Ungarische Gulyás – Röpülnek a pofonok és a vezetők

  • narancs.hu
  • 2014. július 13.

Hírnarancs

Forr a világ bús tengere: Németország nyerte a labdarúgó-világbajnokságot, ezért idő előtt távozik a kancellár. Ó magyar! Ádáz Erynnis: tüntetett a DK. S a föld lakóit vérbe mártott / Tőre dühös viadalra készti: Izrael és Ukrajna háborúban áll. Gyere vissza Berzsenyi, legalább egy hétvégére, minden meg van bocsátva.

Ha uborkaszezon van, hívja ki Gyurcsányt vagy Gulyást, vagy ha igazán nagyralátó, akkor mind a kettejüket, s menten lesz min rágódni – kis ország, kis megoldások a hírszárazságra. Nagy ország, nagyobb megoldások: a Spiegel nem viccel, egyből a kancellárt meneszti, kezdjünk itthon!

A hétvége műtárgya

Szóval, az a helyzet tisztelt egybegyűltek, hogy aki szembeköpi az elveit, avagy vizet prédikál, miközben bort nyakal, az előbb vagy utóbb megnézheti magát. Így járt a DK is, amikor a sűrűn és átélten cigányozó rendőrt választotta Miskolcon polgármesterjelöltjének, mely derék cselekedetéért azonmód – önszerveződéses alapon – be is jelentkezett egy jó nagy pofonért a főváros közepén. Momentán úgy fest, hogy a mondott pofont ugyan Gulyás Márton kapta, ám azt alighanem túléli, viszont a DK megsorozta önmagát, melynek során megrendítő ütéseket is vitt be magának, legalábbis a választási kampány óta folyó „Ki ebben az országban az igazi baloldali?” címen meghirdetett tréfás vetélkedőben. Persze tudjuk, hogy Gyurcsány, mint afféle „Kelj fel, Ferenc!” a magyar politikai élet legvirulensebb túlélője, de azért az nem volt szép tőle, ahogy Facebook-bejegyzésében önhívei ellen fordult. Innen könyörgünk, azok a szerencsétlenek, akik ott lökdösték a magát politikai performanszban törő Gulyást, csak a főnököt védték a maguk – nos, kétségkívül szerény – eszközeivel. Talán nem kéne „romabűnözésről” beszélni, s akkor nyugodt lenne a híveink lelkiismerete, s nem is lökdösődnének, s nem is csupán azért nem, mert nem lenne kit. Persze szólhatott volna valaki a főnöknek, hogy nem olyan nagy hatalom az a miskolci bürgermajsztorság, hogy érdemes lenne korábbi szavainkat kiforgatni, megtagadni érte. Hát, nem szóltak, így jártak. De, hogy nem csak a magukra hagyott rajongók vannak zavarban, az agytröszt is meg van saját magától lőve kicsinyt, az is faktum. Vajon mi a bánatért kellett az egészbe az Együtt–PM-et is belekeverni? Rejtély. Hacsak nem azon nemes érzületből, ha mi már úgysem tudunk jól kijönni ebből a… khm, kellemetlen szituációból, legalább ők erősödjenek általa. Áh, ez mégsem hangzik túl valószínűnek.

Ha már műtárgy

A másik oldal valamiért szó szerint próbálja értelmezni a hol átadott, hol becsukott Várbazárt, s megkínálták vele régi kedvencünket, a CBA-t. Hát, persze, az úgy lehetett, hogy Orbán Viktor elképzelte magának a Várba költözést követő életét, leviszem a kedvest beatmisére a Mátyás-templomba, játsszon valami szépet neki az Attis, ha már úgy szereti, aztán stadiont építtetek a Dísz térre, leugrok focizni egyet, oszt’ jól kifáradok, megéhezek, s nézek rémülten, hogy innen valami hiányzik. Egy Tesco? Neeeem! Egy Auchan, ahol épp uborkaszezont tartanak? Neeeem, nem szeretem én az uborkát. A kolbászt szeretem, legyen CBA is a váramban!

Az egyiké a Vár, a másiké a Vary

Pálfi György sikert sikerre halmozott a Becherovka hazájában Szabadesés című filmjével, melyben Molnár Piroska egy csomószor leugrik a hetedikről. Állítólag Andy G. Vajna azért kekeckedik a rendező Toldi Miklósról forgatandó filmjével, mert Molnár Piroska egyszer sem mondja jelzett tevékenysége közben, hogy „leugrom a CBA-ba”. Bár ezt az értesülésünket még nem sokan erősítették meg, ám az tény, hogy Pálfi lett a fürdőhely legjobb rendezője, s a zsűri és a megjelent filmforgalmazók díját is hazahozhatja Szlovákia érintésével.

NSZK-ból a Balatonra

false

Ismerik azt a híres westernfilmet, amiben a híres énekes, Johnny Cash és a híres színész, Kirk Douglas egy arénában párbajoznak a harang megkonduló szavára? A tét egy zsák pénz vagy a halál (Pisztolypárbaj, 1971, rendezte: Lamont Johnson). Nos, az értő néző a tűizgalmasra kihegyezett lövöldözés előtt már pontosan tudja, hogy ki nyer, pontosabban ki veszít, az, aki a tíz perccel korábbi párbajjelenetben nyert, az veszít. Tehát ha hihetnénk Hollywood isteni igazságszolgáltatásának, akkor Argentína nyerné a labdarúgó-világbajnokságot, hiszen a németek már Brazília elkalapálásával följutottak a csúcsra, Argentína viszont nem csinált még semmit, most tehát ők jönnek. Ám mi nem hiszünk Hollywood isteni igazságszolgáltatásában, két okból. Először is azért, mert az uborkaszezon igazságában hiszünk: azt írja a Spiegel, hogy Angela Merkel idő előtt leköszön. Magyarul, Németország simán világbajnok lesz, s a pofon majd utána jön valamikor. Másodszor viszont, s nyugodtan mondhatjuk, legfőképpen azért nem hisszük, hogy Argentína nyer, mert már láttuk a meccset, Németország nyerte 4:0-ra, oszt’ jó napot, nyilván csakis azért, hogy bosszantsák a közönség soraiban helyet foglaló Orbán Viktort. Az eredmény biztos tudatában tehát mindenki húzhat nyugodtan a Balaton Soundra, meg is mutatjuk miért. Vagyis kiért. Azt is elárulhatjuk előre, hogy az illető kicsit jobban fest, mint mondjuk Schweinsteiger…

Végül a való

Miközben nálunk állnak a bálok, háború folyik Izraelben és Ukrajnában.

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.