A csalás akkor a legjobb, ha van benne némi igazság. A fast fashion cégek egyik legnagyobb problémája, hogy nem tudnak mit kezdeni az eladatlan termékkel. A kollekciók gyorsan váltják egymást, a régi akkor is megy, ha már nincs hová tenni. Tonnaszám égetik el ezeket a ruhákat a bolygó kevésbé szerencsés felén. És milyen jól hangzik, hogy ez mégsincs így, mert ezeket a tételeket egyszerűen szétosztják a vásárlók között. Mindezt Facebook-hirdetésben. Fizetsz 850 forintot, és tiéd egy zsákbamacska Zara-cucc. És még a bolygót is véded.
Természetesen nem így van. Nem oszt 850 forintért a Zara ruhákat, a zara.com oldalon nincs semmi nyoma efféle akciónak. Eleve fura, hogy kattintás után nem a zara.com oldalra visz a link, ami a cég hivatalos oldala, hanem valami random weblapra, ahol több a Zara-logó, mint az üzletben és a webáruházban együttvéve. Az csak logikátlan, hogy ha a sztori igaz, akkor elég nagy logisztikai feladat méretenként bedobzolni ruhákat és azokat kipostázni, ráadásul tuti többe kerül, mint 850 forint. Szóval biztos voltam benne, hogy átverés az egész, de kíváncsi voltam, hol a trükk. Tehát kattintottam.
Először arra gondoltam, sima bankkártyacsalásról van szó, de nem, ennél sokkal aljasabb. A fizetőoldal nem kamu, tehát nem az adatokra pályáznak a csalók – nyilván nem adtam meg az adatokat. A fizetőkapu szerint az eladó egy goclothesgo.com nevű oldal – miért nem a Zara? –, az adatok alatt pedig ott egy apróbetűs sor, a hozzá tartozó négyzet pedig automatikusan ki van pipálva. (Ráadásul nem egy kamu webáruház van, hanem több, egy újabb bejelentkezésnél egy másik ugrott fel.) E szerint 14 naponta automatikusan költök 46 eurót (19 ezer forint), és beleegyezem, hogy ezt az összeget automatikusan vonják majd a számlámról. Ez havonta 38 ezer forint.
Hogy kapunk-e érte valamit? Lehet tippelni. A goclothesgo.com valóban létezik, úgy néz ki, mint egy webáruház, legalábbis vannak rajta ruhák, híres márkák kifutó termékei. Csak hát hiába próbáltam csak úgy vásárolni ezekből, egyik termék sem volt elérhető. Tehát az oldal valójában nem üzemel, nem tudunk vásárolni, de ha tudnánk is, ki a fene akar random cuccokat venni havi 38 ezer forintért?
Az átverés lényege, hogy technikailag nem átverés.
Hiszen a beetetés során mi adjuk meg a kártyaadatainkat és mi fogadjuk el a 46 eurós fizetési kötelezettséget. Ez pont úgy működik, mint egy streaming-előfizetés, két kattintással szerződünk, ugyanígy két kattintás lemondani a szerződést – már ha tudjuk, hogy van. Ezt a kontraktust is bármikor le lehet állítani, csak épp tudni kell, hol. Egy tévéelőfizetésnél nyilván tudjuk, megtaláljuk, de ha azt se tudjuk, hogy valamit aláírtunk, akkor hogy mondjuk le? Az esetenként 19 ezer forint költés nem egy akkora összeg, amit azonnal észreveszünk. Egy idő után azért valószínűleg igen, van ha mégsem, a levonás legkésőbb a kártya lejártakor le fog állni. De addig ki tudja, mennyi pénzt utalunk át.
Fontos, hogy az ilyen módszerrel kicsalt pénzt utólag nem fogjuk tudni behajtani, visszakérni. Ráadásul a webáruház ciprusi, sok sikert mindenkinek egy limaszoli bírósági tárgyaláshoz. Mondjuk az idő sokkal jobb, mint itt. Egyszerűbb a realitások talaján maradni. Ha a Zara tízezer forintért árul egy szoknyát, nem fogja nekünk odaadni 850 forintért. Soha. Inkább felgyújtja.
