Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2024. november 14-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
Meghökkentő optimizmussal várta, majd fogadta az amerikai elnökválasztás eredményét a magyar kormány, élén Orbán Viktor kormányfővel. Még a 2025-ös költségvetés hivatalos beterjesztését, a sarokszámok nyilvánosságra hozatalát is az amerikai választások utáni hétfőre, november 11-re halasztották. Varga Mihály pénzügyminiszter – aki jövő tavasszal, Matolcsy György mandátumának lejárta után jegybankelnök lehet – kifejezetten optimista gazdasági kilátásokról beszélt. Trump megválasztásával javuló európai folyamatokat emlegetett és hangsúlyozta, hogy a magyar gazdaság ismét növekedési pályára állhat. Csak hát a szomorú tény az – érdemes megnézni a harmadik negyedévi tragikusan rossz „növekedési”, vagy inkább csökkenési adatokat (erről lásd: Messze még az alja?, Magyar Narancs, 2024. november 7.) –, hogy jó, ha éves szinten 1 százalékos növekedést tud majd felmutatni a hazai gazdaság.
Egy kis számtan
A kormány előrejelzése szerint 2025-ben 3,4 százalékos GDP-növekedés várható, ami gyökeres javulás lenne az idei majdhogynem semmihez képest. Az inflációt 3,2 százalékra, a bruttó átlagkereset emelkedését 8,7 százalékra becsülik, miközben a kamatok csökkenésével számolnak. A tervezés megbízhatóságáról sokat elárul, hogy 2025-re 397,5 forintos átlagos euróárfolyammal kalkulálnak – a forint mostani mélyrepülésekor ez a vágyvezérelt gondolkodás kategóriája; mi több, Trump győzelme nyomán tovább romlott a forint mind az erősödő dollárral, mind az euróval szemben. Még merészebb vállalásnak tűnik, hogy a kormány a költségvetési hiányt jövőre 4 százalék alá szorítaná.
Az Egyesült Államok mindenkori gazdasági és politikai irányvonala alapvetően befolyásolja a globális gazdasági környezetet. A választási eredmények hatását értékelő gazdasági elemzők szerint a Trump beígérte szigorú, immár nemcsak Kínát, hanem Európát is sújtó vámpolitika és más, potenciálisan inflatorikus intézkedések magasabban tarthatják a nemzetközi hozamkörnyezetet, erősíthetik a dollárt. Ezek együttes következményként visszafoghatják az európai növekedést. Az Orbán-kormány láthatóan mégis abban reménykedik, hogy az új amerikai vezetéssel kialakítható szorosabb gazdasági együttműködés miatt ez talán megúszható. Továbbá hisznek abban, hogy Donald Trumpnak köszönhetően hamarabb véget érhet az orosz–ukrán háború, amitől pozitív hazai gazdasági hatásokat remélnek. Talán, mert elhiszik a saját propagandájuk alapállítását, mely szerint a magyar gazdaság minden bajáért a háború elhúzódása, az Oroszországgal szembeni „értelmetlen és hatástalan” szankciók a felelősek.
A kormány persze némi joggal bízhat az ideológiai szempontból barátinak érzett amerikai kormányzatban: emiatt akár kissé nőhet is az amerikai működőtőke-beáramlás, ám ebben is rengeteg a bizonytalanság. „Kiváló” orosz kapcsolatai miatt a Biden-adminisztráció gyakorlatilag páriaként tekintett az Orbán-kormányra. Ez esetleg megváltozik, bár a magyar Moszkvába rohangálásokat Trumpék sem fogják díjazni.
Nagyobb bajt okozna – Magyarországnak is –, ha Trump elnöksége alatt háttérbe szorulna az európai szövetségesek katonai védelme, ne adj’ isten, az Egyesült Államok fokozatosan kihátrálna a NATO-ból, ahogyan azt a trumpi neoizolacionista politikai szlogenek sugallják. Ez esetben Európának önállóan kellene gondoskodnia a saját védelméről egy geopolitikai konfliktusokkal terhelt időszakban. Az elmúlt évtizedekben elmaradt európai katonai kiadások pótlására további forrásokat kellene átcsoportosítani, ami feltehetően Magyarország költségvetését is érintené. Az amerikai kereskedelmi és az ukrajnai valóságos háború kettős szorításában az egyik (talán túlontúl optimista) forgatókönyv szerint tovább erősödhet az európai egység, ez katonai, külpolitikai és gazdasági téren is szorosabb integrációt szülne. Ez viszont pont ellentétes az Orbán-kormány frissen felhorgadt „szuverenitási” és „gazdasági semlegességi” kampánycéljaival.
