Merthogy az őseredeti műsor indulása – még a Magyar ATV-n – tényleg sajtótörténeti pillanat volt: Bayerék teli szájas vonalassága és főleg otrombasága új színt és új szintet jelentett az ezredforduló televíziózásában. (Ez még akkor is az ő merőben kétes érdemük, ha műsoruk pandanját, vagyis Avar János, Bolgár György és a többiek rendszeresített eszmecseréjét ugyancsak szívesen elfelejtenénk e korszakból.) Ehhez képest a Sajtóklub újraindulása persze már semminő újdonságot nem ígérhet, hiszen a résztvevők manírjait és körkörös gondolatmeneteit már rég (és jószerint pártállástól függetlenül) unásig ismerheti minden egyes néző. Mi több, még Huth Gergely szereplése sem jelenthet meglepetést ebben a körben, pedig ő relatíve új fiú, aki a hajdani Sajtóklub indulásakor talán még csak napközis lehetett – igaz, ez a pesti srác mintha még ma is e szerepben repetázna.
Mindezzel együtt az újraindulást követő második adás mégis szolgált pár figyelemre méltó érdekességgel. Elsősorban azzal a frappírozó mozzanattal, hogy a Bayer által elővezetett Trump-eufóriát éppen a társaság legmélyebb gondolkodója, Bencsik András próbálta meg némi kis aggodalommal átszínezni. Trump „nyomasztóan őszinte” nyilatkozatai, vagyis az Európát lenéző és többek közt a NATO-t is idejétmúltnak ítélő szavai ezek szerint tehát mégsem föltétlenül a magyar jobboldal fülébe belemuzsikált kívánsághangverseny számai lennének. Ezen akár érdemes is lenne gondolkodni egy kicsikét, persze annál azért termékenyebb módon, mint ahogy azt a Piłsudski marsall egykori közép-európai terveit nyomatékosan ajánlgató Bayer tette.
A műsor másik érdekességének a mániás aránytévesztés új szintje bizonyult. Lovas István ugyanis sorra vett ötöt Udo Ulfkotte, vagyis a megvásárolt sajtót és a „menekültipart” kipellengérező publicista halálhíréről hírt adó német sajtóbeszámolók címei közül: és kérem szépen, mindegyikben ott szerepelt a „vitatott” jelző! „A nemzetiszocializmus alatt színesebb volt a német sajtó” – hangzott rögvest a kissé sommásnak tetsző ítélet, s persze Bencsik Andrásék szája hamar rájárt az elvtársazásra ebben a tárgyban is: „egyeztetik az álláspontjukat a német elvtársak”. Még szerencse, hogy a megyei lapoknak adott miniszterelnöki egyeninterjú témáját éppen csak futólag érintették ebben az adásban!
A kötelező gyakorlatok egyébiránt rendben lezajlottak: volt sorosozás szépen („miért hamisítjátok meg a Soros keresztnevét? …nézzétek meg az útlevelét”), egy kis libsizés úgyszintén akadt, de Izrael is megkapta a maga obligát kitérőit, és persze megállapíttatott az is, hogy a kismacskákkal és Gyurcsánnyal édelgő Vona Gábor árt a Jobbiknak. A megszokás által legitimált otrombaság közepette szinte már csak Bayer Zsolt selypítése tűnt változatlanul kriminálisnak, merthogy ilyen krónikus beszédhibával amúgy legfeljebb gyermekműsorokban lehetne szerepelni. Igaz, ott Bayer kedves fordulatai egyelőre még szokatlanul vennék ki magukat.
Echo Tv, január 16.
