Garantáltan botrányt akarsz a buliban? Szavaztasd meg a haverokat arról, hogy mit gondolnak az alábbi tucatnyi kérdésről:
- A férfiak és a nők átlagos testmagassága különbözik egymástól.
- A férfiak és a nők biológiailag különböznek egymástól, ezért észszerű, hogy külön nőgyógyászat létezik.
- A két nem fizikai erőnlétben különbözik egymástól, ezért is versenyeznek külön a nők és a férfiak.
- A nők és a férfiak agya különbözik egymástól.
- A férfiak és a nők matematikai képességei különböznek egymástól.
- A férfiak agresszívabbak, mint a nők, a nők szociálisan érzékenyebbek, mint a férfiak.
- A nők és a férfiak szellemi képességei, érdeklődési területei különböznek egymástól.
- A női és a férfiképességek, tulajdonságok közti különbség kizárólag környezeti/társadalmi hatásokra vezethető vissza.
- A nők viselkedését befolyásolja a hormonális ciklusuk.
- Mivel a gyógyszervizsgálatok zömét férfiakon végzik, ezért a nők esetében alkalmazásuk megbízhatatlanabb.
- Egy orvos számára a páciens etnikumának ismerete fontos információ lehet a diagnózis meghatározása során.
- Ahogy Richard J. Herrnstein is bemutatta, az intelligencia szintje a rasszok között különböző.
Vélhetően már itt, olvasás közben valahol a lista felénél elvesztettem olvasóim egy részét. Ők már vadul kalapálnak a billentyűzeten, hogy jól beolvassanak nekem egy Facebook-üzenetben. Ugyan még semmit sem írtam arról, hogy az egyes állításokkal mennyire értek egyet, de a kérdések némelyikének puszta megemlítése már szentségtörésnek – de legalábbis a politikai korrektség felrúgásának – minősül.
No persze nem mindegyik ilyen, vagy legalábbis nem egyformán, és épp ez az érdekes. A témák mindegyike felfogható egy tudományos kérdésnek, ugyanakkor valahogy a lista jó része az etikai érzékünket is megmozgatja. Vannak, akik a tudományos eredményeket próbálják felhasználni etikai meggyőződésük alátámasztására, mások meg legszívesebben betiltanák az ilyesféle tudományos kutatásokat, azonnal eugenetikát, rasszizmust, szexizmust kiáltva.
Ha ezzel kapcsolatban valamiben viszonylag határozott véleményem van (és ez is csak vélemény), az az, hogy
a tudományos kutatási eredményeket és az etikai megfontolásokat nem szabad szorosan összekapcsolni.
A tudomány informálhat minket arról, hogyan működik a világ, ezt célszerű figyelembe vennünk döntéseink meghozatalában. De azt, hogy mit gondolunk jogról, emberi méltóságról, ezenkívül még más körülmények is befolyásolják. Még ha a tudomány igazolná is, hogy vannak különbségek nemek vagy rasszok között, abból sem következne, hogy a szexizmus vagy rasszizmus helyes.
Ha tehát legalább időlegesen félretesszük a politikai korrektséget a tudományos kutatás szabadságának szellemében, akkor nézzük meg, hogy az ilyen témákat vizsgálva milyen típusú kérdéseket tesz fel egy kutató, és milyen válaszokat kaphat, kap!
Mivel szeretünk mindent kategóriákba sorolni, jól elkülönülő dobozokba pakolni, ezért gyakran kérdezzük, hogy személyek, tárgyak vagy jelenségek egy halmaza felosztható-e ilyen szigorúan elkülöníthető kategóriákba. Ez sok szempontból kényelmes dolog. Kényelmes róla beszélni, érzelmileg viszonyulni hozzá és például viszonylag egyszerű mondjuk a jogalkotásban felhasználni. Persze a természet általában próbál kisiklani e rendszerező hobbitevékenységünk alól mindenféle kivételeket felmutatva, de azért van, ahol egész jól működik a dolog. A múlt heti blogcikkemben tárgyalt biológiai nem kérdése például azért alapvetően ilyen. Bár a cikk éppen a természet által produkált kivételekről – a sokféle típusú interszex formáról – szólt, de azért megállapíthatjuk, hogy biológiai szempontból a férfi és nő kategóriák eléggé értelmesen alkalmazhatók (ahogy ott, ebben a cikkben sem igen beszélünk a társadalmi nem, a gender fogalmáról).
