Fejezetek a Gödör történetéből

Szelíd alternatív

  • Somlyódy Nóra
  • 2006. november 30.

Interaktív

Lezárult egy fejezet az Erzsébet téri gödör történetében, hogy Kakuk Judit nincs már. Filep Ákossal négy évig egyensúlyozta a Gödör Klubot egyfajta állandósult létbizonytalanság közepette, mialatt tőlük kőhajításnyira a fővárosi döntéshozók sem a gödör megtartásával, sem az eladásával nem értettek egyet.

Ülünk a Gödör Klub félhomályában, mellettünk Najmányi László cihelődik a színpadra. "Az hajtott, hogy megvalósítsuk, amit négy éve kitaláltunk. De ez már régen nem csak a kettőnk hiúsági biznisze, sok száz embernek lett fontos" - kortyol a kávéba Filep Ákos, aki a Gödörig leginkább építészként, felesége pedig főleg jogászként, de alkalomadtán belsőépítészként is működött az irodájukban. Najmányi a projektort keresi, A császár üzenetét vetítené. Péntek van, a Balaton Klub Halász Péter-emlékestet tart, gyűlik a közönség. "Ebben az ideiglenes formában nem folytatnám a Gödör Klubot, ezt csak Judittal együtt volt érdemes. Most már rendet szeretnék tenni."

Demszky és Rockenbauer

A Gödör-történetbe Filepék 2000 tavaszán csöppentek bele, amikor Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter és Demszky Gábor már megállapodott abban, hogy a kormány a Nemzeti Színház céljára ajándékba kapott telket 2002. április 15-ig visszaadja a fővárosnak - a nemzeti gödör helyén egy "további hasznosításra legalkalmasabb állapotú" építménnyel együtt. Filep Ákos a kultusztárca által felkért szakértőként kísérte a tervpályázatot, ami egyfajta kármentésként mélygarázzsal ellátott föld alatti kulturális-kereskedelmi központot irányzott elő (szerencsésen hatástalanítva a bevásárlóközpont-lobbit). A Gödröt önfenntartó kulturális központként képzelték el, ami egyszer a Volán buszpályaudvar épületében egy építészeti galériával és a túloldalon pompázó parkkal szerves egységben élhetne, ezért a tervpályázat fakultatív módon ezekre a tételekre is kiterjedt. A pályázaton nyertes Firka Stúdiónak ez volt az első komoly munkája.

Mivel az "Erzsébet téri Kulturális Központ és Millenniumi Park" a szerződéses határidőig, ami éppen a kormányváltó szavazás két fordulója közé esett, csak háromnegyed részben készült el - szerkezetkészen tátongó színház- és konferenciateremmel, étteremmel és üzlethelyiségekkel -, új helyzet állt elő. A Görgey Gábor és Demszky aláírásával módosított megállapodás értelmében a főváros a befejezetlen építményt a parkkal együtt kilencven napon belül meghirdeti eladásra, és a tárcával osztozik azon a bevételen, ami az építési költségek levonása után megmarad. A befejezés költségét egymilliárd forintra becsülték. Miközben Filepék a beruházó Budai Várgondnokságtól megkapták az üzemeltetői és rendezvényszervezői megbízatást, a fővárosi szocialisták, Schiffer János kulturális főpolgármester-helyettessel és Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-jelölttel az élen, az önkormányzati választások közeledtével egyre határozottabban demonstráltak a közérdek (közpark + kulturális hasznosítás) védelme mellett, és - a Fidesz tartózkodásával - keresztbe tettek a pályázat kiírásának. Szeptemberben a kormány 45 napos haladékot adott a minősíthetetlen hangon vitázó fővárosi közgyűlésnek, hogy meghirdesse a pályázatot.

"Judittal itt ültünk szeptemberben az üres házban, és azon gondolkodtunk, hogyan nyissuk meg. Akkor jött Máté Péter, és behozott két programot az Õszi Fesztiválból. Sziámi kitalálta, hogy Seres Rezsőt fog énekelni, a Szigetről hozott technikát. A Cökxpon Ambient Fesztiválhoz kifejezetten illett, hogy inkomplett a hely. Ezekkel nyitottunk. Mindez a tulajdonképpeni előcsarnokban zajlott. Azóta is így működünk."

