tévésmaci

A rókamadár

  • tévésmaci
  • 2020. november 26.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché a hangutánzással kísérleteztek, rögös volt az útjuk, ám a kezdet meglepően sikeresnek bizonyult. Első lépésként ugyanis – mindent érdemes az alapoktól kezdeni – a saját hangjukat próbálták utánozni, s ezt szívós munkával tökéletesre is fejlesztették. Félreértés ne essék, nem egymás hangját utánozták megszólalásig hűen, hanem mint jeleztük, a sajátjukat. Troché olyan Trochét nyomott, hogy tényleg csak azok ismerték fel, hogy ez épp az utánzott Troché, akik mindennap hallották beszélni, s perfektül értették. Idegenek simán azt hitték, hogy ő maga beszél, amikor éppen utánozta magát. S el kell oszlatnunk egy további lehetőségét is a félremagyarázásnak: Troché nem paródiát adott elő, nem utánozta kedvenc gesztusait, pláne nem eltúlozva azokat, nem használta a rá jellemző fordulatokat, nem tett úgy, mint akinek ilyen-olyan szavajárása lenne, s nem vágott vicces pofákat sem. Egyszerűen csak beszélt, felolvasta a hangutánzási tankönyv BASF kazettán mellékelt szöveggyűjteményének tetszőleges részét, nem hátrálva a csapdákat rejtő nyelvtörőktől sem, holott azoknál buknak el a legtöbben, mert mindenki arra koncentrál, hogy egyáltalán ki tudja mondani, hogy teszem azt, sárga bögre görbe bögre. S ha ez már megy, akkor meg arra, hogy gyorsan is tudja mondani, hogy sárga bögre görbe bögre, sárga börge, görbe börge… így a hang tökéletes utánzására alig is marad energia. Szavamra, még leírni is nehéz, sárga bögre, görbe bögre. Sztupa a maga módján ugyanilyen példás előmenetelt tanúsított. Egy idő után maga Ómafa is csak nehezen jött rá, hogy most ki beszél, vagyis azt tudta, hogy ki beszél, csak az nem volt tiszta, hogy hogyan beszél, simán vagy épp utánozva magát. E kezdeti fázison előbb Sztupa lépett túl, amikor megtanulta utánozni Oskar Pi­schinger hangját. De pont ez a sikere késztette elgondolkodásra, mi szüksége lehet neki egy a századfordulón fénykorát élő bécsi cukrász, süteménygyáros hangjára? Besietett hát a legközelebbi, ám szerfelett gyanús bejzlibe, melynek portálja fölé az volt kiírva, hogy konditorei, hogy eloszlassa, vagy épp igazolja a kétségeit. És hát, csodát látott, meg sem kellett szólalnia, máris kitakarítatták a helyiséget, hellyel kínálták, s hoztak neki egy fejedelmi… igen, igen, Pischinger-szeletet.

Pénteken (27-én) este fél kilenckor – felteszem, a világ legtúlértékeltebb filmjeiből való válogatás nyitódarabjaként – a Cinemax 2 levetíti az Éjféli expresszt. Alan Parker (de ne feledkezzünk meg Oliver Stone kontribúciójáról sem) filmje a nyugati ember egyik sztenderd rémálmát viszi meglehetősen harsány színekkel vászonra, amivel nincs is nagy baj, egy álom jelenjen meg eltúlzott színekkel, de ha nem álomnak adják el, elkerülhetetlenül számon kérhetővé válik. Úgyhogy részemről legkésőbb 21.40-kor a fáklyásmenet, akkor kezdődik ugyanis a szám nélküli Cinemaxon az I. Péter király című 2018-as szerb film. Melyhez bevezetőül azonnal énekeljük el mindannyiunk kedvenc indulóját! Én kezdem: Marširala, marširala Kralja Petra garda, na még egyszer, marširala, marširala Kralja Petra garda, korak ide za korakom, a ja junak za barjakom, boj se bije, bije zastava, se vije za slobodu Srbije… és így tovább. Akinek a szövegkönyvében ehelyett tévesen a Megállj, megállj kutya Szerbia! szerepel, az forduljon az ügyelőhöz, vagy valamelyik másodasszisztenshez, kicserélik rögtön. De ha már a kutya szóba jött, rögzítem, hogy partizánkorunkban mi úgy énekeltük, hogy marširala, marširala drugo Tito garda.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.