Orbán Viktor megsértődött – Bohóc overdózis és egy f_sz a hétvégén!

  • narancs.hu
  • 2014. november 16.

Hírnarancs

A jó Jobbik megmenti a hajléktalanokat, a sajtószabad Orbán kiakad, Németh Szilárdból megint a hülyeség tört fel. Éljenek a hétköznapok!

Az emberarcú Jobbikkal indult a hétvége, a párt Kocsis Mátét kérte fel, indítson vizsgálatot amiatt, hogy meghalt egy hajléktalan a Blaha Lujza téri aluljáróban. Ezt írták szombat délelőtti közleményükben: „A főváros közterületei, így aluljárói bizonyos hányadán az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilos. A Blaha Lujza téri aluljáró ezen közterületek közé tartozik. Felvetődik a kérdés, hogy mely szerv mulasztotta el intézkedési kötelezettségét akkor, amikor a közterület ellenőrzési kötelezettségének nem tett eleget, vagy éppen eleget tett, azonban nem kezdeményezett intézkedést az ott fekvő hajléktalan személlyel szemben. Az intézkedés megkezdésével ugyanis akár a halál beállta is elkerülhető lett volna.” Eddig ugyan nem sok jelét láttuk, hogy a párt a hajléktalanok jogaiért emelte volna fel a szavát, úgyhogy örülhetnénk is e humánus megnyilatkozásnak, ám azért érdemes azon elgondolkodni, valójában mi a baja a pártnak. Az, hogy embertelen körülmények között pusztult el egy szerencsétlen ember, vagy az, hogy az eset ott történt, ahol neki nem is lett volna szabad meghalnia?

false

 

Hogy mennyire nem történt semmi szombaton, jól mutatja, hogy a legnagyobbat Németh Szilárd gurította azzal a kijelentésével, miszerint André Goodfriend valójában Gyurcsány Ferenc bábja, ugyanis Gyurcsány meg akarja dönteni a kormányt. Németh kirohanására a DK imigyen vágott vissza: „A Demokratikus Koalíció azt ígérte, hogy az Orbán-rezsim legádázabb ellenfele lesz, örülünk, ha ezt Orbán Viktor és haveri-üzleti köre is felismerte. Eszerint cselekszünk a jövőben is, ezt meg tudjuk ígérni.” Goodfriend viszont nem szólalt meg, ez még kapóra jöhet Némethnek, és a többi hasonló megélhetési paranoiásnak.

Sport. A Blikk.hu Zombori Sándor egykori labdarúgót idézi, aki élő adásban „f.szozott”. „Nagyon sok volt az oldalf.sz – mondta – oldalpassz helyett – a Sport1 televízió stúdiójában Zombori, aki öt hónapos eltiltása után augusztusban tért vissza a képernyőre. A büntetését azért kapta akkor a szakértő, mert márciusban az idegenlégiósok miatt felidézte Mészöly Kálmán (73) botrányos kijelentését az afrikai játékosokkal kapcsolatban, amikor azt mondta, valaki leesik a fáról és már itt játszik nálunk” – írják. Tényleg, miért kell bántani a magyar labdarúgást?

És miért kell bántani Orbán Viktort? A miniszterelnök szemétszedője, Havasi Bertalan igen hosszú közleményben ismertette, hogyan követett el „megengedhetetlen nyomásgyakorlást” a Die Welt Orbán Viktorral szemben. Az ügyről kicsit másképp számolt be a hvg.hu, ám bármi is történt, úgy véljük, nem lett volna ebből ekkora cirkusz, ha Magyarországon minden a legnagyobb rendben lenne. Különben meg hol van Havasi meg Orbán, amikor a hazai közmédia mindennapos disznóságai kerülnek terítékre? Vagy az más, ha ők gyakorolják a „megengedhetetlen nyomást”?

Inkább hallgassanak több mint 15 éves popzenét.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.