Dávid Ferenc, a Demokratikus Koalíció frakciójának tagja, az országgyűlés gazdasági bizottságának alelnöke évekig volt a minimálbérről és a garantált bérminimumról szóló háromoldalú tárgyalások résztvevője a munkáltatók részéről. Arról kérdeztük, van-e gazdasági meglapozottsága a kormányzati elképzeléseknek.
magyarnarancs.hu: Induljunk ki Orbán Viktor azon bejelentéséből, miszerint az átlagkereset két-három éven belül egymillió forintra emelkedik, hozzátéve, hogy egyidejűleg ezereurós minimálbért tervez. A kettőt azért ráadásul érdemes összevetni is.
Dávid Ferenc: Vajon miért mondta az egyiket forintban, a másikat euróban? Aligha véletlenül keverte a kettőt, hiszen Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter ugyanezzel operál. Nyilván jól hangzik az egymillió forint, de a minimálbért említve már jobban – bár nem tudom, mióta hivatalos pénznemünk – az ezer euró, mint forintban a négyszázezer, arra nem kapná föl a fejét olyan sok ember. És különösen fontos, hogy az egymillió forint nem az átlagbérre vonatkozik, hanem az átlagkeresetre, amiben benne van számos – az alapbéren kívül fizetett, de béralapot terhelő – kifizetés, míg a béren a magyar szabályok szerint az alapbért értjük. És csak jelzem: ezek bruttó számok
magyarnarancs.hu: A dolgozó nettóban számol.
DF: Ráadásul a minimálbér individuális kategória, az egyénre vonatkozik, az átlagkereset pedig egy nemzetgazdasági szintű, egyéni szempontból nehezebben értelmezhető szám. Hiába a kiugróak a bérjövedelmek például a pénzügyi, a banki szférában vagy az informatikai területen – ott sem feltétlenül vállalkozóként dolgozik mindenki –, ami az átlagot emeli, de ezt más területen alkalmazottak természetesen nem érzékelik.
magyarnarancs.hu: A miniszterelnök két-három évet említett, a gazdaságfejlesztési miniszter viszont már 2028. január elsejét, mármint, hogy addigra kúszik fel a bruttó átlagkereset egymillió forintig s onnantól lesz ezer euró a minimálbér.
DF: Hogy miből gondolja ezt, nem tudom. Nagy Márton országunk fordított Kasszandrája. Kasszandrát azzal büntette Apollón, hogy bár mindig meglátja a jövőt, soha senki nem hiszi el neki, mi fog történni. A miniszter is mindent megjósol, van, aki hisz neki, csakhogy amit jövendöl, az soha nem következik be. 2023-ra például azt mondta, hogy a magyar gazdaság növekedése 4,1 százalék lesz. Ehhez képest mínusz 0,9 jött össze. Nagy Márton nemhogy a mértéket nem találta el, még az előjelet sem. De nézzük az idei évet. Az előző év végén azt közölte, hogy 2024-ben 4 százalék lesz a GDP-növekedés. Varga Mihály pénzügyminiszter már márciusban elismerte, hogy ez a mérték nem teljesül, lesz belőle kettő és fél. Ez mára a jegybank szeptemberi prognózisa szerint 1,0-1,8 százalékra mérséklődött. 2025-re 3-6 százalékot mond Nagy Márton. Ami egyébként eleve teljesen szakmaiatlan. A három már elég, ha lehet a duplája is? Bemegy valaki a bankba, és kér húszmillió forintot. Közlik vele, vagy három százalék lesz a kamat, vagy hat, fogadja el.
Nagy Márton, a miniszterelnök csodaminisztere, a kormányfővel együtt bemondta a számokat: hogy ennyi lesz a bruttó minimálbér, annyi lesz a bruttó átlagkereset. Kérdezem én,
ha ilyen álmok vannak a bérekről – mert ezek álmok szerintem –, s a magyar gazdaság úgy teljesít, ahogyan tavaly és idén, mi lesz az alapja ennek a bérnövekedésnek?
Ahhoz 10 százalék felett kell emelkednie évente az átlagkeresetnek és a minimálbérnek is. Hogyan lesz a magyar gazdaság versenyképes, miféle költségviselő képesség kell a vállalkozói szférában, hogy ezt az erőltetett bérfejlesztést végrehajtsa, ha a nemzetgazdasági növekedés nem úgy alakul, ahogy Orbán Viktor és Nagy Márton egyszerűen kijelenti?
magyarnarancs.hu: A kormány azt tervezi, hogy az egymilliós átlagkereset elérésekor annak legalább ötven százaléka legyen a minimálbér.
