Berczeli Juditot a múlt héten érte utol a világgazdasági válság. Az Óbudán műkörmösként dolgozó kétgyermekes anya törleszteni készült a havi lakáshitelrészletét, ahogy szokta, 200 eurót. A bank - a koreai KDB Bank, amely oly remek feltételekkel, oly kevés akadékoskodással nyerte meg ügyfélnek néhány éve - 284 forintot kért az euróért, majdnem 40 forinttal többet, mint augusztusban. A törlesztőrészlet különbsége 8000 forintra rúgott.
"Hát mit mondjak, elég melegen érintett - mondta Berczeli. - Sajnos két hitelem is van, az egyik ez a lakáshitel, a másik meg egy személyi, amit akkor vettem föl, amikor ezzel megborultam egy kicsit. Az svájci frank alapú. Még nem szóltak, hogy emelnék a részleteket..."
Itatós alatt
Mialatt Berczeli a bankban szörnyülködött az árfolyamon, a Magyar Nemzeti Bank stratégái az irodáikban tették ugyanezt. Épp hétfőn döntöttek arról, hogy változatlanul hagyják a jegybank alapkamatát - azt gondolták, a 8,5 százalékos prémium kamatszint elég lesz, hogy betömje a kockázatos forint miatt hápogó befektetők száját. Nem lett.
A forint a múlt hét elején folyamatosan romlott. Szerdán az amerikai CNBC élőben tudósított Budapestről, riogatni kezdte a pénzvilágot, ez itt, kérem, a csőd európai folytatása, a második Izland. (Hogy ez mekkora tévedés, az most más kérdés.) A forint zuhanórepülésbe kezdett. Előbb 280-ra gyengült az euróval szemben, aztán elkezdett közelíteni a 290 felé. Jött a négynapos hétvége, és félő volt, hogy a külföldi devizapiacokon minden eddiginél komolyabb támadás indulhat. Agresszív nyugati privát befektetési alapok (úgynevezett hedge fundok) körülbelül hétfőtől vagy keddtől eurómilliárdokkal kezdtek játszani arra, hogy bedőljön a magyar valuta. Komoly pénzeket nyertek volna, ha ez történik: forintban felvettek ugyanis rövid futamidejű, de óriási összegű hiteleket. A pénzből eurót vásároltak, ezáltal nagyon megnőtt a piacon a forint mennyisége, ami a kereslet-kínálat törvényei szerint gyengüléshez vezetett. A terv az volt, hogy ezt a gyengébb forintot vásárolják vissza, gyorsan kifizetik a hitelt, és megtartják az árfolyam-nyereséget.
Végül aztán itt húzta be a gyeplőt a jegybank, amikor múlt szerda délelőtt 11-kor vadul, teljes 3 százalékkal felemelte az alapkamatot. A cél a spekulációs támadás letörése volt: a magasabb alapkamattal a rövid távú hitelek sokkal drágábbak lesznek, és rövidebb ideig éri meg tartani őket: így nehezebb a komoly leértékelődésre spekulálva várni. Ráadásul a magas kamat betétre is ösztönözhet, ami a pénzpiacon leginkább forinteszközök (például állampapírok) vásárlását jelentheti - a kereslet pedig erősítheti a forintot. A jegybank tehát megpróbálta mintegy felitatni a forinttúlkínálatot.
Mentőöv vagy kényszerzubbony?
A forint zuhanórepülése a hétvégére meg is állt, a válságnak viszont korántsem volt vége. Nem állt le a pénzügyi mentés sem: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elnöke már vasárnap bejelentette: tető alá hoztak Magyarországnak egy hatalmas segélycsomagot, amelyben részt vesz az Európai Unió, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), az IMF és mások is. Sok milliárd eurónyi extra tőkét pumpálnak a magyar gazdaságba. Cserébe pedig, ahogy ez az IMF ilyen segélyakciói idején szokás, a magyarok bevezetnek egy erőteljes megszorító és gazdaságélénkítő csomagot.