Még a biológia szerint sem olyan szimpla a világ, hogy valaki férfi vagy nő és kész
A nemek szigorú biológiai meghatározottsága egy téveszme, sem az emberekre, sem az állatokra nem igaz. Nem, nem a társadalmi nemekről akarok írni! Csak az arról szóló vita kapcsán találkoztam néhány ehhez hasonló érveléssel: „Biológiailag valaki vagy férfi, vagy nő. Ezek a genderőrültek meg azt akarják elérni, hogy mindenki maga döntse el, hogy nőként, férfiként vagy valami köztesként akar-e élni.”
Van a csoportok elkülönítésének egy másik lehetősége, amely nem ilyen egyértelmű felosztáson alapul, de azért mégis értelmes lehet. Ilyen például a testmagasság. Értelmesen beszélhetünk alacsonyakról, magasakról, átlagosakról, törpékről és óriásokról, de a köztük levő átmenetek folyamatosak. Az egyszerű dobozok, kategóriák helyett ilyenkor statisztikai fogalmakkal operálhatunk. Az emberek átlagmagassága H; X és Y centiméter közé esik kétharmad részük; 10 százalékuk Z centiméternél is magasabb stb. Az ilyen felosztással azt hiszem még nem gyaloglunk bele túlzottan senki lelkivilágába, bár el tudok képzelni olyan szituációt, amikor nem ildomos a társaságban úgy kezdeni a beszélgetést, hogy „szia, de érdekes, te olyan alacsony vagy, aminél már csak a népesség két százaléka kisebb”.
Igazán érzékennyé akkor kezd válni a dolog, amikor komplexebb kérdést teszünk fel, kombinálva a kétféle csoportosítást: van-e különbség a férfiak és nők magassága között?
Vajon egy ilyen vizsgálat kategorikus különbséget mutat-e ki vagy csak statisztikait. Azaz minden nő alacsonyabb, mint akármelyik férfi? Elkülönül-e teljesen a magasság a nemek szerint? Nyilván nem.
Az alábbi ábrán egymillió felnőtt testmagasság-eloszlását mutatom amerikai adatok alapján. Nézhetjük, hogy melyik öt centis testmagasság tartomány a legyakoribb a nők illetve férfiak esetén; kérdezhetjük azt, hogy melyik az a testmagasságérték, amelynél egyenlő számban vannak alacsonyabbak és magasabbak (ezt nevezik mediánnak); vagy azt, hogy mi a férfiak illetve a nők magasságának átlaga. Akármelyiket nézzük, látszik, hogy valamivel több, mint 10 cm a különbség. A férfiak átlagosan ennyivel magasabbak a nőknél.
| ||
De azt is látjuk, hogy a két úgynevezett eloszlásgörbe nagyon átfed egymással. Azaz egyáltalán nem beszélhetünk egyértelmű kategóriákról. Nem mondhatjuk, hogy az amerikai nők alacsonyak, a férfiak pedig magasak. A nők jó néhány százaléka magasabb egy átlagos férfinál és hasonlóan nem elhanyagolható számban vannak olyan férfiak, akik alacsonyabbak egy átlagos nőnél. Talán hasznosabb abból a nézőpontból megközelíteni a kérdést, hogy ha valakiről tudjuk, hogy amerikai férfi, akkor ez mennyi információt ad nekünk a magasságáról? Pontosabban mennyivel több információnk van a magasságáról, mintha csak annyit tudnánk, hogy egy felnőtt amerikai? Ha mondjuk ágyat akarunk ajánlani, akkor magasság szempontjából fontos információ-e a neme?
Nem igazán! Az egyének közti különbségek jóval meghaladják a férfi és női átlagmagasság közti tizenvalahány centimétert. Mondják ezt úgy is, hogy a csoportokon belüli különbségek nagyobbak, mint a csoportok közti különbségek. Ilyen esetekben a kategória (nő vagy férfi) ismerete nem feltétlen haszontalan önmagában, de nem is túlzottan hasznos.
Igazából persze nem a testmagasságról akarok beszélni. Van-e különbség a nők és férfiak agyi felépítésében, illetve részben ezzel kapcsolatban képességeikben, viselkedésükben?
A téma érzékenységétől függetlenül az ilyen kérdések teljesen „szabályosak” tudományos szempontból, objektíven vizsgálhatók. Hogy van-e értelme ilyen kutatásokat végezni, az egy más kérdés, de azt hiszem, hogy ez sem vizsgálható függetlenül az eddigi ismereteinktől. Bizonyos szituációkban bizonyos tudományos kérdésfeltevések értelmesek, kutatásra érdemesek, máskor meg nem.
