 80 százalékát, és legalább 2030 végéig ezt a szintet tartani is kell. A bérrendezés lépcsőzetesen megy végbe, vagyis 2023-ban is kapnak már emelést a pedagógusok. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a jövő évre szóló, egyelőre be nem jelentett béremelés nem a mostani tüntetéssorozat folyománya lesz, hiszen ezt már rég leütötte a kormány Brüsszelben.
Egyelőre nem került az Országgyűlés elé az a vállalás, amely szerint 2023. január 1-jétől legalább 12,5 százalékkal magasabbnak kell lennie az olyan iskolákban dolgozó pedagógusok átlagbérének, ahol a hátrányos helyzetű tanulók aránya legalább tíz százalék, és ahol a pedagógiai programban speciális pedagógiai módszereket határoznak meg az inkluzív oktatásra. Ezt a többletet legalább 2030. december 31-ig biztosítani kell. Emellett a pályakezdő pedagógusok béremelésének 2025-ben 10 százalékponttal magasabbnak kell lennie, mint az adott évben a közoktatási rendszerben részt vevő valamennyi pedagógus átlagos bérnövekedése, éves béremelésüknek pedig meg kell egyeznie a közoktatási rendszerben részt vevő összes pedagógus 2023. január 1. és 2030. december 31. közötti átlagos éves béremelésével. A bérrendezést 2026 nyaráig kell végrehajtani.
Amit a helyreállítási alap is finanszíroz, az egyebek mellett a sajátos nevelési igényű tanulókat, tartós ápolásban-gondozásban részesülőket és speciális pedagógiai szolgáltatásokat igénylő gyermekeket integráló iskolák fejlesztése. Az ilyen iskolák legalább felének támogatást kell kapnia, ennek eredményeként pedig legalább 45 ezer tanulónak kell emelt szintű speciális szolgáltatásokban részesülnie. Legalább ötezer speciális oktatást nyújtó pedagógusnak célzott képzésben kell részesülnie.
Szintén támogatja a program, hogy legalább 579 ezer digitális notebook kerüljön az iskolákba. A gépekből 55 ezer tanárokhoz kerülne, 10 ezer pedig az iskolákban, a termekben maradna, a többit a gyerekek hazavihetnék és használhatnák – az eszközöket nem tarthatják meg, azokat tovább kell majd adniuk. A digitális eszközöket a tanórák 40 százalékánál be kell vonni az oktatásba, vagyis a tanítási módszertanba is be kell építeni. A cél a szegregáció csökkentése, a hátrányos helyzetű gyerekek támogatása – az eszközöket első sorban és különösen nekik kell átadni.
Munkaerő, nyugdíj, felzárkóztatás
A közoktatás mellett a felsőoktatás és a szakképzés is reformra szorul, a cél egyebek mellett a versenyképes és magas hozzáadott értékű munkaerő kinevelése és képzése.
A nyugdíjrendszer reformját illetően nem ad receptet a Bizottság, csak azt írja elő, hogy annak eredményeképpen jelentősen csökkenteni kell a nyugdíjkiadásokat. Ez most a GDP 8 százaléka, ám 2070-re már a GDP 12 százalékára fog duzzadni. Bár úgy tűnik, ez messze van, és nem is sok ez a plusz négy százalékpont, valójában azonban lényegében ez felér egy katasztrófával. A nyugdíjrendszeren már akkor változtatni kell, amikor még nem látszik semmi – ahogyan egy vonatot is akkor kell fékezni, amikor még sehol sem látszik az állomás.
A trendek alapján jól látszik, hogy a rendszer finanszírozhatatlan. A magánnyugdíjpénztári pillér bedöntése és a tb-plafon eltörlése csak középtávon oldotta meg a gondokat. Ezt tetézte a nők 40, a 13. havi nyugdíj visszahozása, és az is, hogy a nyugdíjjárulék mellett a nyugdíjak plafonja is megszűnt. Vagyis megjelentek a milliós nyugdíjak, mindez jelentős mértékben megterhelte a költségvetést. A nyugdíjreform mindig arról szól – arról kell hogy szóljon –, hogy hosszú távon, vagyis 40-50 év távlatában is fenntartható és finanszírozható rendszer jöjjön létre. Figyelembe véve a demográfiai és egyéb körülményeket egyaránt.
A felzárkóztatás témakörben elsősorban a legszegényebb települések támogatásáról, az ott élők szociális helyzetének javításáról esik szól. Szociális lakásprogram, a lakhatási körülmények javítása, a település jellegéhez igazodó képzés és készségfejlesztés szerepel a fejezetben. A cél egyebek mellett az, hogy a települések központjában, ahhoz közel újuljanak meg szociális céllal ingatlanok – ne a falu szélén legyenek egyfajta gettóba taszítva a szociálisan rászorulók.