Hétfőn a piac szinte minden résztvevője és elemzője úgy látta, hogy ez a bejelentés állította meg a forintot és a magyar tőkepiacot a még durvább krach felé vezető lejtőn. A Narancs lapzártája idején még nem lehetett érdemi részleteket tudni az IMF csomagjáról, csak annyi volt biztos, hogy csomag van, és amennyire az elemzők és az érintettek előre látták, jelentős méretű, akár tízmilliárd eurós nagyságrendű is lehet.
El is kél a segítség. Az IMF pénze (ha valóban annyi lesz, amennyit becsültek) meg az Európai Központi Bank két hete levajazott ötmilliárd eurós hitelkerete nagyjából megduplázza az ország rendelkezésre álló devizatartalékát. Így már talán fel tudjuk venni a harcot azzal az egyre súlyosabb kihívással, amely a globális pénzügyi válsággal kinéz nekünk.
Mostanra ugyanis már az a kérdés is felvetődött, hogy ebben a helyzetben az ország vajon tudja-e teljesíteni a külföld felé fennálló tartozásait. Ezek a következő egy évre nagyjából 6000 milliárd forintot, azaz 23-24 milliárd eurót tesznek ki, amit csak akkor tudunk törleszteni, ha - általában állampapírok eladásából - más forrásaink is vannak, mint a Nemzeti Bank által kezelt nemzeti valutatartalék. A "dugipénz" most nagyjából 17 milliárd euró körül van, de ehhez csak végső esetben szabad hozzányúlni.
A friss eurómilliárdok viszont csak azt jelentik, hogy a következő egy évben biztosan nem leszünk fizetésképtelenek. Ám a tartalékainkat komolyan kimeríthetjük, és csúnyán (még a mostaninál is csúnyábban) eladósodhatunk. Hogy ez ne így legyen, újra kell éleszteni a kötvénypiacot, és megint el kell tudni adni az állampapírokat. Ehhez viszont az kell, hogy a piacok elhiggyék: sínen vagyunk. A konvergenciaprogram, az eddig bejelentett extra megszorító intézkedések meg az IMF által megkövetelt még nagyobb fiskális fegyelem nyomán valóban ki kell alakítani egy kis költségű, nagy versenyképességű, fenntartható magyar államot. Ha ez gyorsan sikerül, még az is megeshet, hogy a megszerzett hiteleket a végén le sem kell hívni.
A magyar állampapír (az adósságfinanszírozás fő eszköze) egyelőre nem valami kelendő. Múlt héten két aukciót is le kellett fújni, mert a vásárlók jórészt távol maradtak. A hétfői, első aukció pedig szintén besült, noha a múlt szerdai kamatemeléssel lényegesen magasabb hozamok jelentek meg, a vasárnapi IMF-bejelentés pedig elvileg meg kellett volna, hogy nyugtassa a befektetőket az ország jövőjével kapcsolatban. Több tízmilliárd forintnyi potenciális bevételtől esett így el az állam.
Annál nagyobb volt viszont az érdeklődés, amikor a Nemzeti Bank bejelentette: visszavásárol 50 milliárd forintnyi államkötvényt - vészintézkedésként, a piacról eltűnt vevők helyett. A felajánláson kapva kapott sok befektető, és többszörös túljelentkezés mellett meg is tömték az 50 milliárdos bevásárlókocsit. Egyelőre azonban nem úgy tűnik, hogy ez a pénzügyi kurbli beindította volna a piacot. Sőt: az utóbbi hónapban az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint majdnem 400 milliárd forinttal, azaz több mint 10 százalékkal csökkent a külföldiek kezében lévő állampapír-állomány. A befektetők elvándorlása tehát tart, és egyre inkább úgy néz ki, hogy az IMF segítségére szükség is lesz. Az pedig már tényleg a végső mentőöv. Olyanok a feltételek is: a segítség komoly pofonnal indul majd.
Legalább a nulla legyen meg
Ahol az IMF hitelt nyújt, ott mindig gyeplőt is vet a helyi gazdaságpolitikára. Ez hol jobban, hol kevésbé sikerül, mondta a Narancsnak Németh Dávid, az ING Bank elemzője. "A korábbi válságokból leginkább azok az országok jöttek ki könnyen, ahol a gazdaságpolitika kellően erős irányítás alatt állt - magyarázta Németh. - Az is fontos ezenkívül, hogy a társadalom mennyire hajlandó elfogadni a radikális reformokat."
