A Wikipédia a világ több mint 250 nyelvén olvasható "szabad lexikon", melynek szócikkeit kezdetektől (azaz Amerikában 2001 eleje, Magyarországon pedig 2003 nyara óta) az internetezők írják és szerkesztik. Mindehhez pedig nincs szükség semmire: akár egyetlen kattintással, regisztráció és az anonimitás elvesztése nélkül éppúgy létrehozhat egy teljesen új szócikket a tizenkét éves iskolás, ahogy egy már létező oldalon kijavíthat egy helyesírási hibát az Akadémia rendes tagja.
A Wikipédia motorja egy open source, azaz nyílt forráskódú szoftver, melyet Jimmy Wales és néhány programozó hívott életre immár hét éve (Walesszel készült interjúnkat lásd: "Mindig akadhat egy nálad okosabb", Magyar Narancs, 2005. november 3.). Az open source szoftverek lényege, hogy forráskódjukhoz (a működésüket biztosító "programhoz") bárki ingyen, jogdíjak nélkül hozzáférhet, és szabad idejében (azaz fizetség nélkül) fejlesztheti. Az amerikai anyavállalat, a Wikimedia Foundation már 2001-ben kitette a netre az addigra már működő angol nyelvű Wikipedia magyar fordítását - ám ide hosszú ideig egyetlen igazi szócikk sem került fel. "A Wikimedia 14 nyelven kidobta a netre az üres Wikipediákat, mondván:
gyerünk, csináljátok!
De ez így nem működhet - nem lehet valamit úgy elindítani, hogy az elején nem fektetsz bele rengeteg energiát" - emlékszik vissza Gervai Péter (neten használt nevén Grin), aki 2003-ban vállalta, hogy az angol mintájára beindítja a magyar Wikipédiát. Néhány hónapig szinte egyedül - egy-két segítővel - töltötte fel a cikkeket: "Kellett úgy százötven lap, hogy bárki is hajlandó legyen egyáltalán a honlapon maradni. Ezeknek pedig legalább a felét a szabályok és irányelvek tették ki - folytatja Gervai Péter -: ha nincsenek egyértelműen megfogalmazva az alapvető célkitűzések, nem működhet a projekt."
A legfontosabb alapelvekben a magyarok is követik a Wikimedia Foundation iránymutatásait - például: a lexikont anonimok is szerkeszthessék, szabadok legyenek a licencek (a cikkeknek szerzőjük nincs, pontosabban mindenki szerzőnek számít, aki akár csak egyetlen karaktert is módosított bennük), ne legyenek reklámok az oldalon. Ám ezeken kívül semmi sincs kőbe vésve: országa válogatja, mennyire hasonlítanak a szabályok az amerikaiakéira, vagy hogy egyáltalán be akarják-e tartani őket. A magyarok - véli Gervai - a szabálytisztelőbb Wikipédia-használók közé tartoznak, bár a legprecízebbeknek (természetesen) a németeket tartják. Az első és legfontosabb szabály: lexikont kell csinálni, tehát a szócikkek tárgyának, stílusának, a kidolgozás módjának ehhez kell igazodni - minden másra ott a többi wikiprojekt (például a Wikiforrás, mely szabadon terjeszthető szövegek - törvények, alkotmányok, szépirodalmi művek - gyűjtőhelye; a Wikidézet, ahol különféle tematikák szerint olvashatók összegyűjtött idézetek; vagy épp a hetekben startolt Wikihírek - a teljes lista a http:// wikipedia.org oldalon található). Fontos követelmény a maximális objektivitás: magánvéleménynek helye nincs, az állításokat forrásokkal kell alátámasztani. Ha pedig nincs általánosan elfogadott közvélekedés, a Wikipédia-cikkben minden ellentétes forrást meg kell említeni - legalábbis a kútfő hitelességével arányban. De a hosszú és a Wikipédián bárki által elérhető szabályzat "paragrafusai" vonatkoznak a cikkek egységes kinézetére vagy épp a címadásra is; no, és legfőképpen a szerkesztők egymással való kommunikációjára.
Mert ez utóbbi a "wikipédisták" körében majdnem ugyanolyan fontos, mint maguk a szócikkek (az angol nyelvű Wikipedia nemrégiben el is nyerte az egyik legrangosabb díjat, melyet jól működő netes közösségek kaphatnak meg). Minden cikknek, sőt ezenkívül minden egyes regisztrált felhasználónak létezik egy úgynevezett vitalapja, ahol szabadon lehet értekezni a hibákról, kétes adatokról, és ahol üzenni lehet egymásnak. S ahogy a szócikkek szerkesztésének követéséhez és ellenőrzéséhez, úgy a viták moderálásához is szükség van különféle moderátorokra, tisztségviselőkre.
