Szalámivég akciósan

A kormány meghirdette, hogy az élelmiszer-kiskereskedelem 50 százalékát hazai irányítás alá kívánja vonni. Ez nem sikerült, viszont a helyzet rosszabb, mint valaha – és nem a multik fölénye a legnagyobb baj.

„Nemespenészes szalámivég – SZUPER ÁR!” – hirdeti egy élelmiszerbolt narancssárga címkével. Semmi sem mutatja jobban a hazai élelmiszer-kereskedelem állapotát, mint az, hogy van ilyen ajánlat, és az, hogy a polc már tök üres. A 2999 forintos kilónkénti árnak nem lehet ellenállni. Ez a piac törvénye: a kereskedő megkeresi a piaci rést, kitalálja a terméket, a vásárló pedig veszi és viszi. Azt a szalámivéget, amelyet harminc éve még nagyobb szép szelet közé dugott a hentes, mert valahogy azt is el kellett sózni.

Amit régebben bosszankodva csaptunk bele a zsömlébe, az mára önálló termék. De sokkal többről van szó annál, minthogy az átlag magyar csomagolt konyhai hulladékot vásárol. 2022 és 2023 kritikus év lesz az élelmiszeripar és a kiskereskedelem számára egyaránt, és könnyen lehet, hogy csak az fogja túlélni, aki a szalámivéget is zsugorfóliázza.

Ötlet, sarc, sapka

Elég messze van ez attól, amiről Orbán Viktor beszélt 2016-ban egy lengyelországi gazdasági fórumon. „Négy olyan terület létezik, ahol muszáj elérni, hogy a hazai tőke a nemzetközi fölé nőjön. Ezek a média, a bankok, az energia és a kiskereskedelmi hálózat. Hárommal megvagyunk, a negyedikbe beletörött a fogunk. Kénytelenek vagyunk ezért új ötleteken dolgozni. Sajnos, a kereskedelmi hálózatok furfangosabbak nálunk. Még néhány év, és ezt a célt is teljesítjük.” Ugyanezt 2020-ban úgy foglalta össze az azóta ismét miniszterré avanzsált Lázár János, hogy a kiskereskedelem 50 százalékának hazai hátterűnek kellene lennie. Hogy milyen számítás alapján, az nem világos – de nem is lényeges, mivel nem jött össze.

Pedig a kormány nem 2016-ban, hanem a kiskereskedelmi különadóval már 2010-ben elkezdte sanyargatni az úgynevezett multikat a nemzeti tőke felemelése jegyében. A különadó 2012-ben megszűnt ugyan, de jött helyette a plázastop, hogy aztán 2020-tól a korábbi különadót is visszahozzák a Covid okozta válsághelyzet finanszírozásához. Tavaly a lejáratközeli élelmiszerek begyűjtését és felajánlását is előírta a nagy láncoknak a kormány mindenféle kompenzáció nélkül, plusz a különadó kulcsát is feljebb tolta. Az idén mindehhez jött egy pótadó, amely a különadó 80 százaléka – ez jövőre is megmarad. (A külön­adóról és a plázastop szabályozásáról a részleteket lásd a keretes írásban.)

Az adók és a lejáratközeli termékek beszolgáltatási kötelezettsége mellett a kormány bevezette az árstopot is. Februártól a csirkemell, -farhát, -szárnyvég, a sertéscomb, a liszt, a 2,8-es UHT tej, a napraforgóolaj és a kristálycukor kapott ársapkát, ezt egészítette ki novembertől a tojás és a krumpli. A cél az infláció tompítása volt, hiszen az élelmiszer-infláció októberben már közelítette a 40 százalékot – az árstopok nélkül ez mára 50 százalék fölötti lenne. Az árstopot emiatt lehetetlen egyik napról a másikra kivezetni, de minél tovább marad az árkorlátozás, annál nagyobb pusztítást visz végbe az élelmiszeriparban és az élelmiszer-kereskedelemben egyaránt.

A vásárló ebből annyit lát, hogy a boltban nincs cukor, helyenként tej és liszt sem. Csirkemell akkor, ha éppen elcsípi a pillanatot, amikor kipakolják a szállítmányt. Nagy István agrárminiszter az RTL Híradójának a minap azt mondta, „az emberek lelkesedése miatt” alakul ki áruhiány az árstopos termékekből, mert a vásárlók egy része bespájzol. Az mindegy is, hogy a lelkesedés nem függ össze a spájzolással, mert jóval súlyosabb szempontok is szerepet játszhatnak az áruhiány kialakulásában.