Hogy mennyire lesz radikális a várható irányváltás, egyelőre nem tudni. Az biztos, hogy a piaci szereplőket csak igen durva lépések győzhetik meg. Több forrásunk is egyértelművé tette például, hogy a költségvetést nagyjából nullszaldósra kellene kihozni jövőre ahhoz, hogy a befektetők megint hinni kezdjenek Magyarországban mint befektetési terepben. A nehézkes állampapírpiac annak is a jele, hogy ez a bizalom egyelőre nincs meg.
"Be kell mondani a nullaszázalékos jövő évi hiánycélt - véli Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője. - Ez a 3-4 százalék, ami most a terv, még mindig a legmagasabb az EU-ban, és egész Európában második - na, ki után? Izland után. Van miből vágni, mert sokat költ az állam. De továbbmegyek: még annál is durvábban csökkenteni kellene a hiányt, mint ami a nullszaldóhoz elég, és adót is kellene csökkenteni - tette hozzá. - Főleg a munkát terhelő adókat meg az összes kis nyavalyás adót. Jövőre még kis kereslettel is számolnunk kell, exportkereslet se lesz, ha tehát nem javítjuk a versenyhelyzetet, akkor csúnya világ várható."
Ilyen mértékű lefaragáshoz már nagyon komoly intézkedésekre van szükség. Nem világos, hogy az IMF megköveteli-e majd a rendszerszerű változtatást, vagy csak kiadási plafont kényszerít az országra, de minkét esetben komoly következményekkel kell számolnunk.
A tőzsde nem reagál
Ellentétben a forinttal, amely viszonylag gyenge szinten, de megnyugodni látszott a hosszú hétvégét követő hétfőn, a tőzsde folytatta irgalmatlan mélyrepülését. Minden komolyabb részvény zuhant, élükön a Mollal, amely egyetlen nap alatt majd 15 százalékot szakadt, és az OTP-vel, amely a kereskedés összértékének felét produkálva új mélységekbe, 2500 forint körüli értékre szállt. Mindegy volt, milyen iparág: az egész parkett, minden papír átlagosan majd 10 százalékos mínuszban maradt. "Nehéz megmondani, miért alakul így - vakarta a fejét Németh Dávid az ING Banktól. - Talán amikor a fejlett piacon is esnek a tőzsdék, akkor annyira nem foglalkoznak a feltörekvőkkel. Talán közel a mélypont, ezt mutatja, hogy a tőzsdék estek és a devizák nem."
Miután a magyar részvénypiac általában lényegesen szűkebb, mint a forint- és kötvénypiacok, a részvények érzékenyen reagálnak a globális trendekre. (A kevés jelentős magyar részvény is kis súllyal szerepel a nemzetközi nagy befektetők portfólióiban, amelyeket nem elsősorban magyar tényezők alapján adnak-vesznek.) Európa tőzsdéi pedig nem állnak sokkal jobban, mint a magyar. De az ilyen indirekt hatásokkal csak részben lehet magyarázni a magyar részvények irgalmatlan lejtmenetét.
"A folyamatosan romló globális növekedési és profitkilátások éppúgy rontják a részvénypiacok helyzetét, mint a tőkeáramlási tényezők - mondta lapunknak Gárgyán Eszter, a Citibank elemzője. - Naponta és drasztikusan csökkennek a célárak (azaz a szakértők által a cégek teljesítménye alapján megjelölt reális árszintek - a szerk.) és a kilátások. A Merrill Lynch, amely nyolc napja még 4800 forintot gondolt reálisnak egy OTP-részvényért, most jelölte meg az új célárat, 2700 forintot." Ez a csökkenés Gárgyán szerint fundamentális alapon nyugszik. Ennyivel drágábban és nehezebben juthat a bank forrásokhoz, miközben romlik a hitelportfóliója, vagyis a kihelyezett hitelek behajtásának valószínűsége. "Nem lehet mindent csak a spekulációra fogni - tette hozzá Gárgyán. - Szerintem az átlagember fejében ez nem jelenik meg eléggé erősen."