A teljesen szabad hozzáférés nem meglepő módon lehetőséget ad az "oda nem illő tartalmaknak" is. Közülük a legegyszerűbb az úgynevezett vandalizmus, mikor egy felhasználó önmaga szórakoztatására olyasmiket helyez el egy szócikkben, mint például "hülye, aki olvassa" vagy egyszerűen csak
"dhgjzasxtf"
Az ilyen hozzátoldásokat akárki törölheti, de jó néhányan - az önkéntesen jelentkező "járőrök" - vállalták, hogy rendszeresen követik a változásokat, és adott esetben visszavonják őket. A pillanatnyilag regisztrált 55120 (de nagyrészt nem aktív) tag közül pedig huszonhatan rendelkeznek adminisztrátorjogokkal, amelyek inkább technikai lehetőségek. "Nem árt tudni, hogy adminnak lenni nem valami kívánatos dolog, hanem leginkább azt jelenti, hogy a Wikipédia takarítói vagyunk; kitöröljük a beáramló szemetet, és kitiltjuk a vandálkodókat... Persze szabad időben, ingyen és bérmentve, ugyanúgy, mint a cikkszerkesztésnél, csak ez kevésbé élvezetes" - mondja a Narancsnak SyP, aki mindezek miatt csak többszöri felkérés után vállalta el a feladatot.
Az admin egyik legfontosabb és a nagyközönség által is leginkább észlelhető feladata a viták eszkalálódásának megelőzése. "Olyan gyakorlatilag nem létezik, hogy valami ne lenne vitás kérdés - állítja Gervai Péter -, biztos, hogy még a pacsirták nemi életéről is homlokegyenest az ellentétét fogja gondolni valaki, mint a cikkíró." Ilyenkor jön a vitarendezés: legegyszerűbb esetben rábeszélik a két szerkesztőt, hogy mindkét vélemény szerepeljen a szócikkben, megfelelő forrással alátámasztva. Ha azonban makacsabbak, akkor kialakulhat a "szerkesztési háború": vagyis amikor két vagy több felhasználó többször egymás után törli a másik szerkesztését, és visszailleszti a sajátját. Ilyenkor el lehet némítani őket egy időre, vagy akár meg lehet szüntetni ideiglenesen az adott lap szerkeszthetőségét.
Persze a problémás esetek legtöbbjének vajmi kevés köze van a pacsirtákhoz, és nemi életről is legfeljebb a személyes üzenetváltásokban esik szó. Az utóbbi időkben a legtöbb gond a szélsőjobboldaliakkal volt - emlékszik vissza Gervai. Mivel a vitalapok a kezdetektől fogva megőrzik a cikkek körüli szóváltásokat, a Laptörténet nevű opció segítségével pedig a cikk születéséig visszamenőleg megtekinthető minden korábbi változat, balhés eseteket nem is nehéz találni. Ilyen például a tiszaeszlári perről szóló cikk, melynek vitalapján hat hónap alatt (és 125 évvel a vérvád után...) 75 ezer karakternyi (!) vita gyűlt össze az egy-két mondatos hozzászólásokból; a szócikket magát mintegy ötszáz esetben módosították. Ráadásul létezik még általában a vérvádról szóló lap is. De világszerte általános - és az adminok figyelmét igénylő - jelenség, hogy az egyik cég munkatársai valótlan vagy titkos, nem publikálható és a konkurenst rossz fényben feltüntető anyagokat helyeznek el a másik cég szócikkében; ahogy az is, hogy hasonló módszerekkel fényezik saját magukat. (A sajtó uborkaszezonban néha fel is kap egy-egy esetet, például nemrég a Washington Post egyik munkatársa írta át konkurensük, a Washington Examiner szócikkét - annak tulajdonosa "szerinte" Charles Manson, a hírhedt sorozatgyilkos. De kiderült az is, hogy a BBC szerkesztőségéből mintegy hétezer alkalommal szerkesztettek szócikkeket, melyek nagy része persze jó szándékú volt, de volt olyan munkatárs is, aki jónak látta arról tájékoztatni az olvasókat, hogy Tony Blair mindennapi tornaórái a hálószobában zajlanak, már amikor az exkormányfő épp nem szokásos vodkájával oltja szomját.)