A németek, megint
Trumpék számára a „Make America Great Again” jelszó mindenekelőtt piacvédelmet jelent: a minden Egyesült Államokba érkező külföldi termékre érvényes, legalább 10 százalékos védővám nyilvánvaló (2025–2026-ra mínusz 0,3 százalékra becsülhető) veszteséget fog okozni az Európai Uniónak, elsősorban is a főexportőr Németországnak. E tekintetben máris születtek kalkulációk: a kölni székhelyű Institut der Deutschen Wirtschaft (IW) számításai szerint a bejelentett büntetővámok egyedül a német gazdaságnak akár 180 milliárd eurójába is kerülhetnek 2025 és 2028 között. Az esetleges uniós ellenvámok, no meg a vámháború eszkalációja 20 százalékra is emelheti a kivetett vámtételeket. Az IW igazgatója, Michael Hüther szerint, mivel különösen nagy mennyiségű árut exportálnak olyan amerikai szektorokba, mint a gépgyártás, a gyógyszeripar és az autóipar, mindez katasztrófa lenne Németország számára. Főleg, hogy a német gépgyártás és az autóipar már most is szenved a visszaeső kínai üzletek miatt – pedig jelenleg még évi 400 ezer német autó kerül az Egyesült Államokba.
Németország gyengélkedése a hivatalos narratívában amúgy is csak a háborúhoz mérhető csapás a magyar gazdaság állapotára. Egy potenciálisan mélyülő krízis tehát bármikor könnyedén magával ránthatja a rogyadozó magyar gazdaságot is (gondoljunk csak a német ipar kiterjedt beszállítói kapcsolataira, vagy a nálunk megtelepedett gyártói kapacitásra).
A kereskedelmi korlátozások mellett érdemi eltávolodás várható a zöld energiára épülő fenntarthatósági politikáktól. A fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének növelésére tett trumpi ígéret akár olcsóbb energiaimportot is hozhat az Európai Uniónak. A Budapesten november 8-án véget ért informális EU-csúcs sajtótájékoztatóján Ursula von der Leyen bizottsági elnök az oroszoktól való teljes energetikai elszakadást és az orosz cseppfolyósított földgázszállítások amerikai LNG-re való kiváltását lengette be – ami akár a trumpi vámtervek felpuhítását is magában foglaló átfogó gazdasági alku első állomása lehet.
Kína-szindróma
A piaci elemzők rendre hozzáteszik, hogy a társasági adó kulcsának Trump által bejelentett csökkentése jól jöhet az amerikai cégeknek, de mindez Európának újabb versenyhátrányt okoz, és számos befektetés Európa helyett Amerikában valósulhat meg. A magyar kormányban is akadnak olyan szakminiszterek, akik tisztában vannak azzal, hogy Magyarországnak nem feltétlenül lesz jobb Trump alatt. Nagy Márton gazdasági főminiszter még az amerikai választások előtt így fogalmazott az InfoRádió Aréna című műsorában: „Nem gondolom, hogy Európának jobb lesz Trump esetén, hiszen Trumpnál tényleg az Egyesült Államok az első, és tényleg folytatni fogja azt, hogy visszaépítse az amerikai gazdaságot.”
Ráadásul egy szempontból mindegy is volt, ki nyeri az amerikai választást: ahogyan Biden, úgy Trump is folytatja a Kínával szembeni kereskedelmi háborút, mégpedig az Európára tervezettnél jóval magasabb vámtételek kivetésével. Ha emiatt csökken Kína kivitele, azt Európa is megsínyli, mert akkor az ázsiai szuperhatalom is kevesebbet fog importálni Európából – az összesített következmény kegyetlen európai recesszió lehet. Mindez különösen súlyosan érintheti Magyarországot, amely az Orbán-rezsim fennállása alatt folyamatosan és egyre mélyebben Kína mellett kötelezte el magát, az ország gazdasági stratégiáját mind nagyobb mértékben alapozta a kínai autó- és akkumulátorgyártásra. Rosszabb forgatókönyvet aligha tudna elképzelni az Orbán-kormány, mint hogy választania kelljen a kínaiak és a jövőbeli Trump-adminisztráció jóindulata között. Ez azonban elkerülhetetlennek tűnik, és egyelőre nehezen felmérhető, miként hat ez majd a magyar gazdaságra.
A vámháború és az olcsó munkaerőt kínáló illegális migránsok kiutasítása az Egyesült Államokban is meglökheti az inflációt, aminek lesznek globális következményei is. Magyarországnak elég csapás a forint folyamatos romlása; a gyengülő árfolyam begyűrűzik az inflációs adatokba is. A hazai és nemzetközi inflációs környezet romlása mellett aligha képzelhető el, hogy a jegybank további kamatcsökkentéseket hajtson végre. Csakhogy éppen a kamatcsökkentés a 2025-ös költségvetés egyik alappillére…
Mindeközben Amerikában emelkedő állampapírhozamokra számítanak, ami Magyarországot sem hagyja érintetlenül: az elemzői konszenzus szerint a költségvetés finanszírozását szolgáló pénzügyi eszközök tekintetében a korábban tapasztalt általános hozamcsökkenés megállhat, sőt hozamemelkedés következhet be, ami az államháztartás finanszírozásának tartósan magas szintjét vetíti előre, és egyben megkérdőjelezi az érdemi hiánycsökkentés esélyét. Bár a jövőbe látni nincs módunk, ennyi kockázat és a magyar gazdaság többszörös kitettsége mellett nem igazán világos, hogyan jöhetne össze a beígért 3,4 százalékos növekedés jövőre.
