„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Heindl Péter politikai aktivista, a romák integrációját segítő jogász

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

Magyar Narancs: 2010-ben az APEH pécsi székházában paprikajancsit rajzolt a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatára, mert meggyőződése szerint az állam nem tehetne közzé politikai hirdetményt egy hivatali munkahelyen.

Heindl Péter: Ez volt a legérdekesebb akcióm, mert akkor még ezt nem csinálta senki. De korábban is politizáltam: 1990-ben az SZDSZ és a Fidesz közös jelöltje voltam itt, az Ormánságban. Az ellenfelem a Független Kisgazdapárt akkori elnöke volt, akivel szemben csak pár szavazattal kaptam ki. Az SZDSZ még 1994-ben is indítani szeretett volna, de nem akartam többé pártpolitizálni. Már akkor is a romák ügyével foglalkoztam, mert azt gondolom, mindig azzal kell foglalkozni, ami az adott társadalomban a legégetőbb. Márpedig van egy társadalmi csoport, amely leszakadt a többitől. Eredetileg jogász vagyok, egy vállalatnál, majd egy hivatalban dolgoztam ’88-ig. Abban az időben az volt a dolgunk, hogy lepapírozzuk azt, amit az állampárt már lerendezett. Ez egy bürokratikus munka volt, amit nagyon utáltam. Azt gondoltam, így nem telhet el egy élet. Elmentem tanárnak, akkor még jogászdiplomával lehetett történelmi és állampolgári ismereteket tanítani. A magyarmecskei általános iskolában kezdtem el dolgozni egy reformszellemű közösségben. Az igazgató odahívta Derdák Tibort, aki romaügyben máig nagy név. Akkor fejezte be az egyetemet szociológusként, illetve már magyar szakos tanár volt. Írt minden megyei tanácsnak, hogy roma gyerekekkel szeretne foglalkozni. Sehonnan nem válaszoltak, kivéve Magyarmecskét. Tibor leköltözött, mi pedig sokáig dolgoztunk együtt.

MN: Ez a fajta szociális érzékenysége honnan jött?

HP: Szinte biztosan a családomból hoztam. A szüleim mérnökök, a nagyszüleim pedig melósok, szociáldemokrata szakmunkások voltak. Baloldaliak voltak, de a kommunista diktatúrát nem szerették. Apai nagyanyám nagyon szegény családból jött. Apám mindig mesélte, hogy a nagyapámat a házassága miatt szinte kitagadta a dédapám. Valószínűleg innen jön az érzékenység, az apám nagyon elkötelezett volt a szegénység ügyében. Nagyon fontosnak tartotta azt is, hogy habár mi értelmiségiek vagyunk, ismerjük meg a melós közeget, ezért az öcsémmel tizenéves korunktól fizikai munkát is végeztünk.

MN: A 2022-es választás előtt több kormányzati hirdetést is átírt, például erre: „Védjük meg a gyerekeinket Putyintól!” Az ügy bíróság elé került, a közelmúltban harmadfokon elmarasztaló ítélet született, megrovásban részesült. Nemrég Hadházy Ákossal és a Magyar Kétfarkú Kutya Párttal (MKKP) közösen kifogást nyújtott be a „szuverenitásunk védelméről szóló” nemzeti konzultációval szemben a Nemzeti Választási Bizottsághoz, mert álláspontjuk szerint a kormány a választói akaratot befolyásolta, ami jogellenes. Ezt a beadványukat az Alkotmánybíróság lesöpörte.

HP: Az MKKP-vel kétszer, Hadházyval pedig többször is benyújtottunk panaszt hasonló ügyekben. Az volt a cél, hogy eljussunk a strasbourgi bíróságig, mert tudtuk, ezeket itthon el fogják utasítani – bár mindig reménykedem, hogy egyszer nem így lesz. A ’21-es ellenzéki előválasztás után megjelentek a „Magyarország előre megy, nem hátra” hirdetések, ami egyértelműen választási propaganda volt. Akkor intenzíven elkezdtem firkálni a plakátokat, de elhatároztam, hogy beadványokat is készítek. Írtam az ügyészségnek, az ombudsmannak, a Nemzeti Választási Bizottságnak, ami továbbment a Kúriára, majd az Alkotmánybíróságra. Azzal a céllal tettem ezt, hogy mondja ki a bíróság: ezek a plakátok törvénytelenek, mert az állam nem kampányolhat politikai párt mellett. Ez eddig nem történt meg.