Az adminok döntenek olyan, szintén vitás, ám kevésbé gyújtó hangulatú esetekben is, amikor nem egyértelmű, szüksége van-e a lexikonnak egy adott szócikkre - például Tóth Jucikáról, a cibakházai általános iskola harmadik cé osztályos tanulójáról, aki hangos sikert aratott a rendes éves népdaléneklési versenyen. "Akkor ér szócikket egy téma, ha jelentősége eléri az ingerküszöbünket; ezt objektíven leginkább a publikáltság határozza meg - avat be az alapelvekbe Gervai. - Megesett például, hogy szavazásra bocsátottuk egy négy évig működött egyetemi rockzenekar törlésének kérdését - mivel se honlapjuk nem volt, se egyetemen kívüli lapokban nem találtunk róluk semmit; végül töröltük. És így maradhatnak fent a tízperces médiasztárok lapjai - ha kellő publicitást kaptak, meg kell hagynunk őket."
A szabad, anonim szerkeszthetőség miatt a legtöbb Wikipédia-bíráló a megbízhatóság hiányát emlegeti. Amerikában néhány éve például a sajtó felkapott egy esetet, ahol a magát a téma PhD-s szakértőjeként bemutató felhasználóról kiderült, hogy végzettséggel sem rendelkező huszonéves munkanélküli. "Hülyeség ennek ekkora feneket keríteni - véli Gervai. - Rengetegen vannak, akik hobbiból borzasztó mélyen beleássák magukat egy-egy témába; s bár nem kevés 'valódi' szakértő is szerkeszti a Wikipédiát, őket nagyon nehéz megnyerni. Egyrészt sok szakemberben megvan az a büszkeség, hogy zavarja, sérti őket, hogy a cikkeikbe bármilyen jöttment belekontárkodhat; másrészt egész egyszerűen nem érdekük időt szánni erre. A komoly szakmai előrelépéshez ugyan muszáj publikálni - de nem a Wikipédián."
De a szakma közreműködése ellen dolgozhatnak olyasmik is, amikre az adminok egyébként kifejezetten büszkék, például a törvények, szerzői jogok tisztelete vagy a források fontosságának hangoztatása. Hargitai Henrik, az ELTE oktatója például sajtótörténetből készíttetett diákjaival szócikkeket a Wikipédiára, ám csalódottan tekint vissza a kurzusra. "Állandóak voltak az összetűzéseink a szerkesztőkkel: a legkülönfélébb indokokkal törölték a cikkeinket, például arra hivatkozva, hogy mi reklámozzuk az adott újságot, ami nonszensz... De arra hivatkozva, hogy lehetséges a szerzői jogsértés, törölték saját fotóinkat is; és mivel bizonyos témákról nincs elérhető írott forrás, a szerkesztők szóbeli megkérdezésével és a válaszaikra hivatkozva dolgoztunk - ez az angol változatban teljességgel elfogadott -, amit nem tűrtek az adminisztrátorok... Persze ezeket jó szándékkal teszik - teszi hozzá Hargitai -, mégis: ha a felhasználó azonnal ilyen akadályokba ütközik, nagyon könnyen elmegy a kedve az egésztől..."
Mekis Péter, az ELTE Logika Tanszékének oktatója csak jelentéktelen összetűzésre emlékszik vissza a szerkesztőkkel saját, Wikipédia-szócikkírás nevű féléves kurzusáról beszélve - persze a modális logika vagy a
Mirimanoff-paradoxon
kevésbé populáris téma, mint a Népszabadság története. "Több kollégámmal együtt az a tapasztalatunk, hogy az angol Wikipedia az utóbbi években kinőtt az amatörizmusból, egyre színvonalasabb és megbízhatóbb szakmai ismeretterjesztő fórummá vált. Élvonalbeli kutatók sem röstellnek beszállni a szerkesztésbe, együttműködve a világ másik feléről szalajtott laikusokkal. Ez teljesen új jelenség, és szerintem üdvözlendő. Ki kell jönnünk az elefántcsonttoronyból - magyarázza a kurzus indítását Mekis. - További fontos szempont, hogy a diákok szemináriumi és szigorlati dolgozatírásra fordított energiái javarészt pocsékba mennek. A sok okosságot legfeljebb egy-két tanár olvassa. Szívem szerint kötelezővé tenném, hogy aki például egy szigorlati dolgozat erejéig beleolvasta magát egy témába, az írjon belőle Wikipédia-szócikket is. Négy-öt jó szócikk a diplomáig, tanári közreműködéssel, és mind a nagyobb 'publicitást' kapott hallgatók, mind a téma iránt érdeklődő netezők jól járnak. A Wikipédia olyan játék, amelyben mindenki nyer" - teszi hozzá az oktató.
