Parragh László: Lassabb lesz a kilábalás

  • narancs.hu
  • 2024. május 11.

Gazdaság

Az iparkamara elnöke a kata-szigorításról és a kamarai hozzájárulásról is beszélt. 

„A korábban vártnál lassúbb lesz a kilábalás, mint amit a döntéshozók gondolnak, mert a gazdaság minden szereplője, a vállalkozások és a munkavállalók egyaránt óvatossá váltak az elmúlt évek sokkjai miatt” – mondta Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Népszavának adott interjújában. Hozzátette, már oldódik a feszültség, ráadásul azt reméli, ha beindul a növekedés akkor az tartós lesz. Azért optimista, mert a gazdaság belső tartópillérei erősek maradtak. 

A riporter emlékeztette, hogy a megszólalásai miatt gyakran kap hideget, meleget, és sokszor nem tiszta, hogy a cégek képviselőjeként nyilatkozik vagy a kormány gazdaságpolitikáját tolmácsolja. „Én mindig a cégek nevében beszélek. A félreértés az lehet, hogy a kamarában sokszor ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk, mint a gazdaságpolitikusok. Nem arról van szó, hogy én felvezetem a kormány döntését vagy tesztelem a közvéleményt. Hanem, hogy világosabban, konkrétan fogalmazhatok. Nekem kevésbé kell populistának lenni, nyugodtan fogalmazhatok szakmaibban” – reagált Parragh a kérdésre. 

 
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke beszédet mond a XVII. Szakma Sztár Fesztivál megnyitóján a Hungexpo Kongresszusi Központban 2024. április 24-én.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
 

Példaként a kata-szigorítást említette: „A kata, mint adó, 70-80 ezer kisvállalkozásra volt kitalálva. Azzal, hogy végül 450 ezer munkavállaló katás lett, az azt jelentette, hogy a többi 4 millió munkavállaló adóit és járulékait meg kellett volna emelni ahhoz, hogy az ellátórendszerek, az egészségügy, a nyugdíjrendszer működőképesek maradjanak. Ebben az esetben egyik oldalon védenem kell a mikrovállalkozót, míg a mérleg másik oldalán ott a makrogazdasági egyensúly, amire szintén tekintettel kell lenni. Ez a kamara elnökének a felelőssége”. 

Szóba került a kamarai hozzájárulás, melyről sokan nem tudják, hogy miért kell fizetni. A kamarai elnök szerint a gazdasági szereplők védelme, képviselete, szakértői munkát, felméréseket, kutatásokat igényel, ezek mind-mind komoly pénzekbe kerülnek. „Mondhatnánk azt a kormánynak, hogy töröljük el a hozzájárulást, és adófizetői pénzből a költségvetés utalja át nekünk az abból egyébként befolyó ötmilliárd forintot. Egyszerűbb lenne az életünk, de akkor felmerül a kérdés, hogy mennyire függenénk a kormánytól. Ez kézi vezérlés felé vihetne bennünket. Ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjében ott vannak az eredményeink: a szakképzés átalakításából például minden cég profitálhat, függetlenül attól, hogy kamarai tag vagy sem” – vélekedett. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.