A KDNP irányítja az életünket

  • narancs.hu
  • 2014. november 6.

Hírnarancs

Semjén Zsolt lerombolná a Tescót, Bayer Zsoltból hülyét csináltak a saját barátai, az AC/DC dobosa embert akart öletni. Koleszterindús csütörtöki hírek.
Semjén Zsolt visszaszámol

Semjén Zsolt visszaszámol

Fotó: MTI

Ma mindenki a Tescóról beszélt, de az angol multi aligha örvendett most ennek. Egyrészt a KDNP, vagyis az az agresszív törpepárt, amelyben a tagság képzetét a családról láthatóan döntően befolyásolta mindaz, amit egyrészt analfabétáknak legyártott képes Bibliákból, másrészt a dédnagymamák régi-régi világról szóló gyermekmeséiből szedtek össze, szóval a KDNP vasárnaponként bezáratna minden olyan üzletet, amelynek az alapterülete nagyobb, mint 400 négyzetméter, hogy így védje a családi otthon vasárnapi melegét, vagy valami ilyesmit. Vigyázat, spoiler: a Tesco pont ilyen, a Fidesz-közeli CBA pont nem ilyen üzlet! Állítólag a kormány is támogatja már ezt a nagy ívű elképzelést, bár ma estére az a verzió terjedt a sajtóban, hogy állítólag mégsem. Állítólag lassan kiderül.

De ez még semmi: a hipermarketeket a kormány hamarosan úgy megküldi egy új, sávos élelmiszerlánc-felügyeleti díjjal, hogy Tesco (Auchan vagy Spar) legyen a talpán, ha valamelyik nagy nehezen túléli: 300 milliárdos árbevétel felett ugyanis szerény 60-szorosára emelkedik ez a kulcs. Bizonyára csupán döbbenetes véletlen, mindenesetre a CBA természetesen emiatt sem fog szívni. Ja, a Tescótól viszont még a saját buszjáratát is elkobozzák.

A nap hülye pojácája díjat persze bármikor át lehetne nyújtani Bayer Zsoltnak, de ma aztán igazán rászolgált. Hiába fogadkozott ugyanis a jobboldali háborús uszító publicista tiszta erőből a napokban, hogy ő márpedig akkor is összehoz egy békemenetet, ha maga a Jóisten utasítja otthonmaradásra a szervezőket – köztük az óráját mindig a miniszterelnök szavához igazító, ilyeténképpen tiszta erőből civil CÖF-öt –, ezek a szervezők mégis leszavazták a Zsoltit (mert a Jóisten hallgat, a Viktor viszont nem akar most masírozást), vagyis hülyét csináltak belőle mindenki előtt, ami voltaképp nemes és helyeselendő cselekedet. Mindeközben Bayert félmillás bírságra ítélte első fokon a bíróság abban a polgári perben, amelyet Ulrike Lunacek osztrák zöldpárti EP-képviselő indított ellene, mert az Echo Tv egyik műsorában Bayer még két éve „ótvar, hazug idiótának nevezte” őt. Első olvasatra ez is jó ok az önfeledt nevetésre – élvezzük is ki ezt a pillanatot, aztán tegyük hozzá, hogy kár volt az ítéletért, mert ennek a szegény, a vaskos hónaljszagával teljesen magára hagyott Zsoltinak is éppúgy joga van a szabad háborús uszításhoz véleménynyilvánításhoz, mint, hát, ja, bárkinek.

Na és azt tudják, hogy milyen pártot szeretnek leginkább azok, akik utcára vonultak az internetadó ellen? Nos, leginkább semmilyent. Egyiket sem. Az Index ismerteti a Maven7 Hálózatkutató Zrt. szerfölött izgalmas kutatásának eredményeit, amelyhez a kutatók Facebook-like-okat értékeltek ki.

A nap kulturális híréért pedig természetesen az AC/DC legendás, a legutóbbi budapesti koncertről szóló tudósításunkban általunk is külön dicsért dobosa, Phil Rudd felelt, akit letartóztattak Új-Zélandon, mert a vád szerint bérgyilkost keresett egy gyilkossághoz, sőt: kettős gyilkossághoz, ami a cudar esetekben nem igazán szűkölködő rocktörténetben is jelentős teljesítményként könyvelhető el. A 60 éves muzsikusnál, aki állítólag mezítláb jelent meg a bíróság előtt, találtak egy kis füvet és amfetamint is, szóval könnyen lehet, hogy a jó Phil egyszerűen csak megbolondult egy kicsit a hajlott korban behabzsolt drogoktól, de bárhogyan is, ez már azért simán egy fél filmforgatókönyv. Az AC/DC amúgy heteken belül új lemezt ad ki: az albumot Rudd dobolta fel, de a zenekari képeken jelenleg nem látható, és most már érteni is véljük, hogy miért nem. Ez az első kiadott dal a lemezről – olyan, mint bármelyik másik AC/DC-szám: unalmas és zseniális egyszerre:

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.