„A korábban vártnál lassúbb lesz a kilábalás, mint amit a döntéshozók gondolnak, mert a gazdaság minden szereplője, a vállalkozások és a munkavállalók egyaránt óvatossá váltak az elmúlt évek sokkjai miatt” – mondta Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Népszavának adott interjújában. Hozzátette, már oldódik a feszültség, ráadásul azt reméli, ha beindul a növekedés akkor az tartós lesz. Azért optimista, mert a gazdaság belső tartópillérei erősek maradtak.
A riporter emlékeztette, hogy a megszólalásai miatt gyakran kap hideget, meleget, és sokszor nem tiszta, hogy a cégek képviselőjeként nyilatkozik vagy a kormány gazdaságpolitikáját tolmácsolja. „Én mindig a cégek nevében beszélek. A félreértés az lehet, hogy a kamarában sokszor ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk, mint a gazdaságpolitikusok. Nem arról van szó, hogy én felvezetem a kormány döntését vagy tesztelem a közvéleményt. Hanem, hogy világosabban, konkrétan fogalmazhatok. Nekem kevésbé kell populistának lenni, nyugodtan fogalmazhatok szakmaibban” – reagált Parragh a kérdésre.
Példaként a kata-szigorítást említette: „A kata, mint adó, 70-80 ezer kisvállalkozásra volt kitalálva. Azzal, hogy végül 450 ezer munkavállaló katás lett, az azt jelentette, hogy a többi 4 millió munkavállaló adóit és járulékait meg kellett volna emelni ahhoz, hogy az ellátórendszerek, az egészségügy, a nyugdíjrendszer működőképesek maradjanak. Ebben az esetben egyik oldalon védenem kell a mikrovállalkozót, míg a mérleg másik oldalán ott a makrogazdasági egyensúly, amire szintén tekintettel kell lenni. Ez a kamara elnökének a felelőssége”.
Szóba került a kamarai hozzájárulás, melyről sokan nem tudják, hogy miért kell fizetni. A kamarai elnök szerint a gazdasági szereplők védelme, képviselete, szakértői munkát, felméréseket, kutatásokat igényel, ezek mind-mind komoly pénzekbe kerülnek. „Mondhatnánk azt a kormánynak, hogy töröljük el a hozzájárulást, és adófizetői pénzből a költségvetés utalja át nekünk az abból egyébként befolyó ötmilliárd forintot. Egyszerűbb lenne az életünk, de akkor felmerül a kérdés, hogy mennyire függenénk a kormánytól. Ez kézi vezérlés felé vihetne bennünket. Ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjében ott vannak az eredményeink: a szakképzés átalakításából például minden cég profitálhat, függetlenül attól, hogy kamarai tag vagy sem” – vélekedett.