Környezetvédelem, egészségügy
A legfontosabb tétel a környezetvédelmi, illetve zöld fejezetben az, hogy
a napenergiát használók számára lehetővé kell tenni a visszatáplálást.
Ez azt jelenti, hogy a nemrégiben egy füst alatt bevezetett visszatáplálási tilalom mégsem lesz érvényben. Ez nagyon fontos azok számára, akik már felszerelték, vagy éppen most szerelik fel a napenergiát hasznosító eszközeiket és alakítják át saját energiaellátásukat.
Szintén fontos elem, hogy a szélerőműveket sem lehet kiszorítani, azok fejlesztését is támogatnia kell az államnak. Mindezeken túl az adminisztratív szabályozást is egyszerűsíteni kell.
Hosszabb távon a vízgazdálkodásban és a hulladékgazdálkodásban is reformokra van szükség. Külön említést érdemel az is, hogy a közműadót vagy ki kell vezetni, vagy úgy kell átalakítani a szabályozást, hogy az adóból le lehessen vonni azokat a költségeket, amiket a közműszolgálató a hálózat fejlesztésére fordít.
Az egészségügyben olyan vállalások is szerepelnek, mint a hálapénz kivezetése – a folyamat már elindult. Emellett mind a háziorvosi, mind a szakorvosi ellátásban szükségesek átalakítások, a cél impozáns, a XXI. századi egészségügyi rendszer kialakítása. Ennek része lesz a praxisközösségek kialakítása ugyanúgy, mint a kistelepüléseken bevezetendő szolgáltatások – hogy például ne kelljen egy vérvételért kilométereket utazni.
Adózás
Eddig a pontig a helyreállítási terv kicsit lagymatagnak tűnik, a tanárbérek és a napkollektorok ügyét leszámítva nem akkora hatalmas a durranás. Ám a következő két fejezet egészen brutális követelményeket támaszt a kormánnyal szemben.
Az adórendszer fejezet két nagy részre oszlik. Az egyik az agresszív adótervezés visszaszorítását célozza, ezek jellemzően 2024-2026-os vállalások, és nem igazán érzi ennek változását az ember a saját bőrén. Ezek a szabályozások a nagyvállalatok egymás közti ügyleteit, jellemőzen anya- és leányvállalatok közti elszámolásokat, külföldi kifizetéseket érintenek. Annál több pénz forog persze kockán.
Ennél sokkal érdekesebb, hogy a Bizottság elvárja a különadók kivezetését.
Jövőre jogszabályba kell foglalni az összes különadó kivezetésének idejét és módját,
így meg fog szűnni a kiskeradó, a bankadó, a biztosítási adó, a közműadó, az energetikai vállalkozások különadója, a gyógyszergyártók különadója, a távközlési adó. Marad az utasadó – ezt egyébként is átalakította a kormány, afféle ökoadóként működik a jövőben – és a tranzakciós illeték.
Mindezeken túl a jövő év elején érvényben lévő adók – a különadókat ide nem számolva – tíz százalékát ki kell vezetni vagy össze kell vonni más adónemmel. Így különösen a személyi jövedelemadóban lesz változás, a Bizottság ugyanis azt kéri, hogy a különféle illetékek valamilyen módon olvadjanak be az szja-ba. Emellett fontos elvárás az szja-kedvezmények átalakítása is, a választás lehetősége mellett fontos vállalás kiiktatni az aránytalan és indokolatlan tételeket. Ez a kiiktatandó, átalakítandó, túlzó szabályozás nem nagyon lehet más, mint a családi adókedvezmény – ezt nem mondja ki a javaslat, de a hatályos szja-ban nincs más érdemi kedvezmény. Talán épp ez a gond –, hogy a kedvezmény nem rászorultsági alapú, vagyis nem az alacsony jövedelműeknek kedvez. A reform végrehajtásának határideje 2024. június 30.
Közigazgatás
A közigazgatásban követeli meg a legbrutálisabb változtatásokat az EB, nem is csoda. Összességében azt várja el, hogy az állam, az állami intézmények, háttérintézmények, hatóságok, gyakorlatilag minden, költségvetési vagy uniós forrást használó entitás totálisan átvilágítható, monitorozható legyen. És mindenről nyilvántartás, jelentés kell készüljön, ami nyilvánosan elérhető bárki számára.
Ebben a fejezetben több olyan követelmény is van, aminek megléte szükséges ahhoz, hogy az unió az első forintot átutalja. Vagyis ha ezek nincsenek meg, nincs támogatás sem. Ilyen követelmény az új vagyonnyilatkozati rendszer kiépítése. Január 31-ig minden képviselőnek, és közeli hozzátartozójának közzé kell tennie vagyonnyilatkozatát. Ebben be kell számolnia a tulajdonában lévő ingatlan, ingó és mindenfajta vagyonáról, különösen ideértve a magántőkealap vagy bizalmi vagyonkezelő által kezelt vagyont.
