Amikor Sztupa és Troché hozzáláttak az átkereszteléshez, számos határidő szorongatta őket, mindenki azt harsogta: tegnapra.A kezdeményezés a Maharttól indult, kutatásaik során arra jutottak, hogy csökkenti a kis átkelő hajók iránti utasbizalmat, hogy a hét törpék közül legalább négynek nagyon hülye neve van. Beadvánnyal fordultak az agitprop osztályhoz, anyja neve, három példányban, kelt mint fenn, vezérigh. Idézet a feljegyzésből: vegyük például a Szundi motoros esetét, amikor a tudatalattiban könnyen megtelepedhet, hogy majd jól elalszik szerencsétlen Csepel és Budafok-Háros között félúton, bedobja a szunyát, s belefullad a Dunába, közönségesen elsüllyed, annyi ilyen balesetről olvasni a sajtóban, a kétforintos menetjegyek sem számítanak olcsónak, így aztán sokan választják azt a megoldást, hogy a Varga Jenő térről bevillamosoznak a 43-assal, s átsétálván a Petőfi hídon a korszerű HÉV alig tíz perc alatt a Vasmű 1-es kapujáig röpíti őket, azonos költségek – havi bérlet esetén megtakarítás – mellett jóval nagyobb a biztonság, ami még a megnövekedett menetidőt is kompenzálja. Morgónak morog a motorja, aztán lefullad, mi meg belefulladunk, illusztrálta mondandóját újabb szemléletes példával a beadvány. Ha viszont a viszonylatot, tegyük fel – bár ez a szakemberek dolga – Prohornak hívnák, akkor nemcsak a szovjetes hangzás, hanem a kellő komolyság is garantálná az utasforgalom számosságának a helyreállását. Ugyanakkor a vidámság is megmaradhatna, mert a kellemes utazás alapfeltétele a jó hangulat: az, hogy Tudor, Vidor és Prohor akusztikailag és verstanilag is támadhatatlan, ilyenformán arra kérjük a tisztelt hatóságot, hogy Szundit, Hapcit, Morgót, Trevort és Kukát nevezzék át haladéktalanul. Van egy Szende nevű átkelőnk is, de nyolc törpéről nincs tudomásunk, noha nevezett a Szabadság híd felújítása miatt épp a Dimitrov és a Gellért terek között teljesít szolgálatot.
Pénteken (10-én) esti fél kilenc előtt a Duna tévé, David Thewlisszel egyetemben egy Priestley-dráma érthetően brit tévéváltozatával (Váratlan vendég) nyitogatja szívünk lakatját. De legyünk mi a briteknél is brikettebbek, s kilenckor ugorgyunk merészen a Film Caféra, ahol Az elszánt diplomata veti magát az események nyomába. Láttunk már jobb Le Carré-adaptációt is, de aki tévézik, beéri a kevéssel is.
Szombaton legyen az anyánk Kim Basinger, mert tudja minden pasinger, csak úgy jó a kefir, ha Marslakó az ember, illetve a mostohája, a Film Cafén (nyilván a café mellé) este hét előtt már Pischingert is osztogatnak vagy lehet nyerni, ha beküldesz két Szilágyi Györgyöt.
Vasárnap sem tudjuk kikerülni e heti kedvencünket, a Film Cafét, mert már déli háromnegyed egykor az arcunkba tolja a Flörti dancinget. Nem röhög! Ian McShane és Olivia Colman is van benne!
Kedden már új szelek fújdogálnak, melyeken van szerencsénk a Paramount Channelre evezni, mert ott meg a Jackie Brownt adják, amiből ha kihúznánk szegény Robert De Nirót, egész jó film lenne háromnegyed tizenegykor.
Csütörtökön pedig újra átélhetjük azt a feledhetetlen pillanatot, amikor Csivitel berúgta a filmművészet ajtaját Okwe hű megformálójaként a Gyönyörű mocsokságokban. HBO, este nyóc. Kalap, kabát. No tv!