Sok ilyen kutatást folytatnak, én az évek során egyet néztem meg jobban Vagy három éve néhány kutató 1400 személy – férfi és nő – agyfelépítését vizsgálta meg MRI- és fMRI-vizsgálattal különbségeket és egyezéseket keresve. Az eredmény hasonló volt a testmagasságnál tapasztalttal, csak itt több agyrészlet méretét vizsgálták. Igen, a különböző agyi területek paramétereinek átlagai különböztek a nők és férfiak között, de az átfedés hatalmas. Azaz az, hogy ha egy páciensről tudták hogy nő, az gyakorlatilag semmiben sem segítette volna a kutatókat, hogy megbecsüljék, hogy ez vagy az az agyi méretparamétere mekkorának fog adódni a vizsgálat során. Még az is jellemző volt, hogy míg esetleg a női páciens egyik mért paramétere alacsonyabb is volt, mint a férfiak eme paraméterének átlaga, egy másik paramétere lehetett éppen a férfi átlag felett. Azaz nemcsak nagyon átfedő, de mozaikos is volt az eredmény.
Persze még inkább vitatottak azok a kutatások, amelyek szellemi képességek nők és férfiak közti eltérését vizsgálják. Sokan szeretnék, ha az derülne ki, hogy léteznek ilyen különbségek, mások meg azt preferálnák, ha nem lennének. Ezért is nem felesleges talán ilyen kutatásokat végezni – persze gondosan, prekoncepciók nélkül. Nem tudnék részletes összegzést adni e kutatások eredményéről, de azok típusa szintén a testmagasság eloszlásához hasonló. Függetlenül attól, hogy nőiesnek vagy férfiasnak minősített képességeket vizsgáltak, az eltérések nem igazolták a kategóriák létét, azaz a sztereotípiák helyességét.
Amikor ilyen kutatásokat végeznek, akkor természetesen még egy nagyon fontos szempont felmerül. Vajon a tapasztalt – általában csak statisztikailag értelmezhető – különbségeknek biológiai vagy társadalmi okai vannak? Genetikai, hormonális vagy tanult, környezeti okai?
Azt hiszem, igen elvakultnak kell lennie valakinek, ha azt állítja, hogy viselkedésünkre, képességeinkre nem hatnak a biológiai, öröklődési, egyedfejlődési folyamatok. Ugyanígy szélsőséges lenne egy olyan álláspont, amely a kulturális, tanulási hatásokat akarná negligálni. Még a testmagasság kialakulásában is részt vehetnek kulturális hatások, de nem közvetlen kulturális környezeti hatások egészen biztosan. Azaz nem csak öröklött tényezők határozzák meg valaki testmagasságát.
Amit az emberi agy képességeiről, plaszticitásáról tudunk ma, az azt jelzi, hogy szellemi tulajdonságaink kialakulására ennél sokkal nagyobb hatással vannak a környezeti, társadalmi tényezők.
A genetikai háttér adhat egy kiindulási alapot, de a genetikailag elképzelhető különbségek hatását a legtöbb esetben messze felül múlhatják a környezeti különbségekből adódóak.
Talán ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz a két hatás egymáshoz viszonyított súlyát megbecsülni. Azt mindenesetre látjuk, hogy eredőjük sem okoz nagyon nagy különbségeket. Ilyen körülmények közt nem értelmetlen azt feltételezni, hogy a fiúk és lányok nevelésében ezen a téren ismert különbségeket valahogy csökkentve, a képességkülönbség átlagok a nők és férfiak közt még inkább csökkennének vagy akár el is tűnnének.
Talán a legnagyobb viharokat azok a kutatások keltik, ahol a rasszok, etnikumok az alap csoportok, a mérendő érték pedig az általános intelligencia, az IQ. A pszichológus Richard J. Herrnstein és a politikatudós Charles Murray „A normáleloszlás” című könyve 1994-ben jelent meg. Amellett, hogy az emberi intelligencia és a különféle életkilátások közti összefüggéseket vizsgálták, azt mutatták ki, hogy a rasszok közt mérhető különbség van az intelligencia tekintetében. Nem kétlem, hogy a mai Magyarországon e mondatot olvasva két totálisan különböző reakciót láthatnánk: „Na ugye megmondtam, mindig is tudtam” meg a „Ronda rasszista áltudomány!”.
