Interaktív

Tavaly november közepén járta be a hír a magyar sajtó egy részét, hogy Geszti Péter újra rádiózni kezd. És valóban, néhány nappal később, november 20-án délelőtt el is startolt a Geszti Péter Special, azaz a GPS a Sláger FM hullámhosszán. De hogy valóban hír volt-e ez, az épp annyira kétséges, mint az, hogy a GPS igazi rádióműsor lenne.

Az internet leegyszerűsítette a tartalom-előállítást és a hozzáférést az információhoz. De mi lesz az adatokkal tíz, ötven vagy száz év múlva? A bitek meglepően gyorsan pusztulnak – és a tudománynak még nincs válasza minden ebből fakadó kérdésre.

„Az a baj az ilyen emlékekkel, hogy az ember már nem arra emlékszik, ami történt, hanem arra, hogy is mesélte ezt el húsz évvel ezelőtt…” – életútinterjújában a néhai Réz Pál fogalmazta meg ily egyszerűen és bölcsen a visszaemlékezés műfajának jószerint megkerülhetetlen buktatóját, ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindenkiből törvényszerűen Dózsa László válik, amint a saját életének elmesélésébe fog.

„Sajtótörténeti pillanat” – ekként hirdette és ünnepelte az Echo Tv, hogy másfél évtizednyi szünetet követően újra összeállt a nagy csapat, a Sajtóklub válogatott társasága, és mint egy sereg más szertelen túlzás, úgy e tódítás mélyén is rejlik valamiféle valóságalap.

Aki szerint van annál fontosabb kérdés a magyar rádiózásban, hogy Sebestyén Balázs hol folytatja reggeli szájtornagyakorlatait, az valószínűleg nem tekert át sehová a Bartókról az elmúlt tizenöt évben.

Hadd kezdjem egy rövid vallomással: Havas Henriket piszkáltam már eleget, s igazán nem állt szándékomban vele újra foglalkozni.