Ma viszont még az az általános, szinte minden egyetemen elterjedt vélemény, hogy a szakdolgozatokban a Wikipédiára való hivatkozás ellenjavallt. "A Wikipédia használatát és a rá való hivatkozást nem tiltom a hallgatóknak, de a kurzus elején tisztázom velük, hogy kétségeim vannak az értékével kapcsolatosan - mondja a Narancsnak Tóth Olga szociológus, a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai karának docense. - Találkoztam már korrekt szócikkel, de komoly tárgyi tévedésekkel is. Az oktatásban egyébként úgy tekintek a Wikipédiára, mint bármilyen lexikonra - tehát egy téma megismerésénél kellő kritikával kezelve megfelel kiindulópontnak. De egy társadalmi jelenség szakszerű feldolgozásakor az adott téma szakirodalmára, és nem csupán egy lexikonra kell támaszkodni."
A megbízhatatlanságot említő kritikákat elfogadva a Wikipédia prominensei épp az úgynevezett v1.0-s változaton dolgoznak (az open source szoftvereknél általában így nevezik a program azon állapotát, amikor a korábbi fejlesztések eredményeképp az alkalmazás már "késznek", megbízhatóan működőnek tekinthető). "A minőségbiztosítás folyamatos feladat, ráadásul a stilisztika, a források és a tények ellenőrzése sokszor több energiát emészt fel, mint megírni magát a szócikket - magyarázza Gervai Péter. - Ez most is működik, azonban az olvasó jelenleg egyetlen cikkről sem tudhatja biztosan, hogy átolvasta, ellenőrizte-e egy megbízható, független személy, csak reménykedhet ebben." A v1.0 lényege ennek egyértelművé tétele lenne: a jelenleg tesztelés alatt álló folyamat részeként a lektorok és "kiemelt szerkesztők" a folyamatosan változó szócikkek általuk ellenőrzött állapotán (amely a Laptörténet opció alatt bármikor előhívható) látványos figyelmeztetést helyeznének el - így idővel minden cikknek létezne egy olyan változata, amelynek helyességéért valaki vállalja a felelősséget. "Így levadászható lenne egy olyan cikkmennyiség, amit akár ki lehet adni könyvben, CD-n vagy DVD-n" - mondja Gervai.
A kiadás elképzelése nem új, sőt nem is példa nélküli. CD-n vagy DVD-n már több nyelven publikálták az internettel nem rendelkezők számára a Wikipédia adott mennyiségű szócikkét (a fejlődő országokat segíteni kívánó "Egy gyerek - egy laptop" projekt gépeit is Wikipédia CD-vel álmodták meg); Németországban - ráadásul nem alacsony példányszámban - több tematikus Wikipedia-füzetet is kiadtak már. Sőt, megpróbálkoztak a nagyobb, átfogó lexikon megjelentetésével is: 30000 szócikket nézett át nagyjából száz szerkesztő. Ez a terv füstbe ment ugyan, de a németek újra ezen dolgoznak, ám most tízszer ennyi szócikkel és nem csak kézi, de gépesített szerkesztéssel. A nagyravágyás jogosnak tűnik: Pomázi Gyöngyi, az Akadémiai Kiadó Nyelvi Szerkesztőségének igazgatója arról számolt be a Narancsnak, hogy mind Németországban, mind itthon konkurenciaként tekint a lexikonkiadó-szakma a Wikipediára. "Ha egy könyv megjelenik, lassan gyűlnek össze róla a visszajelzések - a Wikipédiában nagyon vonzó a gyors javíthatóság - mondja Pomázi, aki maga is a szabad lexikon használója. - De ez a legnagyobb negatívuma is: azáltal, hogy bárki belenyúlhat, a szakmai színvonal egyenetlen, nem mindig megbízható. Persze a nyomtatott lexikonok sem tökéletesek... - ismeri el. - Ugyanakkor tény, hogy a lexikonírás, szócikkszerkesztés is szakma, aminek van tudománya és gyakorlata; így egy nyomtatott enciklopédia jelentősen egyenletesebb színvonalú és tartalmilag megbízhatóbb, mert kiadói garancia, szakmai háttér áll mögötte."
