Diadalok, bukások – és egy polip

  • narancs.hu
  • 2015. március 10.

Hírnarancs

Csőd és csalás a Quaestornál, kirúgás az RTL-nél, diadal a budapesti éttermek világában. Bónuszként magyar lányok polipot nyalnak. Sikamlós hírek kedden.
false

A Quaestor Financial Hrurira Kft. még tegnap este jelentett csődöt, de akkor még viszonylag egyszerűnek tűnt a képlet: a cég hivatalos magyarázata szerint a Buda-Cash-botrány hatására annyi kötvényes akarta hirtelen eladni a papírjait, hogy az megborította a Quaestort. Ma azonban a jegybank sajtótájékoztatót tartott, melyen felfedte: közel kétszázmilliárdos csalás gyanúja áll fenn – ebből 150 milliárd olyan fiktív kötvények révén keletkezett, melyeket a jegybank tudta és engedélye nélkül bocsátottak ki. Az ügynek vastag politikai szála is van. Ahogy a 444 írja: „A Quaestor és Tarsoly Csaba kitűnő kapcsolatokat ápolt a Fidesszel, amit jól mutat, hogy az új külkereskedelmi csodastratégia egyik kulcsintézményét, az isztambuli kereskedőházat és a nem kevésbé fontos moszkvai vízumközpontot is a Quaestor üzemeltette, szerződésben a Külgazdasági és Külügyminisztériummal.” Plusz ők húzták fel a győri focistadiont, és mélyen benne voltak a letelepedési kötvények (borzalmasan nagy haszonnal járó) közvetítési bizniszében is. A következmények most még beláthatatlanok. Mindazok, akiknek a pénze náluk van, minimum 90 napig retteghetnek, hogy visszakapják-e.

Ahogy ez már hetek óta várható volt, ma azonnali hatállyal kirúgták az RTL Klub vezérigazgatóját, a harcos szellemű Dirk Gerkenst (interjúnk vele itt olvasható). Menesztése a Fidesszel megkötött külön alku része: a reklámadó csökkentéséért cserébe kiebrudalják Gerkenst, de a híradó keménységéből állítólag nem vesznek vissza. Ezt persze senki sem hiszi el nekik.

Újabb bombagólt lőtt a magyar gasztronómia: a Costes, az Onyx és a Borkonyha után immár a budai Tanti étterem is büszkén viselheti minden csúcsétterem vágyát, a Michelin-csillagot.

A magyar oktatás terepéről viszont gyakorlatilag kizárólag szomorú hírek érkeznek mostanában. Itt a legújabb: az MTA átnézte, hogy mit mondanak bizonyos kísérleti tankönyvek a magyar nyelvrokonságról, és arra jutott, hogy olyasmit, amit röviden és velősen dilettáns álláspontként lehet leírni. Természetesen a finnugor nyelvrokonság megkérdőjelezéséről van szó, ami régi ügye már a jobboldali, khm, dilettánsoknak. Bővebben az ügyről itt.

Búcsúzzunk inkább valami szebbel: elkészült a Gustave Tiger zenekar új klipje, amelyet nem csupán azért ajánlunk, mert az Index A Szám című dalversenyében idén már a döntőig jutott együttesben egyik alkalmi zenekritikusunk, Szabó Sz. Csaba a basszgitáros, hanem mert a videó színtiszta pornográfia, méghozzá a polipos fajtából. Kell még mondanunk valamit? Indulhat a bál:

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.