Azokkal az országokkal, melyek nem hozták meg a vendégmunkások hazatérésének garanciális szabályait, felfüggeszti a kormány az együttműködést, így nagyjából tíz országból jöhetnek munkavállalók idén január 1-jétől, mondta Orbán Viktor a tavaly decemberi nemzetközi sajtótájékoztatóján. Mint kiderült, a tervek szerint 2025-ben 65 ezer helyett 35 ezer vendégmunkás jöhet az országba, mert a schengeni övezet bővítése miatt kevesebbre lesz szükség. A 444.hu a döntés meghozatala előtt arról írt, hogy a magyar ipar sok szereplőjét sokkolta a tervezet, azonnali működési problémákról, a termelői-beszállítói láncok megszakadásától tartottak. Ezért elindult a lobbizás például azért, hogy a reform ne januártól, hanem csak júliustól lépjen életbe. Ezt nem sikerült elérni.
A döntés hátterében minden bizonnyal politikai okok is állnak, mert a kormány akkuipari törekvéseivel párhuzamosan több kistelepülésen jelentek meg nagy számban üzemekben, gyárakban dolgozó, főleg távol-keleti vendégmunkások, melyet a helyiek nem néztek jó szemmel. Ezt a helyzetet részben a Fidesz teremtette saját magának, hiszen egy évtizede hergeli a lakosságot a bevándorlók, migránsok ellen.
A romák jelenthetik a megoldást?
A kieső vendégmunkások hátrányosan érinthetik azok a cégeket, melyek vendégmunkásokra támaszkodhattak volna. Ezért talán nem véletlen, hogy Pintér Sándor belügyminiszter a múlt év végi Roma Koordinációs Tanács ülésén egyebek mellett arról beszélt, hogy már nem az esélyteremtésre, hanem a foglalkoztatásra kell koncentrálni a roma társadalom esetében.
Úgy tűnik, lehet arra nézve elképzelés, hogy a kieső vendégmunkásokat romákkal pótolják a munkaerőpiacon. Régi mulasztása a kormánynak, hogy ezen a területen nem foganasított kellően hatékony intézkedéseket, miközben vannak olyan tagjai a cigány közösségeknek, akik szívesen dolgoznak, dolgoznának üzemekben és hagynák hátra a közmunkát.
Hajnali négykor kelni, este kilencre hazaérni
A Kiútprogram nemzetközileg is elismert civil szervezet, amely a hátrányos helyzetű romák foglalkoztatását támogatja Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Gaal Ilona cégezető szerint a romák pont úgy állnak a munkához, mint ahogy a többi magyar, akik hasonló helyzetben nőttek fel és hasonló szinten élnek. Nem a romák a mások, hanem a helyzetük.
„Nehéz úgy munkát vállalni, hogy hajnali 4-kor kell kelni, hogy az ember elérje az egyetlen buszt, amivel aznap bejuthat a gyárba, és aztán este 9-10-re ér haza, mert csak akkor jön járat hazafelé. Márpedig ez a realitás a hátrányos helyzetű térségek cigánysorain élők számára.
Sok családban van autó, de napi 60-80 kilométerrre a benzinköltséget és a karbantartást nem tudják kitermelni a gyártósori fizetésekből, főleg, ha a másik szülő közmunkányi bérezést kap csak – vagy ha még az sincs. Mert nem jut mindenkinek közmunka ezeken a településeken” – fogalmaz Gaal Ilona.
Néhány tényezőnek kell érvényesülnie, hogy a romák ugyanolyan arányban vállaljanak hosszú távú munkát: legyenek munkahelyek, legyen olyan infrastruktúra, hogy az oda- és a hazajutás rugalmasan megoldható legyen, bízhassanak a jövőben, vagyis abban, hogy tudnak minimális egzisztenciát teremteni és azt meg is tudják őrizni, illetve legyen elérhető mentorálás számukra. Mert igaz, hogy ha az ember nem tanulta meg, nem látott olyan mintát, hogy milyen társadalmi viselkedés szükséges a munka világában való bentmaradáshoz, akkor nem tud az elvárások szerint viselkedni.
A Kiútprogram vezetője szerint folyamatosan támogatják az általuk gyári munkához segítetteket abban, hogy mik a normák. Például ha valaki nem megy dolgozni, mert lebetegedett, be kell telefonálni. Vagy ha a szünet húsz perc, akkor húsz perc után vissza kell menni. „És ezeket nem elég elmondani. Napi szinten kell segíteni, hogy az illető belső normájává váljon. Ennek költsége elenyésző ahhoz képest, hogy mennyibe kerül egy új munkavállaló megszerzése, betanítása. Ez persze nem a gyárak, hanem az állam feladata lenne.”
Hivatali útvesztők, közmunka, eladósodás
„Szabolcs megyében az elmúlt években nyíltak nagy üzemek, ahová várják a betanított munkásokat. A jelentkezőknek első körben teszteket kell írniuk, melyekre nincsenek felkészítve a munkanélküli romák. A Kiútprogram során például erre is felkészítik őket”
– meséli Molnár György, a Kiútprogram igazgatósági tagja. A szakértő szerint tény, hogy a szegregátumban élők között sokan vannak, akiknek a mechanikus munka nem megy. Már az is elrettentő lehet számukra, hogy be kell menni a gyárba, ezért ilyenkor először érdemes a jelentkezőket elkísérni. Ezzel az egyszerű módszerrel több tucat embert lehet a falvakból elvinni az üzemekbe. A munkaügyi hivatalok adnak egy papírt, de nem segítik a kiszolgáltatott, ezen területen nem jártas embereket. Pedig a tendencia azt mutatja, hogy ha egy valakinek sikerül bekerülni, akkor húzza magával a többieket a településéről.
