Ungarische Gulyás – Röpülnek a pofonok és a vezetők

  • narancs.hu
  • 2014. július 13.

Hírnarancs

Forr a világ bús tengere: Németország nyerte a labdarúgó-világbajnokságot, ezért idő előtt távozik a kancellár. Ó magyar! Ádáz Erynnis: tüntetett a DK. S a föld lakóit vérbe mártott / Tőre dühös viadalra készti: Izrael és Ukrajna háborúban áll. Gyere vissza Berzsenyi, legalább egy hétvégére, minden meg van bocsátva.

Ha uborkaszezon van, hívja ki Gyurcsányt vagy Gulyást, vagy ha igazán nagyralátó, akkor mind a kettejüket, s menten lesz min rágódni – kis ország, kis megoldások a hírszárazságra. Nagy ország, nagyobb megoldások: a Spiegel nem viccel, egyből a kancellárt meneszti, kezdjünk itthon!

A hétvége műtárgya

Szóval, az a helyzet tisztelt egybegyűltek, hogy aki szembeköpi az elveit, avagy vizet prédikál, miközben bort nyakal, az előbb vagy utóbb megnézheti magát. Így járt a DK is, amikor a sűrűn és átélten cigányozó rendőrt választotta Miskolcon polgármesterjelöltjének, mely derék cselekedetéért azonmód – önszerveződéses alapon – be is jelentkezett egy jó nagy pofonért a főváros közepén. Momentán úgy fest, hogy a mondott pofont ugyan Gulyás Márton kapta, ám azt alighanem túléli, viszont a DK megsorozta önmagát, melynek során megrendítő ütéseket is vitt be magának, legalábbis a választási kampány óta folyó „Ki ebben az országban az igazi baloldali?” címen meghirdetett tréfás vetélkedőben. Persze tudjuk, hogy Gyurcsány, mint afféle „Kelj fel, Ferenc!” a magyar politikai élet legvirulensebb túlélője, de azért az nem volt szép tőle, ahogy Facebook-bejegyzésében önhívei ellen fordult. Innen könyörgünk, azok a szerencsétlenek, akik ott lökdösték a magát politikai performanszban törő Gulyást, csak a főnököt védték a maguk – nos, kétségkívül szerény – eszközeivel. Talán nem kéne „romabűnözésről” beszélni, s akkor nyugodt lenne a híveink lelkiismerete, s nem is lökdösődnének, s nem is csupán azért nem, mert nem lenne kit. Persze szólhatott volna valaki a főnöknek, hogy nem olyan nagy hatalom az a miskolci bürgermajsztorság, hogy érdemes lenne korábbi szavainkat kiforgatni, megtagadni érte. Hát, nem szóltak, így jártak. De, hogy nem csak a magukra hagyott rajongók vannak zavarban, az agytröszt is meg van saját magától lőve kicsinyt, az is faktum. Vajon mi a bánatért kellett az egészbe az Együtt–PM-et is belekeverni? Rejtély. Hacsak nem azon nemes érzületből, ha mi már úgysem tudunk jól kijönni ebből a… khm, kellemetlen szituációból, legalább ők erősödjenek általa. Áh, ez mégsem hangzik túl valószínűnek.

Ha már műtárgy

A másik oldal valamiért szó szerint próbálja értelmezni a hol átadott, hol becsukott Várbazárt, s megkínálták vele régi kedvencünket, a CBA-t. Hát, persze, az úgy lehetett, hogy Orbán Viktor elképzelte magának a Várba költözést követő életét, leviszem a kedvest beatmisére a Mátyás-templomba, játsszon valami szépet neki az Attis, ha már úgy szereti, aztán stadiont építtetek a Dísz térre, leugrok focizni egyet, oszt’ jól kifáradok, megéhezek, s nézek rémülten, hogy innen valami hiányzik. Egy Tesco? Neeeem! Egy Auchan, ahol épp uborkaszezont tartanak? Neeeem, nem szeretem én az uborkát. A kolbászt szeretem, legyen CBA is a váramban!

Az egyiké a Vár, a másiké a Vary

Pálfi György sikert sikerre halmozott a Becherovka hazájában Szabadesés című filmjével, melyben Molnár Piroska egy csomószor leugrik a hetedikről. Állítólag Andy G. Vajna azért kekeckedik a rendező Toldi Miklósról forgatandó filmjével, mert Molnár Piroska egyszer sem mondja jelzett tevékenysége közben, hogy „leugrom a CBA-ba”. Bár ezt az értesülésünket még nem sokan erősítették meg, ám az tény, hogy Pálfi lett a fürdőhely legjobb rendezője, s a zsűri és a megjelent filmforgalmazók díját is hazahozhatja Szlovákia érintésével.

NSZK-ból a Balatonra

false

Ismerik azt a híres westernfilmet, amiben a híres énekes, Johnny Cash és a híres színész, Kirk Douglas egy arénában párbajoznak a harang megkonduló szavára? A tét egy zsák pénz vagy a halál (Pisztolypárbaj, 1971, rendezte: Lamont Johnson). Nos, az értő néző a tűizgalmasra kihegyezett lövöldözés előtt már pontosan tudja, hogy ki nyer, pontosabban ki veszít, az, aki a tíz perccel korábbi párbajjelenetben nyert, az veszít. Tehát ha hihetnénk Hollywood isteni igazságszolgáltatásának, akkor Argentína nyerné a labdarúgó-világbajnokságot, hiszen a németek már Brazília elkalapálásával följutottak a csúcsra, Argentína viszont nem csinált még semmit, most tehát ők jönnek. Ám mi nem hiszünk Hollywood isteni igazságszolgáltatásában, két okból. Először is azért, mert az uborkaszezon igazságában hiszünk: azt írja a Spiegel, hogy Angela Merkel idő előtt leköszön. Magyarul, Németország simán világbajnok lesz, s a pofon majd utána jön valamikor. Másodszor viszont, s nyugodtan mondhatjuk, legfőképpen azért nem hisszük, hogy Argentína nyer, mert már láttuk a meccset, Németország nyerte 4:0-ra, oszt’ jó napot, nyilván csakis azért, hogy bosszantsák a közönség soraiban helyet foglaló Orbán Viktort. Az eredmény biztos tudatában tehát mindenki húzhat nyugodtan a Balaton Soundra, meg is mutatjuk miért. Vagyis kiért. Azt is elárulhatjuk előre, hogy az illető kicsit jobban fest, mint mondjuk Schweinsteiger…

Végül a való

Miközben nálunk állnak a bálok, háború folyik Izraelben és Ukrajnában.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.