Jaj, úgy örülök, arany barátom! – Gratuláció és szentté avatás

  • narancs.hu
  • 2014. április 27.

Hírnarancs

Lemondott a miniszterelnök, gratulálunk Orbán Viktornak, a Kúria elutasító, szentté avattak két pápát, halleluja! Nem túl vidám vasárnap, de az idő legalább szép volt.

Mindenki szentje

Szentté avattak két pápát vasárnap reggel Rómában, Magyarországot az államfő vezette küldöttség képviselte, a miniszterelnök egyéni zarándokként vett rész – jelentős tömegek, koronás fők, népség, katonaság mellett – a jeles eseményen. Az egybegyűlteket az időjárás nem fogadta kegyeibe, esett ugyanis az eső. XXIII. János működésére már csak kevesen emlékeznek az élők közül, Péter 261. utóda 1958 és 1963 között volt a katolikus egyház vezetője, ellenben II. János Pál működése úgyszólván a szemünk előtt zajlott, és egybeesett a nyilvánosság forradalmi átalakulásával, így gyakorlatilag ő az első szent, aki sűrűn megfordult a háztartásokban, s így saját képet is őrizhet róla kortársaink erre fogékony halmaza: mindenki szentje.

Gratulált egyet vagy kettőt

Orbán Viktor egyetért, de a hangsúlyok kicsinyt máshol vannak. Szombaton Havasi Bertalan miniszterelnökségi sajtófőnök arról tájékoztatta a távirati irodát, hogy Joe Biden amerikai alelnök felhívta Orbán Viktort, hogy gratuláljon neki újraválasztása alkalmából, s ha már így összefutottak, áttekintették az ukrajnai helyzetet is. Ez szép és nemes dolog két ilyen világméretű és felelős politikustól, bár a 444.hu kicsinyt ront ezen a derűs összképen valamicskét.

És talán valamivel ennél is jobban árnyalja a képet, hogy a telefonozás híre a Fehér Ház honlapjára is kikerült, ahol viszont arról szól inkább a történet, hogy Biden tájékoztatta a szövetségest, hogy az USA hogyan is viszonyul Oroszország ez ügyben tanúsított magaviseletéhez, minek során Orbán Viktorral egyetértettek abban, hogy Putyinék megadják még ennek az árát. Nos, hogy mit ad meg Putyin, arról Orbánnak is vannak tagadhatatlanul elképzelései. Biden persze gratulált az ország 15 éves NATO-tagságához is – az ördög tudja, hogy utóbbi nem véletlenül valami figyelmeztetésféle-e. A gratuláció értékéről az is árulkodik, hogy szinte ugyanezzel a levegővel Biden Sobotka cseh miniszterelnököt is felhívta, hogy kiokosítsa Ukrajna vonatkozásában.

Mármost, ha neki is gratulált, akkor örülhetünk, hogy cseh barátaink még nálunk is feketébb seggűek, hiszen a derék Sobotka már január vége óta hivatalban van… De ez nem valószínű.

Tiszta szerencse, hogy Cliff Richard már 1968-ban gratulált Orbán Viktornak:

Mindent visz

A Kúria különösebb cicó nélkül utasította el az Együtt–PM bírósági felülvizsgálati kérelmét abban a kérdésben, miszerint nem túl nagy disznóság-e már a győztes töredékszavazatok intézménye a választási törvényben. A dolog úgy esett, hogy a Kúriának elkerekedett a szeme, csípőre tette a száját és széttárta a kezét, majd atyailag így szólt, kis barátaim, a felülvizsgálati törvényhez az kell, hogy valami jogszabályba ütközzön, megmondtátok beadványotokban, hogy milyen jogszabályba ütközés van itt? Nem mondtátok, kijárat balra. Hogy mi mit gondolunk a győzteskompenzáció nemes intézményéről, s mihez vezetett, az itt van felfektetve.

A tragédia árnyékában

Lemondott a dél-koreai miniszterelnök a kompkatasztrófa miatt – írja a BBC nyomán az index. Az államfő elfogadta a lemondást, de Csung Hong Von gyakorlatilag mégsem léphet le addig, amíg nem kezeli valahogy a katasztrófa hatásait. A gyakorlat, mármint ilyenkor lemondani, s a lemondást elfogadni a mondott kitétellel kétségkívül korrektnek tűnik, ám a küldetés lehetetlennek. Az ellenzék megfutamodásról beszél.

Halleluja!

Voltak már vidámabb vasárnapi híreink is, de megint Orbánék győztek, ez a gratulációs virbli azért tényleg nem semmi. Szóljon mindenkinek hát John Boutte elővezetésében a Hallelujah, szerintünk állat.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.