Óriási probléma, hogy a csak 20-30 kilométerre lévő munkahelyekre sem tudnak eljutni a helyiek, a nagy cégek pedig nem küldenek mikrobuszt mindenhova. Molnár György korábban megkérdezett több polgármestert és munkaügyis hivatalnokot, hogy ha a következő öt évre megkapnák a közmunkára fordítható összeget, akkor mire költenék: a válaszolók fele azt mondta, hogy a közlekedés javítására. Az anyák gyakorlatilag teljesen elesnek ezektől a lehetőségektől, mert ha találnának is munkát, délután vissza kell érniük az óvodás, iskolás gyerekeikért.
A Kiútprogram részeként uborkatermelő rendszerekbe integrálják az ügyfelek egy részét, viszont ez jelenleg csak idénymunkát jelent, pedig valamilyen kertészeti tevékenységet egész évben lehetne csinálni fóliasátrakban, ha lenne rá finanszírozás. Ehhez szükség van megfelelő át- és felnőttképzésekre, ugyanis a romáknak nincs saját tulajdonukban föld, és a termelői kultúra sem alakult ki náluk.
Molnár György szerint a közmunka nem ördögtől való, de jelenleg kevesebbet költenek rá, mint amennyiből „a munkaerő újra elő tudja magát termelni” (a közfoglalkoztatási bér bruttó 145 400, a közfoglalkoztatási garantált bér 174 400 forint). Az elképzelés az, hogy mivel alacsony fizetésért cserébe dolgoznak, ezért majd tovább mennek a munkaerőpiacra hasonló munkát végezni magasabb bérekért. Azonban jelenleg, aki hosszú távon csak ebből él, nem tudja jó egészségben fenntartani magát és emiatt nem alkalmas a hosszú távú munkavégzésre vagy a továbblépésre. Ezért a közmunkának el kellene érnie a minimálbért, vagyis azt a minimum szintet, amiből egy kereső ember – elvileg – meg tud élni. Molnár György szerint kijelenthető, hogy jelenleg többen szorulnak ki így a munkaerőpiacról, mintha megemelnék a közmunka után járó béreket, hiába lennének kevésbé motiváltak akkor a továbblépéshez.
Sokadik probléma az eladósodás: a mélyszegénységben élőket ez komolyan sújtja, és ha legális munkát akarnak végezni, akkor az adósságukat rögtön levonják a fizetésüket. A szakember ismer olyat, aki 10 millió forintért vett egy felújított házat, amit végül el kellett árvereznie 5 millióért, mégis a kamatok miatt 30 millióval tartozik most is.
Hosszú távú megoldás: deszegregált oktatás
„Magyarországon strukturális munkanélküliség van, ami azt jelenti, hogy vannak szabad munkahelyek és van szabad munkaerő. Az alacsonyan iskolázott, mélyszegénységben élő társadalmi csoportok számára az iskola nem képes a megfelelő, a munkaerőpiacon eladható végzettséget biztosítani”– mondta lapunk megkeresésére Trendl Fanni, a Romaversitas Alapítvány programvezetője, a Pécsi Tudományegyetem Romológia és Nevelésszociológia Tanszék oktatója.
A Kiútprogram tapasztalatai alapján egyes döntések meghozatalával már rövidtávon lehetne eredményeket elérni, de a probléma mélyebben gyökrezik a roma társadalom esetében. A kérdés több tényezős a szakember szerint: a munkahelyek elérhetősége korlátozott, ahogyan az emberek mobilitása is; Magyarországon nem szívesen költöznek az állampolgárok egyik helyről a másikra. Ennek egyik hozadéka, hogy a mélyszegénység – és nem csak a hazai cigányság körében – tovább öröklődik. Ezt pedig a hazai iskolarendszer nem tudja megtörni, ugyanis képtelen a tőle eltérő szociális térből jövő embereket felkészíteni, mert a társadalmi különbségeket képességbeli különbségekké transzformálja. Magyarul: a „szegény gyereket” butának, a „gazdag gyereket” pedig okosnak látja.
Márpedig a kutatások bizonyítják, hogy az inkluzív szemlélet mindenkire pozitívan hat. Magyarán a deszegregált, integrált oktatást kell erősíteni, amihez politikai akarat kell. Jó kérdés például, hogy nem kellene-e hozzányúlni az 1985 óta érvényben lévő szabad iskolaválasztáshoz, ugyanis amennyiben ezt korlátoznák a szülők számára, úgy az integrált oktatást jobban lehetne szervezni.
„Ahhoz, hogy valaki hatékonyan tudjon dolgozni, kompetenciákra van szüksége. Hol tanulja ezeket meg az ember? Otthon és az iskolában. Ha nincs ilyen közegben, akkor miért várjuk el, hogy tudjon dolgozni?”
A 2010 előtti kormányokban megvolt integráció iránti elköteleződést Trendl Fanni szerint sikerült is egyes intézményekbe átültetni például a Dél-Dunántúlon, Pécsen és környékén. Az iskolai végzettség megszerzésének alakulása tekintetében biztosan van fejlődés ebben a térségben. Az ország leghátrányosabb helyzetű részén, Északkelet-Magyarországon viszont más helyzet.
A szegregált oktatással kapcsolatban a közelmúltban készítettünk interjút Heindl Péter romák integrációt segító jogásszal.