DF: A mai, 400 forint per eurós árfolyamot alapul véve az nagyjából ötszázforintos eurót jelent majd. A dinamikus bérfejlesztés nem szakítható el a központi büdzsé állapotától sem. Az idei évre vonatkozó költségvetési törvény – jelzem, most is hatályban van – GDP-arányosan 2,9 százalékos hiányt enged meg. Ez van hivatalosan, jelenleg is, jogszabályba fektetve. Nyár elején már 4,5 százalékot mondtak, igazából senki nem tudja, hogy ez mekkora lesz az év végére. Sem a tavalyra, sem az idei évre vonatkozó prognózisuk nem jött be. Semmi garancia nincs arra, hogy 2025-ben tartható lesz-e a tervezett 3,7 százalékos hiánycél.
magyarnarancs.hu: Orbán Viktor azt mondja, hogy az ezereurós minimálbérhez a munkavállalóknak hosszú távra meg kell egyezniük a munkáltatókkal. Akkor miért a kormány mondja a számokat?
DF: Ez az igazi kérdés. Miközben zajlanak a háromoldalú tárgyalások a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF). Ott ülnek a versenyszféra munkavállalóinak szakszervezetei, továbbá a munkáltatók – a vállalkozók – szervezetei, és a harmadik fél, a magyar kormány, amely kettős szerepben van. Közhatalmi tényezőként ő szabja meg a játékszabályokat az érdekegyeztetésben. Nyilvánvalóan a szakszervezetek elégedetten nézik ezeket a számokat, és azt is, hogy a kormány szinte helyettük vívja ki a viszonylag magas bértételeket. A kormánynak azonban ez nem feladata, azért vannak a munkavállalói érdekképviseletek. És még valami: a közszolgálati dolgozókat a magyar állam fizeti.
magyarnarancs.hu: Az ő bérüket nem húzhatná fel az állam saját elhatározásból?
DF: A magyar állam az ország legnagyobb munkáltatója: például a köztisztviselőké, a fegyveres erőké, a kormánytisztviselőké, a közalkalmazottaké, de a bíróságok, ügyészségek dolgozói is a költségvetésből kapják a fizetésüket. Ezért nem mindegy, hogy 2011 óta nem az egykori Országos Érdekegyeztető Tanács, hanem a Versenyszféra és Kormány Állandó Konzultációs Fóruma az egyeztetés terepe, ahol a költségvetési szakszervezetek nincsenek jelen. A magyar állam tehát közhatalomként és munkáltatóként is jelen van a VKF-tárgyalásokon. Nem vonhatja ki magát alóla, nem viselkedhet előkelő idegenként, hiszen körülbelül egymillió ember dolgozik közvetlenül vagy közvetve az állam alkalmazásában. A munkaügyi kormányzatnak a bértárgyalásokon alapvetően úgy kell viselkednie, mint egy jó játékvezetőnek, aki segíti, hogy a versenyszféra érdekképviseletei és az üzleti szektor szakszervezetei képesek legyenek a megállapodás közelébe jutni. És közben folyamatosan számolniuk is kell annak érdekében, hogy legyen elég financiális fedezete a VKF-en kialakított bértételek kifizetésére, mivel azok az állami szférára is kötelezőek.
magyarnarancs.hu: Nagy Márton azt mondta a múlt héten, a Portfolió konferenciáján, hogy a hosszú távú megállapodást az ezereurós minimálbérről már novemberben aláírják a felek.
DF: Az aláíráshoz a szakszervezetek és a munkadói szövetségek beleegyezése szükséges, nem szerencsés őket sürgetni. Nem gyors megállapodásra van szükség, hanem a stabilitást biztosító szerződés ellenjegyzésére. Nem vonzó, amikor a közhatalom direkt módon noszogatja a profitszféra vállalkozásait, mivel ebben gazdasági szegmensben az állam nem tulajdonos, és nem is munkáltató. Az üzleti szektorban a versenyszféra munkáltatóié a felelősség, a közszférában pedig a kormányé. Ott aztán lehet nagyvonalú mindaddig, amíg a költségvetési fék gátat nem szab a bérfejlesztéseknek.
magyarnarancs.hu: Az üzleti szféra legkülönbözőbb területein viszont szívesen behúzza az állam a kéziféket, ha bajban a költségvetés. Pedig több helyütt alighanem olajozásra lenne, van szükség, akár azért, hogy a kialkudott és a vágyott bérfejlesztésre legyen pénz. Elképzelések vannak erre, de hatásosak-e ön szerint?
