Tévé

A stílustalanság maga - Magyar Krónika

Interaktív

Nem kétséges, sajtótermékről annyit még sosem beszéltek a hazai nyilvánosságban, mint a Kerényi Imre-féle Magyar Krónikáról. Vérmérséklettől függően váltott ki sokakból röhejt vagy fölháborodást a lap genezise, mindenki megírta erről a magáét, s jó ideig rágtuk közösen ezt a gumipitypangot. Aztán persze jöttek új vérlázítások meg a téma iránti természetes csömör, s a Magyar Krónika kiszorult a legtöbbünk látóköréből. Pedig a lap létezik, s pár hónapja immár tévéműsora is van a közszolgálatin, amivel más orgánumok nem dicsekedhetnek, szóval kijár némi figyelem e kivételes helyzetnek.

Figyelem! – ez az intés a szerkesztő nélküli műsor készítőinek is szólhatna, mert bizony a kacskaringós vonalvezetésű múlt szombati adás akár bakiparádénak is beillett volna. Jelmez, ruha, öltözködés, karnevál – alkalmasint ez lehetett a szándékolt vezérfonal, mely mentén haladva cifrábbnál cifrább dolgokra csodálkozhatott rá a néző meg a munkáját következetesen túlmosolygó műsorvezető, az itt olykor még álarcot is öltő Csőre Gábor. A műsor mindjárt egy rövid (és teljességgel a levegőben lógó) bejátszással indult a Római Karnevál (helyesen Római karnevál) című 1974-es tévéjátékból: „rendező: Hubay Miklós”. Nos, ő ugye az író volt, a rendező pedig Szőnyi G. Sándor, ám ezen a botláson kár is lenne fennakadni, mert kisvártatva már a stílustanácsadó Schiffer Miklós okosságait halljuk: „gondolj, mondjuk, egy lovagkori (!) filmre, csak A négy (!) test­őrre”. Az öltönyviselet mellett kiálló úriember azt is megállapítja, hogy „a casual [viselet] mint egy pergőtűz terjed”, de e képzavarnál is murisabb, hogy a régi eleganciát visszaóhajtó és így szívünknek oly kedves szavakra Csőre Gábor talpig topisan bólogat.

Azután megszólal egy „királyi (!) lovaglócsizma-készítő”, akinek komoly szerep jutott a ragasztott szakállak 2002-es filmeposza, A Hídember körül: ő gyártotta le az odavaló hiteles lábbeliket. „Hála istennek, Széchenyiről elég sok ábrázolás van, mint például a híres Székely Bertalan-festmény, a Hídavatás. Onnan tudtam rekonstruálni a csizmáját…” – mondja a derék kézműves, s mi már látjuk is, amint az álarcos műsorvezető a Nemzeti Múzeum lépcsőházában feltekint a nevezetes festményre: Than Mór Széchenyi és Deák kora című képére – merthogy Székely Bertalannak nincs Hídavatása. (Van ellenben egy faliképe a csizmás Széchenyiről, méghozzá a kecskeméti városházán.)

Szerencsére azért akadnak flottabb és főleg precízebb nyilatkozók is, mint például a történész Császtvay Tünde, ám még az ő megszólalásai alatt is fel-feltűnnek a képen a műsort végigkísérő és igen zavaró idézőjeles mondatok, melyekről csupán két dolog nem derül ki: hogy kiktől is származnak ezek a suta, gyakran vesszőhibás idézetek, illetve hogy mi közük az éppen tárgyalt témához? „Évszázadokon át Róma volt a karneválozás és a jelmezek központja, később Milánó és Velence is beszállt a versenybe” – olvassuk például a divattanácsadó öltönyhimnusza alatt, s ilyenkor akaratlanul is rábólintunk az egyik korábbi idézetre, mely pediglen így szólt: „A közönség előtt eldől minden, azaz a nézőkben is hasonló asszociációk ébrednek-e, mint az alkotókban.” Szentigaz.

Duna Tv, február 6.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.