Hogy meddig, azt akkor nem tudták, de hogy még kicsit bizonyosan, az nyilvánvaló lett, amikor a közgyűlés a koalíciókötési marakodásban novemberben sem szavazta meg a pályázat kiírását. "Juditnak határozott kulturális koncepciója volt, egyfajta összművészeti befogadóhelyként képzelte el a Gödröt, Máté Péterrel vég nélkül vitatkoztak rajta. Egy szelíd alternatív helyet akart csinálni, ahol generációk találkoznak. Õ szervezte a programokat és tárgyalt a szerződésekről, az építésziroda adta az infrastruktúrát, én meg vittem a műszaki feladatokat. Egy önmagát finanszírozó konstrukciót kellett kitalálnunk. A garázs bevétele fedezte a rezsit és a parkfenntartást. A művészetet önköltségen vagy az alatt engedtük be, az üzleti szférát pedig szignifikánsan eltérő tarifával. Sziszifuszi munkával fejlődött az egész." Amikor a Gödör magára talált, felkerült a homlokzatra a logó is, amitől a minisztérium már nem ujjongott örömében. Addig csak abban kételkedtek, hogy van két bolond, aki nem pénzt, hanem kultúrát akar csinálni, miközben a tárca - Ács Tamás helyettes államtitkár - feladata csupán annyi volt, hogy a Gödör addig se termeljen veszteséget, amíg privatizálják.

Decemberre a kormány bekeményített a fővárosnál: év végéig kéretik meghirdetni a Gödröt, mégpedig egy alsó limitárral, "amely nem lehet kevesebb, mint az ingatlan forgalmi értéke" - vagyis 2,5 milliárd forint plusz áfa. A szocialisták ezen felbuzdulva megszavaztattak egy bruttó ötmilliárdos alsó határt (hisz a fővárosnak a telek is pénzben van, érveltek - noha jóval kevesebbe), ami kivette a szelet a legambiciózusabb pályázó vitorlájából is, akit nyilván a tér környéki szállodatulajdonosok között érdemes keresni. A pályázat 2003 februárjában eredménytelenül zárult, és az ügy két éven keresztül nem is jutott a közgyűlés elé.

Kiállítások éjfélig

"A Gödör Klub első két éve egybeesett az Almássy tér pangásával, Ákosék azt a típusú programot tudták igényesebben hozni. De ennyi idő alatt túl is léptek az Almássy téren" - kapcsolódott be Máté Péter a történetbe, miközben Filep Ákos kabátja alól előkerült a Najmányinak szánt projektor. "Olyan hely lett, ahol bemutatkozott az a 25-35 éves korosztály, amely másutt nem tudott. Ez meg volt spékelve egy poszt-68-as értelmiségi nosztalgiával, a Kextől a Balatonig ívelő korszak zenekaraival, így bejött a 35 feletti korosztály is. A budapesti kulturális élet furcsa mohikánjai szinte szerelemből jöttek. Egyfajta szürke zóna alakult ki, ami mögött nincs állam, nincs város, és amiről nem üvölt az üzleti siker." És elkezdett működni az, amit Kakuk Judit elképzelt: "Éjjel 12-ig nyitva vannak a kiállítások. Aki ide jön, az az alternatív koncerttel együtt lát Arany Rajzszög vagy építészdiploma-kiállítást is."