Világjelenség
Miközben most már lassan egyértelmű lesz a válság mértéke itthon is, és a rendelkezésre álló leghatékonyabb fegyverekkel harcol a teljes pénzügyi szakma, egyáltalán nem kizárt, hogy még komolyabb kihívásoknak is meg kell majd felelni. Eddig ugyanis nem nagyon mozdultak meg mifelénk a piac külföldi monstrumai, a nagy amerikai nyugdíjalapok és egyéb hatalmas befektetők. Ezek hosszú távra terveznek, és nem ijednek meg a napi piaci csúszásoktól. Viszont ha az utólagos értékeléseikben komoly veszteségeket látnak, ők is elkezdhetik felszámolni a befektetéseiket. "Nagy pofon lesz, ha a globális befektetési alapoknál is hatalmas tőkekiáramlásokat regisztrálnak - figyelmeztet Gárgyán Eszter. - Annak még később is lesz hatása egy olyan illikvid piacon, mint a magyar."
A tőzsdei cégek kettős szorításban találhatják tehát magukat: a részvényeik árát nem csak a pénzpiacokon uralkodó általános bizalmatlanság és a feltörekvő piacokkal kapcsolatos egyértelmű viszolygás húzhatja le, de a vállalatok várhatóan lassuló, esetleg romló teljesítménye is. Ez utóbbit, a globális recessziót szinte kész tényként kezeli már a piac. A JP Morgan egy friss jelentése szerint az amerikai gazdaság 2008 utolsó negyedévében akár 4 százalékkal is zsugorodhat a tavalyi év végéhez képest. Miután a recesszió egyre valószínűbb Japánban, Nagy-Britanniában és az eurózónában is, a magyar gazdaságnak olyankor kell kilábalnia a kátyúból, amikor a legfontosabb kereskedelmi partnereink mind szintén bajban vannak. Sőt: a mi esetleges bukásunk még más országokat is további bajba sodorhat, mint például Ausztriát vagy Németországot.
Ez utóbbi forgatókönyv ugyan hajmeresztő, mégsem lehet kizárni. A magyarországi bankok jó része nyugat-európai kezekben van. Ha egyikük komolyan megroppan, akkor az anyabank döntési helyzetbe kerül. Megmenti a leányt, vagy hagyja elsüllyedni? Egyetlen banknál ez még nem is komoly kérdés, mert sorsára hagyni egy leánybankot felér az anyabank totális vereségével. Eddig is finanszírozták az összes pénzszűkében lévő magyarországi bankot. De egy leányvállalat gondja könnyen jelentkezhet egyszerre több régiós országban is, és úgy már komolyan felvetődik, képes-e finanszírozni egy bankház a régiós veszteségeket? "Ebből olyan szintű bizalmi válság keletkezhet, amely már kormányközi kérdés lenne - magyarázta Gárgyán Eszter. - Az már mondjuk az osztrák államnak is kardinális kérdés volna, hogy szorult helyzetben egy anyabank segítségére siessen. Így egy ország gondja dominószerűen átgyűrűzhet a nyugat-európai bankrendszerre is."
*
Mindenesetre Berczeli Judit, az óbudai műkörmös már most újragondolta a helyzetét. "Hogy a kuncsaftjaim érzik-e a válságot, nem tudom, de én biztosan - mondta. - Azt látom, hogy nem jönnek olyan sűrűn, mint régen. Pár éve még háromhetente jártak, most mondjuk hat-hét hetente. Ezzel ugrik az üzlet fele. A költségeim meg nem változnak, sőt - folytatta. - A két gyerek tizenhat és tizenöt éves. Az egyik alapítványi iskolába jár. Õk ugyan még nem fogják fel a dolgot a maga teljességében, de azt már érzik, hogy az élet nem olyan otthon, mint eddig. Egyre többször kell azt mondanom, hogy ez vagy az most nem megy. Eddig nem jártam utána, de most felhajtottam a gyerekeim után járó önkormányzati támogatást. A volt férjemtől komolyabb gyerektartást kérek. És elsősorban: másodállást vállaltam. Jutalékos alapon dolgozom egy pénzügyi tanácsadó cégnek."