Felmerül a kérdés, hogy miért akarnák az egyértelműen internetre tervezett és minden szempontból ahhoz is igazodó Wikipédiát kiadni. "Amikor kiadsz egy nevetségesen olcsó lexikont, akkor nagyon könnyen elérhető tudást adsz az emberek kezébe - indokol Gervai Péter. - Ez a Wikipédia célja: hogy átadjam a tudást azoknak, akik még nem rendelkeznek vele." Ezt SyP is megerősíti: "Szerintem mindenkiben, aki egy óránál többet szánt erre a projektre, van némi idealizmus - kicsit az enciklopédisták egykori pozitivista lelkesedéséhez hasonlóan. Én elhiszem, hogy ami a mintakép angol Wikiben működik, az nálunk is működhet: hogy az emberek közül sokkal többen vannak a jó szándékúak, mint akik rontani akarnak a dolgokon, ezért a nagyon sok ember hozzájárulásainak az eredője valami pozitív lesz."
Se piac, se profitAz amerikai anyavállalat, a Wikimedia Foundation adományokból és Jimmy Wales cégeinek apanázsaiból tartja fenn magát (többek között - és természetesen nagy csinnadrattával - a Yahoo és a Google is jelentős szerverparkot adományozott az alapítványnak). A magyar Wikipédia azonban tökéletesen nonprofit: olyannyira, hogy még egy olyan jogi személy sem létezik, amely hivatalosan pénzt vehetne át a Wikipédia működésére. A magyar oldalakat tartalmazó szerverek Amerikában vannak, így a doménnév, a szerverek karbantartása és minden egyéb felmerülő költség a Wikimedia Foundation hatáskörébe tartozik. Elméletileg létre lehetne hozni bármelyik országban "leányalapítványt" - ahogy azt például a németek meg is tették -, ám Gervai Péter elmondása szerint ennek mindaddig semmi értelme sem lenne, amíg nincsenek meg a konkrét célok, hogy mire is költenék a pénzt; a "majd csak lesz valami" nem elég. A magyar Wikipédia szerkesztőinek (azaz: bárkinek) elméletileg van módjuk pénzkeresetre: ha egy cég felkéri őket, hogy írjanak egy átfogó cikket róluk vagy egy termékükről. "Ez azonban több okból sem túl működőképes - véli Gervai. - Egyrészt a cégnek el kell fogadni, hogy az objektivitás követelménye ugyanúgy vonatkozik az így készült szócikkekre is, mint bármelyik másikra, tehát eleve csak olyasvalaki adhat megbízást, akit nem zavar, ha a negatívumok is megjelennek róla. Másrészt az igényes cikkekhez nyilvánvalóan szükség van olyan adatokra is, amelyeket maga a megbízó tud átadni a megbízottnak. És amikor megtudják, hogy ennyit nekik is dolgozniuk kéne az ügyön, sokszor véget is ér a történet... Meg aztán a közösség miatt is nehéz: sokan felháborodnának, hogy amíg ők ingyen dolgoznak, addig más miért kap ugyanazért pénzt." |
Wiki-wikiA Wikipédia neve (és ötlete) a wiki és az enciklopédia szavak összevonásából származik. Utóbbit alighanem mindenki ismeri; előbbi olyan weboldalakat, közösségi site-okat jelöl, melyekhez bárki hozzáférhet és amelyeket könnyen, szabadon is szerkeszthet akárki. Neve a hawaii "wiki-wiki" szóból származik, amely azt jelenti: gyorsan. A wiki sokak véleménye szerint korántsem csak lexikonszerkesztésre használható, de az újságírás jövőjét is jelentheti (a témával magyar nyelven a legtöbbet a http://mediablog. hvg.hu foglalkozik). Mark Glaser amerikai szabadúszó újságíró és médiaszakértő, a kollektív újságírás elkötelezett híve például egyik, a Médiablog által idézett cikkében kifejti, szerinte hogy néz majd ki az újságírás a jövőben. A feldolgozandó téma eleve egy közösségi hálóból származik, ahogy azt is a háló tagjai szavazzák meg, hogy megéri-e a téma a további kutatást. Ha igen, az újságíró tájékozódni kezd, ennek egy pontján nyit egy wikit, ahol az olvasók folyamatosan segítik a cikk formálódását. Az újságíró által végül elkészített írást aztán átnézi a szerkesztő, s megjelenik az adott médiumban; az újságíró ezzel egyidejűleg pedig nyit neki egy wikit, ami végleg nyitott is marad, ezáltal a cikk folyamatosan javulhat, és tartalmazhatja a téma későbbi fejleményeit is. Magyarországon tavaly márciusban tett kísérletet hasonlóra az Index: a közösségi site-ok témakörében kérte fel a Wikispacesen történő közös cikkírásra az olvasókat. A próbálkozás felemás sikerrel zárult: rengetegen vettek részt benne, és nagy volt a lelkesedés is, ám nem kevesen próbálták rombolni a cikket, amely végül nem is készült el teljesen, s a minősége sem volt megfelelő. |
