A Sláger FM (1989 és 2015 között Juventus Rádió) tavalyelőtt új tulajdonoshoz, a Radu Morar vezette Tematic Media Grouphoz került, és elkezdett célzottan egy konkrét hallgatói rétegre fókuszálni. A 30 és 59 közöttiek pedig, ha hinni lehet a felméréseknek, meg is hálálták ezt, hiszen tavaly Budapesten (ahol fogni lehet a csatornát) naponta nagyjából félmillióan hallgatták közülük a Slágert, amivel ez lett a korcsoport legnépszerűbb adója. Morar egy interjúban azt is elárulta, hogy felmérték a zenei preferenciákat is, és az alapján lőtték be az adó muzikális arculatát a ’80-as, ’90-es évek popzenéjére. De még a műsorvezetői kar is javarészt ebből az időszakból ismerősen csengő nevekből állt össze: reggeli adást vezet Abaházi Csaba és Vágó Piros, de feltűnik a színen Dénes Tamás és Várkonyi Attila, alias DJ Dominique is. Ebbe a képletbe pedig nyilván csont nélkül beleillik a megidézett kor prominens magyar médiaszemélyisége, a műsorvezető-popsztár-dalszerző-kreatív Geszti Péter is. Sőt nem csak beleillik, de a novemberi bejelentéssel egy csapásra ő lett a csatorna reklámarca, vezéralakja és hallgatómágnese. Hogy mitől lett mégis meglehetősen izzadságszagú és sokszor bizony kínos a GPS vasárnap délelőttönként hallható százhúsz perce, arra elég gyorsan megtalálni a választ.
| ||
Vegyük például a legutóbbi adást: Geszti bevezetőjében összefoglalja húsz másodpercben, hogy miről nem fog beszélni (ezek a hét fontos hírei: hóhelyzet, Putyin-látogatás, metróügy és társai), majd egy percig mesél egy jobbára érdektelen sztorit az új laptopjáról, aztán a Túr dö flanc (lábjegyzet: ez a fonetikus humorkodás is mennyire retró lett időközben) című Rapülők-slágerrel indítja útjára a műsort. Mindezek után bejelenti aznapi vendégét, akivel – a GPS célkitűzéseinek megfelelően – a ’90-es évek hangulatát igyekszik feleleveníteni: Schobert Norbertet, azaz Aerobik Norbit, ahogy egy nép anno megismerte. Ez így akár valódi műsor is lehetne, de az Emlékek kicsiny boltja névvel ellátott beszélgetős rész nem nagyon találja meg a maga célját, és elég hamar üres jópofáskodásba fut. Van itt minden, amihez valami félreértés miatt a kereskedelmi rádiók ragaszkodni szoktak: borzasztó háttérzene, az indokoltnál két oktávval magasabb beszédhang és sok-sok gépies kacaj. Geszti nagy rutinnal kérdez, de nem túl erős érdeklődéssel, a valódi beszélgetés helyén tátongó réseket meg közepesen elviselhető frappánsságokkal tölti ki jó iparosként. Mi ez itt, merül fel a kérdés a hallgatóban, életútinterjú, promó-riport, baráti traccsparti, bulvárintimkedés? És miért érezni, ahogy közelítünk a végéhez, hogy Geszti is már nagyon szeretné letudni az egészet?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk, és egy kis utánaolvasással azt is hamar kideríthetjük, hogy tulajdonképpen ez már a műsor indulásakor be lett jelentve: a GPS lényegében nem rádióműsor, hanem egy annak tűnő eleven reklámfelület, ahol a február végi Rapülők-„megashow” résztvevői és támogatói beszélgetésekbe bugyolálva promotálják a nagy eseményt. Ennek tudható be, hogy Geszti stabilan hárompercenként beidéz egy-egy Rapülők-szövegrészt, akár a lehető legkevésbé odaillő módon, illetve az is, hogy nemcsak a műsor elején, hanem a közepén és a legvégén is az újra összeállt trió egy-egy dalát halljuk. Természetesen a nyereményjáték is erről szól, de még a Márta nénivel (Geszti édesanyja) folytatott beszélgetésben is felbukkan néhány Rapülők-strófa. A Sláger FM egyébként a koncert főtámogatója, az együttes tagjai pedig a minap Schobert nejénél melegítettek be a hóvégi produkcióra, amint arról az RTL Klub is beszámolt. Körbe van ez a dolog rendesen barterezve.
Semmi más célja nincs tehát a GPS-nek, mint a jegyek eladása. Persze nem mondhatjuk, hogy legalább a forma nem rendhagyó, ráadásul szinte nyílt lapokkal játszott üzleti ügyről van szó, tehát emiatt sem fintoroghatunk igazán. Csak hát rádióműsorként nem áll meg az egész, hiszen nem valami jó hallgatni. Arra pedig, hogy a koncert után is lesz-e még GPS, megvan a magunk erős tippje.
Sláger FM, február 5.