A Gödörrel kapcsolatba kerülő kulturális miniszterek sorában Hiller István volt a következő, de a hat és fél év alatt az egyetlen, akivel Demszky nem rázhatott kezet a kamerák előtt, hogy a főváros most már aztán tényleg birtokba veszi az Erzsébet teret. Ez már Bozóki Andrásra várt, 2005 tavaszán, amikorra megszövegeződött egy újabb konstrukció: a főváros átveszi a teret, és meghirdeti a befejezést és az ingatlan üzemeltetését. A tárca visszafizeti a K&H-nak a beruházásra felvett hitelt (ez kamatostul 3,6 milliárd forint volt), és lemond az értékesítésből származó bevételről. "Amikor a privatizáció lekerült a napirendről, vadul lobbiztunk azért, hogy kiírják a Gödör Klub működtetésére a pályázatot. Súlyosat tévedtünk: a főváros semmilyen koncepción nem gondolkodott, addig jutott, hogy a PeCsához csatolja Gödör Klub+ néven. Innentől kezdve meg ez ellen lobbiztunk" - fakad ki Filep még ma is. A PeCsához csatolás ellen - ami az alapító okirat módosításával papíron megtörtént - petíciót adtak ki, amit több mint ötezren írtak alá. A Gödörért rendezett koncertre annyian mentek el, hogy a fele társaság be sem fért.

Noha az átvételre ez alkalommal is csak a protokoll szintjén került sor, az okok összegubancolódtak. Bőhm András fővárosi szabaddemokrata képviselő szerint az átadás jogi természetű akadályba botlott: törvénybe ütköző a befejezetlen állami ingatlan birtokba adása. Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes az átadás anyagi és műszaki feltételeinek tisztázatlanságára hivatkozott, ami miatt "a főváros egy vagyont költhet a félkész valamire, amit az ingyen adott telkére építettek". Egy kalkuláció szerint ha egy kht. működtetné a Gödröt, az évi 60 milliót szívna le a fővárosi költségvetésből. Másrészt a rohamtempóban végzett kivitelezés és az amortizáció miatt négy év alatt riasztó állapotba került minden - csak az építési hibák kijavítására százötven milliót kellene költeni. A jólteljesítési garancia 220 milliója azonban tavaly úgy járt le, hogy a kulturális tárca nem is nyúlt hozzá, a beruházásból elkülönített, eredetileg 60 millió pedig néhány javítás okán harmincra csappant, a maradék pedig idén nyáron visszacsorgott a minisztériumi büdzsébe. Amikor a főváros a parlamenti választások előtt ismét napirendre tűzött volna egy újabb, az előző évire emlékeztető és minden érintett kormányzati szerv által jóváhagyott verziót (ekkor Schiffer János banki hitelért kilincselt), azt már nemcsak Filepék, de úgy látszik, maga a városháza sem gondolta komolyan - az SZDSZ le is vetette a napirendről.

A régi gőzzel

Minden maradt tehát a régiben. Míg fent a döntéshozók széttárták a karjukat, lent a klub teljes gőzzel működött. Menyhárt Jenő próbált a New York-i zenekarával, Müller Péter Guinness-rekordot döntött a 48 órás koncertjével ("Minden siker volt!" - kotyog közbe az erősödő zajban Bárdos Deák Ági). Időközben a Gödör a civil érdekérvényesítés egyfajta szimbolikus helyévé is vált - a Védegylet és a Zöld Fiatalok "Lehet más a politika" fesztiváljával, az Önkéntesek Hetével vagy a nők elleni erőszak akciónapjával -, aminek az ereje a Gödörért petícióval és az Artpooltól megvont támogatás visszakövetelésével a gyakorlatban is megmutatta magát. A cunamiárvák megsegítésére tartott koncert bevételéből a Gödör egy gyereket örökbe fogadott (hogy a pénz tényleg jó helyre került, arról az utolsó hetekben bizonyosodtak meg, amikor Kakuk Judit már kórházban volt). Történetesen az építészet, aminek nincsen kiállítóhelye, szintén itt vetette meg a lábát, az elsinkófált Bán Ferenc-féle Nemzeti Színházból megvalósult vasbeton résfalak között. Odafentről egyedül Bozóki állt a Gödör Klub mellé, először a klubvezetőket kitüntető oklevéllel, majd a miniszteri keretből elkülönített két és fél millióval - amit Hiller éppen a napokban vont meg tőlük.

Neked ajánljuk