A Mikulás még csak a kapuk előtt áll, úgyhogy nem tévesszen meg senkit, ha ma éjszaka piros sapkás, kötekedő részegekkel találja szembe magát – náluk bizonyosan nem lesz szaloncukor. Ellenben a Magyar Tenisz Szövetség számára a mai nap sokkal édesebb lehetett még a holnapinál is.
| ||
Simicskó István sportért és ifjúságért felelős államtitkár, a budapesti Nemzeti Edzésközpontban tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy az idén 202 millió forintos állami támogatásban részesült a szövetség, ám ez valószínűleg csak zsebpénz, mert hozzátette, fontos, hogy növekedjen az utánpótlásbázis, az ehhez szükséges programok működtetéséhez pedig még jelentősebb hozzájárulás kell. Azonban aggodalomra semmi ok! Lesz pénz, van pénz! A kormány 2020-ig összesen négymilliárd forintos támogatást biztosít a teniszezőknek, nehogy már azt mondja bárki is, hogy az csak afféle úri huncutság lenne.
Széles Gábor is megmondta a minap, hogy ő is inkább a salak mellett voksol, például a golf ellenében. Még úgy is, hogy a világmegváltást is kilátásba helyező interjúból kiderült: világraszóló teniszpálya épül annak a szállodának a szomszédságában, ahol a csillagok számának növelése a dekoratőr feladata. Mindenesetre amíg izgatottan várjuk, hogy Tiger Woods tiszteletét tegye Zalacsányban, addig annak örüljünk, micsoda univerzális honvédelmi miniszterünk van. Hende Csaba ezen a hideg, de napfényes csütörtökön feledte a terepszínt, és noha nem húzott hawaii mintás klottgatyát, de azért jól átadta Szombathelyen az EPCOS Elektronikai Alkatrész Kft. tanműhelyét.
Persze van abban valami katonás, olyan „parancsra teljesítő”, hogy Hende azt mondta: „Magyarország megújításának kulcsa a munkaalapú gazdaság”. Annyi szent, hogy ez ám egyenes beszéd! Pláne, ha összevonjuk azzal, amit viszont Orbán Viktor mondott a parlamentben, az ötszázezredik külhoni magyar állampolgársági eskütételén: „2010-ben végre sikerült levernünk azt a lakatot Magyarország kapujáról, amit a XX. század helyezett rá. Levertük a lakatot, és kitártuk az ajtót, hogy minden magát magyarnak valló ember be tudjon lépni rajta.” Világos. Azért kellett leverni a lakatot, mert a kulcsot a munkaalapú gazdaságban felejtették.
A legnagyobb örömünkre Tőkés Lászlónak is volt ma néhány cukros szava, ő azzal jött, hogy „sem a jövő évben esedékes magyarországi parlamenti választáson, sem az európai parlamenti választáson nincs helye az erdélyi magyarok pártoskodásának”. Az utóbbit még értjük, de vajon mire gondolt püspök úr azzal, hogy idehaza se pártoskodjanak az erdélyi magyarok? Csak nem arra, hogy elég egy párt is?
