Nem büszkék már
Ez a nap is bekezdett erősen, azzal jött a borsonline, hogy levették a magyar miniszterelnököt Oxford dicsőségtáblájáról, ahol „a nálunk tanultak, nagy csávók lettek” elv szerint tartják nyilván a volt növendékeket. A magyar sajtó visszafogottabban Orbán-barát része persze egyből ráugrott a cuccra, az egyik úgy interpretálta, hogy semmi vész, hisz Mr. Beant is levették, a másik meg azt domborította ki, hogy a mi fiunk az egyetlen aktív politikus, akit kijjebb rugdaltak. Mi is felhívtuk a figyelmet a kázusra, de a kutya ott van elásva, hogy mit akarnak ezek az oxfordok? Orbán Viktor már régen levette őket a saját dicsőségtáblájáról. Egyrészt ki sem töltötte az idejét Oxfordban, mert sietnie kellett haza, nehogy a választás előtt megfúrja valaki a Fideszben (a kilencvenes választásról beszélünk). Másrészt ugyebár Soros György fizetett be neki Oxfordra, amire ugyancsak nem büszke ma már annyira a kis vezető. Nem vagyunk különösebben kétségbeesve, az már sokkal jobban bántana, ha Endeavour Morse-t vennék le az oxfordi tábláról. Orbán-ügyben viszont kicsinyt már előrébb járunk, azt várjuk, hogy Al- és Felcsútokon mikor húzzák le már az „akikre büszkék vagyunk” felzetű névsorból.
Hasít az ellenzék
Ami azt illeti, az ellenzék nekifeszült a napnak rendesen. Azzal nyitottak, hogy Horváth Csaba nagy bejelentést tesz. Erre azért felkapja a fejét az ember, hisz a csávó ilyenkor olyanokat szokott bejelenteni, hogy ingyenessé teszi a fővárosi tömegközlekedést meg hasonlók. Nem fogják elhinni, ma pedig átadott egy plakátot, nem akármilyen plakát volt ám, hanem óriás. Bélyeg nagyságú plakátot tán még Tarlós át bírna adni, de az óriás, az más.
Szerencsére aztán estére meglett végre a baloldal bivalyerős közös főpolgármester-jelöltje is, csak nem kötötték a nevét senki orrára. Majd szerdán megmondják. Miért nem mindjárt az önkormányzati választások után mondják meg? Ilyen tényleg nincs.
| ||
Batthyány ökre
Azt írja az index, hogy most már Orbán Viktor tudósai is besokalltak, s ez a Seszták miniszter nem megy le a torkukon. Egyfelől ez van, ha az ember túl sok Magyar Nemzetet olvas. Másfelől viszont ez a sesztákozás egy fikciós elemekkel gazdagon tálalt Orbán–Simicska-háború fedősztorija, amiből az következik, hogy a Pofaszőrök Batthyány Köre alighanem a Magyar Nemzethez hasonlóan a gonosz Lajos kezéből eszegeti a kockacukrot. Mit mondjunk, hajrá egyik, ne hagyd magad másik.
Marx
A nehéz éveket a Közgáz aulájában mellszoborként átsunnyogni igyekvő Charlie Marx is lebukott végre, s mehet a levesbe, mert ő már a múlt része valamelyik intézményvezető szerint. Védje meg Marxot mondjuk Tamás Gáspár Miklós, de az kész röhej, ahogy ez az ország a múltjával bánik: pont úgy, ahogy a jelenével. Hogy lesz ebből jövő? Ám mielőtt belesepednénk az önsajnálat mocsarába, tekintsük a méltatlanná vált szobor kisöccsének, Groucho Marxnak az esetét a tükörrel, és azzal át is köthetünk vonatkozó javaslatunkra: Párkányi Raab faragjon Marx helyére egy tündérszárnyú Matolcsyt, szárnyban úgyis erős, nem bánjuk, rakhat a fejire egy sast is.
Megszökött Szegedről
Király volt a halászlé, meg minden, éljen a Fidesz, de se szó, se beszéd, várja Vologya? Depardieu télakot vett a szegedi gondolattól, amikor finoman szólva is rangrejtve távozott.
Pedig maradhatott volna, ő legalább valaha volt nagy ember, született senkik közt ritka madár az ilyen.