Fontos változás a mostani röhejes szabályozáshoz képest, hogy a vagyonnyilatkozatokat nyílt, interoperábilis és gépileg olvasható formátumban kell közzétenni, amely lehetővé teszi az adatok tömeges letöltését, valamint rendezését, keresését, kivonatolását, összehasonlítását és újrafelhasználását. A jogszabályban azt is meg kell jelölni, hogy az adatokhoz való hozzáférést díjmentesen és regisztráció nélkül kell biztosítani. Ki kell dolgozni emellett egy szankciós szabályozást is, vagyis nem lehet majd tét nélkül sumákolni az adatokkal, ha valaki nem mond el mindent, annak következménye kell legyen.
Nagyjából ez lesz a kulcs egy sor ügyben is: a kötelező nyilvánosság. Például 2014. január 1-jéig visszamenően minden, közbeszerzésben érintett szerződés odaítéléséről szóló adatnak rendelkezésre kell állnia, keresésre és tömeges exportálásra alkalmasan egy külön rendszerben (EKR Elektronikus Közbeszerzési Rendszer). Természetesen hasonló elv szerint kell eljárni a jövőbeni közbeszerzéseknél is. De nemcsak a közbeszerzéseknél, hanem lényegében minden állami költésnél.
Minden költségvetési forintot nyomon kell tudni követni, bármilyen közadatot haladéktalanul ki kell adni. Ingyen.
A legegyszerűbb, ha minden intézmény közzéteszi, elérhetővé teszi az adatait. Csak különösen indokolt esetben lehet megtagadni bármilyen információ kiadását, megfizettetni pedig csak akkor, ha az egységes és világos szempontrendszer szerint kialakított költségszámítás szerint az adatgyűjtés túl drága – tételenként több mint 10 ezer forint. Ám ebben az esetben sem lehet több a teljes díj 190 ezer forintnál. Ez drámai különbség lesz a mostani, az adatok eltitkolására épülő közigazgatáshoz képest.
A helyreállítási és rezilienciaépítési terv szerinti első kifizetési kérelem benyújtása előtt meg kell erősíteni az Országos Bírói Tanácsot (OBT) az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke hatásköreinek hatékony ellensúlyozása céljából. Az OBT mind működésében – erőforrás, munkaerő – mind döntéseiben több jogosítványt kell kapjon. Így a bírói kinevezésekben, a bírák áthelyezésében, kirendelésében egyaránt indokolással ellátott kötelező véleményt fogalmazhat meg.
Ez érinti a Kúria elnökének alkalmasságát – a Kúria elnöke nem lesz újraválasztható. Hatályba lépnek a Kúria ügyelosztási rendjére vonatkozó jogszabályok módosításai és egyéb módosítások annak biztosítása céljából, hogy az elektronikus úton nyilvántartásba vett ügyek emberi beavatkozás nélkül kapjanak ügyszámot és az ügyek tanácsok közötti elosztása előre meghatározott, objektív kritériumok alapján történjen. Nem lehet az Alkotmánybíróság tagjait rendes pályázati eljárás lefolytatása nélkül bíróvá, majd a Kúria tagjává kinevezni. A Kúria a jövőben nem vizsgálhatja felül a bíró végzésének törvényességét, amelyben előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordul az Európai Unió Bíróságához.
Összegezve
Nem tudni, hogy fog megbirkózni a magyar kormány azokkal a vállalásokkal, amelyeket a helyreállítási alapért cserébe tett. Ezek egy része egyszerű költségvetési tétel, mint a béremelések, adókivezetés, vagy könnyen teljesíthető, mint a megújuló energiát célzó fejlesztések támogatása. Ami igazán nehéz lesz, az az átláthatóság megteremtése, márpedig itt elég részletes szabályozást írt elő az Európai Bizottság. Gyakorlatilag minden állami forintra rá kell lásson bármilyen állampolgár. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak félévente jelentést kell tenni a költségvetési pénzek felhasználásáról, a közbeszerzési szerződések az alvállalkozók szintjéig átlátható kell legyen.
Amellett, hogy az adatokat ki kell adni, közre kell adni, azokat úgy kell strukturálni, hogy akár algoritmus segítségével is elemezhető legyen egy-egy adatbázis. A cél a korrupció felderítése és tetten érése. Az Integritás Hatóság mellett az uniós csaláselleni hivatal, az OLAF is komoly szerepet kell kapjon, egyebek mellett a NAV kötelezettsége lesz akár pénzügyőrök biztosítása is egy-egy ellenőrzés során. Mindez azt jelenti, hogy a kormánynak választania kell: vagy az uniós pénz lesz a fontos, vagy a saját kis titkai.