DF: Pillanatnyilag nem látom, hogy a kormány milyen eszközökkel akarja segíteni a vállalkozókat, hogy maradjon elég forrásuk a megemelt bérek kifizetésére. Jó lenne tudni, milyen jövedelempolitikát (adók, járulékok, illetékek, hozzájárulások) kíván folytatni, de érdekes lehet a kamat- és támogatási politika is. Ismerni kellene a tervezett beruházási pályát is, és ugyanígy fontos a prognosztizált infláció mértéke. A felsoroltak peremfeletételekként is számba vehetők, garanciális vállalással. Kiemelten fontos az árbevétel alapú különadók kérdése, amelyek már évtizedes távlatban nyomorgatják a vállalkozásokat. Itt mindenképpen változásra van szükség, nem lehetséges hosszú távon, hogy a sarc szerű különadók érvényesítése egyszerűen háttérbe szorítja a normatív szabályozás eszközeit és kultúráját.
magyarnarancs.hu: Nem az lenne az első pont, hogy a megállapodások tartamára az állam milyen garanciát vállal a szabályok állandóságára, hogy kalkulálni lehessen meg egyfelől a nettó bérrel, másfelől a vállalkozás teherbíró képességével?
DF: Persze. Akkor nem lenne probléma a matekkal, ha képes lennél pontosan kiszámolni, hogy mennyi lesz a nettód három év múlva, például a mai szabályok szerint meg fogod tudni mondani, hogy egymillió bruttó bérből te 666 500 forintot fogsz kapni. Ez ilyen egyszerű. Tehát rögzíteni kell azt is a megállapodásban, hogy az elkövetkező három évben milyen adószisztéma fog érvényesülni
magyarnarancs.hu: Ez esetben már csak azt kellene tisztázni, az mennyit fog érni.
DF: A Fidesz lejtmenetben van, lázasan készül a 2026-os választásra. Valamit ígérni kell. Hát ígérik a bérfejlesztést, a bérfelzárkózást. Holott az egyik legversenyképtelenebb gazdaság a magyar. A svájci IMD Versenyképességi Világközpont versenyképességi rangsorában 67 ország közül Magyarország az 54., és helyezési száma évek óta folyamatosan romlik.
Egy versenyképtelen gazdaságban ilyen bérfejlesztés iszonyatos kockázatot jelent, hiszen gerjesztheti az inflációt, és rendkívüli mértékben ronthatja a magyar fizetőeszköz erejét, a valós erejét.
Ha a valós ereje romlik, akkor az árfolyama is romlani fog.
magyarnarancs.hu: Megérkeztünk a népi saccolás szerinti „háromezer forintos kenyér”-hez. Az árak drágulása már bőven nem csupán a munkáltatókat és a munkavállalókat érintené, hanem az „inaktívakat” is.
DF: Az alacsony jövedelműek milliói az elmúlt 14 évnek a legnagyobb vesztesei voltak. És közöttük a nyugdíjasok. Inflációkövetőnek mondják a nyugdíjakat, de inkább bérkövetőknek kellene lenniük: valamilyen metódus alapján, mondjuk indexálásos módon: a bérek 50 százalékos súllyal szerepeljenek a nyugdíjnövelés mértékének megállapításánál.
magyarnarancs.hu: Inkább azonban aktivizálná a gazdasági miniszter a nyugdíjasokat – meg a fiatalokat – , bár már most is többen dolgoznak, mint korábban bármikor. Ám még lát bennük munkaerő-piaci tartalékot.
DF: Az értelmes, kreatív, nyelveket beszélő és vállalkozó szellemű fiatalok sorra hagyják el az országot. Őket nagyon nehéz lesz bevonni, mert nincsenek itthon. A nyomornyugdíjrendszerre pedig nem az a válasz. hogy nyugdíjasokat visszaterelem a munkapadhoz. Vagy az a perspektíva, hogy a hatvanöt év feletti generáció helyezi a magyar gazdaságot növekedési pályájára? Ők rántsák ki a gödörből a gazdaságot? Abszurd. Menjenek el dolgozni közülük, akik egyébként jó karban vannak, és azt gondolják, hogy mondjuk heti húsz órában szívesen teszik. De ne azért kelljen – esetleg nem túl jó egészségi, mentális állapotban, és egyéb bajoktól gyötörten –, elmennie dolgozni (már aki egyáltalán képes rá), hogy ki tudja fizetni a rezsit és a gyógyszert, s ilyenfajta rabszolgamunkára kényszerítik, mert nem hajlandók tisztességes, méltányos nyugdíjat fizetni neki.
