Amikor Sztupa és Troché szekérrel mentek egyik helyről a másikra, egyik városból a másikba, egyik faluból a másikba, az egyfelől elég régen volt, nem volt még személygépkocsi, repülő, de bizonyos alkalmakkor még vonat se, ha meg az már volt, vasparipának hívták, ami azért mégiscsak röhejes. József Attila alávetette magát a vasparipának; jó, hogy nem a magját vetette alá a vasparipának. Milyen magját, milyen magját? Az egész Magvető Kiadót. Másfelől viszont szerfelett rázós volt, minden göröngyön nagyot zökkent a szekér, s üljenek bár keresztbe fektetett pallón, vagy csak úgy a saroglyában, akkorát lökött rajtuk, hogy az út végére bizonyosan kék-zöld volt a seggük, és le is horzsolódott sok helyütt. Mindig fújt a szél vagy esett az eső, s jó, ha ilyenkor egy ponyvás szekér akadt, de hát az sem sokáig állott ellen. Uzd és Borjád között Kölesdnél már mint az öntött ürgék, úgy kucorodtak egymáshoz. Ha megálltak valami… izé, dehogy volt arra csárda, az csak egy ilyen szó, düledező viskó vagy bandzsa kalyiba, afféle bungi adódott. Itt találkoztak Bickerstaff Izsákkal meg a hátramozdítójával, a kis Pöszkével vagy Pöszikével. Olyanok voltak azok, mintha az agg Jókai és fiatal színésznője az összesereglett vendégek tiszteletére, eljött akkor mindenki, még az aggastyán Petőfi is Barguzinból, az bírta ám a szekerezést, bár akkor már járt a vonat Barguzin Centrale – Kőbánya Kispest, onnan delizsánsszal Füredre, na, szóval ezeknek a tisztelt és furcsa egybegyűlteknek Maurus és Bellácska az Addams Familyből adtak elő részleteket, némelyiket ráadásul angolul. Jó időben tehát, amikor Sztupa és Troché nevezett alfelüket sűrűn simogatván lekászálódtak rettentő szekérzetükről, mindig ott ültek ezen örökbunki előtt Izsák és kicsinyded társa, ettek-ittak, mint akinek semmi gondja, csak János vitéz lieblingsspeise. Hogy honnan került nekik, azt csak az ördög tudta tán, Sztupa és Troché szíves érdeklődésére a kevéssé informatív hátramutogatás volt a válasz, onnan jött, s arra távozott, aki hozta, de inkább mintha mégis a földből nőtt ki volna az illető. S voltaképpen kicsiny kordénk is így tett, fölkérdeznénk hát magunkat kegyedék szomszédjának a szekérre, mert annyi szépet hallottunk már Uzdról, hát még Sárszentlőrinc térnek is beillő széles főutcájáról. Sztupánál és Trochénál meg bizony hízelkedéssel nagyon is sokra lehetett menni.
Pénteken (9-én) este nyolckor hozakodik elő a Cloverfield Lane 10-zel, igyekvő amcsi trillcsi angol beütéssel (túlzás, tán csak a címben) és John Goodmannel, s hát New Orleansban vették állítólag fel, aminek az égvilágon semmi jelentősége, de John Goodman híveinek mégis megmelengeti a szívit. Lesz Vasember is a ViaSat3-on, s meg is tetszik nekik, eztán vagy kell, vagy se is adják, ez a vasember persze nem a Márványember rokona, igaz, azzal sem járnánk jobban.
Szombaton az Andytévé A keresztapa III-at vetíti, ami tulajdonképpen egy kedves marhaság, bár leölnek benne mindenkit a vérbe, mint régen, de mégis olyan, mint egy kedélyes érettségi találkozó a helyőrségi veteránklubban. Jönnek a trotlik, s kilyuggatják egymás ráncos bőrét trotillal, majd a néző elmorzsol egy könnycseppet, de szép is volt. Nem volt szép, Magyarországon kivált nem, mert itt A keresztapa másik arca c. olasz paródiából, illetve a Rakéta regényújságból lehetett csak tájékozódni az efféle huncutságokról, ti. fiatalon. Tényleg, A keresztapa másik arcát mér’ nem adja egyik tévé se soha. A ViaSat3 persze megint a Vasembert adja, az egyet is meg a kettőt is, ami ilyenformán már nyilvánvalóan Avasember.
Vasárnap este negyed nyolckor még gyorsan belekapunk a Hairbe az M3-on, aztán kezdődik Daniel Birthday-Lewis születésnapja, amit a Paramount Channel tíztől ünnepel Az utolsó mohikánnal és az Apám nevében.
Kedden a Cinemaxon éjfél után Ostia játszik a Ne légy rossz című krimiben.
Szerdán meg valaki elnézi a házszámot a Paramounton, s lesugározza a Kellemes húsvéti ünnepeket. Kari, Tatapó, ilyenek, kiskomám! Már a tévében sem lehet megbízni.