A tanulmány ezen részét számos kritika érte mind tudományos, mind etikai alapon. Nem tudom felmérni, hogy a tudományos kritikák mennyire jogosak, az etikai alapú vagy indíttatású kritikákat viszont nem értem. Még ha igaza is lenne a két szerzőnek, egyrészt akkor sem lenne egyértelmű, hogy egy ilyen különbséget milyen mértékben okoznak örökölt, illetve környezeti, kulturális hatások. Másrészt – ahogy ezt a legelején is írtam – etikai ítéleteinket szerintem nem szükséges, nem szabad csupán a tudományos ismeretekre alapozni.
Lényeges, hogy – tudományos megalapozottságától függetlenül – a Herrnsteinék által kimutatott különbség persze nem kategorikus, hanem a testmagassághoz hasonlóan statisztikus. Az általuk mért egyedi intelligencia értékek csoporton, rasszon belüli szórása jóval nagyobb volt, mint az átlag rasszok közti eltérése. Hipotetikusan feltételezve tehát azt, hogy a szerzők eredménye tudományos szempontból megállja a helyét, ha egy ember megjelenik a munkahelyi állásinterjún, akkor az interjúztató sokkal nagyobbat veszíthet azon, ha a jelölt rassza alapján dönt, mint ha azt teljesen figyelmen kívül hagyva objektíven letesztelné az illetőt.
Egy Herrnsteinnel készült részletes interjút hallva valami furcsaság motoszkált bennem. Magam sem tudtam pontosan, hogy mi, de szerencsére a riporter megfogalmazta: „Tulajdonképpen MIÉRT végezték el ezt a felmérést?” Félreértés ne essék: nem gondolom, hogy az ilyen kutatásokat nem szabadna elvégezni. De annyiféle szociológiai kutatási lehetőség van, amelyre nincs pénz, energia. Amikor a kutató választ, akkor van valami elképzelése arról, hogy miért is lehet érdekes az adott kérdés. Hogy mit nyerünk vele a kutatás elvégzésével. Herrnstein az addigi kutatásokból már egész világosan tudhatta, hogy ha talál is valami eltérést a rasszok közt az intelligencia terén, akkor az csak statisztikai lesz, a mértéke pedig csekély. Ha ehhez hozzáveszi, hogy amúgy is mekkora viták vannak az intelligencia definíciója, mérési módszerei körül, akkor eljuthatott volna arra a következtetésre, hogy egy ilyen kutatással sokkal inkább csak zavart kelt, mint amekkora tudományos eredményt elérhet.
A rasszok – de még inkább a jobban megfogható etnikumok és egyéb embercsoportok – genetikai, szociológiai vizsgálatával egyébként alapvetően egyetértek, és tartok is tőle, hogy ezek a politikai korrektség miatt a háttérbe szorulnak utat engedve az ilyen skrupulusokkal nem rendelkező, politikai indíttatású áltudományos kutakodásoknak. Például a gyógyászat területén az etnikai hovatartozás, a származási hely fontos információ lehet az orvos számára a diagnózis felállítása során. Nem tud egyértelműen kizárni vagy igazolni egy diagnózist, de a páciens egyéb személyes adatait kiegészítheti. Amellett, hogy bizonyos fertőzések valószínűségére vagy valószínűtlenségére utalhat az ilyen információ, a sokkal költségesebb, és ma még bizonytalanabb részletes genetikai felméréseket is helyettesítheti.
Ahogy gyakran, ezen a területen is lehetőség van a tudományos eredményeket bármelyik oldalon felhasználni. Ha valaki azt szeretné hangsúlyozni, hogy lám, van különbség a női és férfiagy között, akkor előráncigálja az átlagokat. Ha a hasonlóságot emelné ki, akkor ott van igazolásként a nagy átfedés.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a tudomány eredményei használhatatlanok, vagy teljességgel értelmetlen az ilyen dolgokat kutatni. Csak azt jelenti, hogy nem korrekt módon értelmezve a tudomány állításai is kifacsarhatók. A szellemi képességek területén a tudomány eddigi eredményei szerint a nemek közti eltérések lényegtelenek az egyedi eltérések mértékéhez képest. Gyakorlatilag bármikor, amikor a képességek ismerete a cél, akkor a nem ismerete (nő vagy férfi) nem ad pluszinformációt. Hasonlók az eredmények a rasszok, etnikumok tekintetében. Más esetekben, mint például az egészségügy területén, a nem vagy etnikum ismerete informatív lehet, de itt is vigyázni kell, hogy eljárásunk ne sztereotípiákon, hanem gondos tudományos vizsgálatokon alapuljon.
